Szászi Zoltán: Új idők Fanyáriában, azaz amikor Dzsézi lent járt kicsit

Már montam ugyi, hogy ezek mind a jövőbe megtörténhetős dógok? Ha lesz jövő! Már ha egyátaján! Talány! Haha! De azé csak meséjjük e! Szóval ezek itt jövőben megtörtént dógok történetjei. Dógoké, amelyeknek a helyszíne ez itten, amit leírok, ehun ni. Itt vónánk e helyt, la! De má innettő´ fogva nem csócsálom a szókat, írok nektek szípen, magyarú, jó-e, úgyhogy meg is ércsétek? Hát így legyék! Hüpp! Értcsünk szót, na! Jouó van?

Nos, a helyszín! Ez itt, nem más, mint Íszak Nord Mord Hunnónia, néhai Kumur Gemer-Semerre megye, annak egy véglegesen leromlott része. Egy falu, a néhai Badarháza helyén lévő kifalanszterezett izé. Vagy akármi. Más szó nemigen juthat az eszébe erről senkinek, csak hogy ez egy izé. Esetleg az, hogy akármi. Nem volt, nincs és nem lesz ez a hely más, mint a maradványaiban alig éppen csak a falig tartó Lapulj puszta peremvidékén megmaradt kuckók, a betonjurták alatti bunkerekben. Itt lakott egykor a lapulj törzs, annak volt a része a Kispisták nagy családja, ha minden igaz. Egy hely ez, nem más, így hát kedves olvasó, gyere vélem, és nézd csak, miféle vidék volt, lesz és van ez itt! Ott járunk a néhai betonjurtaromoknál, arrafelé, ahogy éppen észak felé fordul az út. Majdnem ki is szedi a lelked a csupa kátyú, úgy hívják: Ezmegazemhármasvótnagyonrégen út. Ez az út, amely az utolsó atomháborúban szinte teljesen megsemmisült. A csak foltokban megmaradt gyorsforgalmi útról a HÚZZUKKI járműddel haladva jutsz el észak felé. (A HÚZZUKKI egy régi japán márka hunnóniai licence.) Na, aztán ha az újraéledt vulkánoknál haladsz, akkor jutsz el célodhoz, ez az a hely, ahol egykor Dzsézi és Kejpetya találkozik Kispistyuval. Az út nem unalmas, például a legkisebb vulkánnál volt egy falu, a helynek a neve Ózdondús. Ott olyan jó vasízű források buknak ott fel a régi vízvezetékcsöveken, melyeket seviccének hívnak. Ha ott megállsz, aztán átlábalsz az Arzénsóasajó nevű patakon, azon túl áthaladsz a Tompulazagyadis mezőn, s akkor kilyukadsz ennél a Badarházánál. A defekt ezen az úton kétszer is biztos, mert ugye, már út nincs, de millió a régi taposóakna, bezzeg abból aztán van, ott az út alatt vannak szerte szórva, és még a java hatástalanított, vagy félig döglött állapotában ezen a tájon. Ha eljutsz addig járművel. Ha addig kibírja a HÚZZUKKI géped, persze! No, kívánom, csak bírja ki! Hosszú az út oda! Visszafelé is, már ha visszajutsz egyáltalán!

Már akkor térjek végre a mese tárgyára! Időpontja legyen, mondjuk a 3079. év. Ez az év az, amelyet jegyzenek a Fanyarok vagy másképpen Fanyárok sokadik kimenetele utáni sokadik évnek. Egyszerű, nem? Másként Dzsézi második eljövetele évének is számít ez az év,

de erről majd még szólok! Szóval, hogy a Fanyarok vagy Fanyárok kimenetele már a bejövetel óta sokadszorra is megesett, végbement, hát ez tény! Bizony, ekkor már azt jegyzik, hogy már sokadszor is kimentek a fanyarok-fanyárok innen, Hunnóniából. Mind el is mentek volna ám, ha tehették volna, méghozzá elég messze, vagy minél messzebb, netán a lehető legmesszebb. De hát valakiknek maradni is kell. Úgy kell nekik! Sok egykori itt honos nemzetség abba a redves Zunijóba vitte el minden pereputtyát. Meg kell élni, jaj meg kell élni! – ezt sóhajtozták menet közben. Mások meg, sokan mentek el Brittaniccalondonyavajába. Egy része a népeknek Őszterrákba menekült, ott dojcsul beszélnek, de lehet élni, kicsit jobban. Sőt ezeknek a Hunnóniából elszakadtaknak egy része olyan elvetemedett lett, hogy elment szállodába dolgozni. Méghozzá oda, abba a lapos vidékbe, ott élnek azon a nyugodt tájon, amit úgy hívnak, hogy Genfbeisjócsakafrankdrága. Már most így hirtelen nem is tudom egészen pontosan megmondani, hova mentek még. Talán ez az év már a Győző Isten totemjének templomból való kivettetése utáni év. Így van-e vagy az egy másik, az ennek utána tíz esztendőre következő való lenne? Mindegy is, mert ezek az évek, évtizedek rém zavarosok. Ha ez utóbbi, tehát a kivettetés utáni év, akkor ez a Gyursannok lázadásának az éve is. Hát ezek aztán voltak ám valakik! Már ezek a Gyursannok! Ők azért loptak lézermordályokat a Keráli Natonaknemvaokrésze Honvédsegg biztonsági és teremőrökkel őrzött raktárjaiból, mert már nem bírták nézni, ahogy már a világnak világát is, meg a galaxisoknak galaxisát is uralni akarta a Fanyárok örök keráli dinasztiájának éppen érvényes királya. Aki nem volt más, mint ez a Vittórió de Csuti de Alkapóne de kitudjahányadikmár, ő, a legnagyobb lopós!

Az ő uralkodásának ideje alatt sok furaság esett meg a néppel. Például ekkoriban még ünnep volt Rába Rábca menti Lólengő Lator Ribanchentergető Tengeri Pünkösdje. Ez később igen fontos nemzeti ünnepnappá nőtte ki magát Vittórió de Csuti de Alkapóne de kitudjahányadikmár uralkodása alatt. Egy külön szekta végezte a szexuális orgiákba kifutó szertartásait. E szertartásoknak a népviseleti elemei is megszülettek, úgymint a lyukas űrzokni, a lehányt mintás, kokainfoltos póló és a spermamintás fürdőnadrág, de nemcsak úgy monokrómban nyomtatva, hanem lehetőleg mind a fanyar vagy fanyár nemzeti színekben, zsinóros cifra sújtással meg azon még nikkelezett gombbal, amelynek rántotthús mintás szegélye van. Az ugyan igaz, hogy nem sokan vehették fel ezt a módosoknak való divatot a specifikussága miatt, de némely gazdagabbnak – tellett rá, hogy jachtozzonak, dubajozzanak, andizzanak, közbeszerzésben vagyonosodjonak. Ők voltak, akik képviselőként jó pénzért a zunijósok fenyegető nemleszlóvé jóslataikat hallgatták. Főleg ezeknek a zunijósoknak a lóvéját lehívták saját kreditnek azinternetesbankogba. Nekik így tellett ilyen viseletre, s ők mindannyian olykor ünnepileg és alkalmilag, persze még igaz hitből is, ha tehették, hát felvették ezt a viseletet. Mert ez a viselet a feljebbvaló lófőkasztnak volt a jellegzetessége.  Nos, hát, ha ekkortól lesz majd tíz éve annak, hogy a 218-ik Vittorió de Csutka de Al rettenetesen felkoncoltatik, az is rendben. Már a felkoncoltatást értem. Ha jól tudom, a szegény, vagyontalan kerál teljes népileg való beavatkozás folytán lett felkoncoltatva, az ilyen tevékenységbe véglegesen el szokott hunyni az ember általában, még ha kerál, akkor is. Elvégezték ezt a koncolást a nép pribékjei, de alaposan, de hát úgy van az, ezzel a kerélsággal, mint van az a fizikában, hogy a hatalom nem vész el, csak meg. Megveszik. Kilóra. Vagy a viselő megveszik, mint a kutya. Jaj, már mit is akarok kihozni ebből? Legyen, ami legyen! Bizony nem vész el, ami rossz, mert ha jól emlékezem, akkor ez a 219-ik Vittórió de Csutka de Aljaskapóne, mint vér szerinti utódja a korábbi kerélnak, ő megint magához ragadta majd a hatalmaskodást. Egyúttal a Gyursannokat Balbikkésjobbik szeparatistákat meg mind egy börtön szatelit bolygóra száműzteti, egy olyan műhódra, melynek neve Hód. Még ez ugyan lehet, hogy a jövőben is messzi jövő lesz, de beszélni, azt lehet róla, mert hát miért is ne? Arról is kell beszélni, hogy ennek a 219-ik Vittórió de Csutka de Aljaskapónenak az elődjét – mint az majdan kiderült – hiába nyírta ki a nép. Kinyírása igen kegyetlenül esett meg és oly módon, hogy széklethelyén, a Bubudada várban lévő Karmolkakármelka kolostorka ablakán át az egész belső 20 milliárd kredites irodabútorával együtt kihajigálták igen magasból. Ez lett ám csak egy világraszóló esemény! Ezzel volt tele rádió és televízió, meg az univerzumok közti tér és idő. Persze! Ilyenkor ki figyelt volna arra, hogy ez a Dzsézi, az a bizonyos, aki úgy szerepel, mint évezredek óta aktuális megváltó, megjelent Íszak Nord Mord Hunnónia, néhai Kumur Gemer Semerre megyében, egy elhagyatott helyen. Méghozzá nem is magában, hanem egy Kejpetya nevű fickóval, azaz a segédjével, aki neki neppere, személyi titkára egyben, meg olyan szárnysegéd is a repülésekkor és adjutáns az adjusztáláskor, meg még ő az az ajtón álló személy azon esetekben, amikor a Dzsézi éppen az Oda a Mennybe bárban hivatali órákon részt venni tudott. Ez a megtestesülésszerű jelenés, ez az egybeeséses eset pedig úgy és akkor esett meg pontosabban, amikor éppen Óviktoraparancsahogyugusztusahogyhuszadikánlegyékjóidő hónap végén a teliműholdak potyogni kezdtek az égből. Azért potyogtak a műholdak és műhódok, mert a Föld vonzerejét az utolsó atomháború megháromszorozta, így a bolygó egyre jobban magához szívta az űrbéli tárgyakat. Ezekre éppen e pillanatban került sor. Amúgy, az ilyen teliműhold és műhódhullás rendszeres csillagászati jelenség akkoriban. Ezt a hóvégi időszakot egyébiránt a nép csak úgy parasztosan az Ótépéhitelkell Nagyatárcámbanazűr időszakának hívta, hívja, s fogja hívni, míg világ a világ. Ilyenkor ugyanis egyebet se csinál a nép, csak koplal, de ezt keráli ukázban közérdekű népnemzeti böjtnek nevezik, és ez hivatalosan elő is van írva. Amikor éhes a nép, akkor ne egyen, hanem imádkozzék! Punktum! Mert az jót tesz. Gondolja a kerál. A nép azért is imádkozik nem mellesleg, hogy ne legyen már ötvenezer florintnál sokkal drágább az az egy kurvaejró, amivel fizetni lehet kint a kontinensen, azon az átkozott burán túl, a Zunijóban. Már az is igaz, hogy oda alig jutnak el népek, pláne nem az Íszak Nord Mord Hunnónia, néhai Kumur Gemer Semerre megyében lakók, mert itt igen nagy a nyomor, hú de nagy, hát azért nem juthatnak el! De azért csak legyen jobb árfolyamon a florint a kurvaejróhoz képest, ha lehet! A fizetés átlagban csak háromszázezer kredit, no, akkor innen gondolja végig akárki, mennyi kurvaejrót lehet azért venni? De már most haladjak, nem kell ide közgazdász meg ész. Legyenek figyelmem előtt az ekkori, igen érdekes és fontos eseménynek, Kisnagypityu reinkarnációs feltámadásának és Dzsézivel meg Kejpetyával való találkozásának történetét kéne, hogy elmeséljem már mostan. Olyan regösként, sok felvezetés után.

Hát akkor el is mondom, hogy a már fentebb említett nagy találkozós esemény kezdetének legyen meg akkor a pontos ideje is, Amely éppen és teljesen pontosan az Óviktoraparancsahogyugusztusahogyhuszadikánlegyékjóidő  hónap huszadik napja déli Vlagyimírkatyusaszókor. Minden ekkor történt, történik és fog történni. Ez az az időpont, amikor is a keráli távkibálon – melynek többféle neve van, úgymint Dunamedersivatag, Tiszahelyeárok, SzenIstvány, VirgóMárija, Szengellértying és a Pestisjágók – tehát ezen távkibálok kommunikációs csatornáin éppen az imához szólító, önműködőre beállított bejelentkezés hangzott el. Mert ekkoriban ugye már csak robotriporterek voltak, meg robotműsorvezetők, akik a keráli távkibál a központi irányító által jóváhagyott és előre lediktált szöveget nyomták, beszélni beszéltek, de nem hallottak. Nyomták tehát a siket dumát. Ez a déli Vlagyimírkatyusaszókor pillanat egyébként nem más, mint az, amikor a népnek muszáj a műrémszarvashúsból, fűrészporral feljavított lecsókolbászt és tubusos moszatgulyást áldások mormogása közben elfogyasztani. Ennek kötelezően ez az időpontja. Másképpen dél lett volna, de ezt az akkori Abszurdijamagnahungárijában

– ennek része ez a helyszín, ez az Íszak Nord Mord Hunnónia, néhai Kumur Gemer Semerre megyében lévő Badarháza Lapulj puszta – így kellett hivatalosan megnevezni, hogy Vlagyimírkatyusaszókor. Hogy aztán a nép még emlékezett volna korábbi, netán más időkre? Azokra a régi időkre? Ki tudja? Tán voltak olyanok is, akik igen, meg olyanok is, akik nem. Olyanok is, akiknek valami családtagjuk emigrált és kint élt a Zunijóba. S e családtagok olykor meséltek a távbeszélen olyasmiről, hogy ja, persze, szabad beszélgetni is, meg van kaja is, sőt! Kebab, burger, tarkabab, pizza, kávé meg Lavazza és egyéb ilyenek, de hát az mind utálatos, és pfuj, a műrémszarvashúsból készített lecsókolbászhoz képest, ugye!

Térjünk rá arra, hogyan esett meg Kisnagypityu reinkarnációs feltámadása. Na meg a Dzsézivel és Kejpetyával való találkozása. Kezdjük a reinkarnációval. Hát az úgy volt, hogy egyszer csak a nagy univerzumi bármixer edényben felszínre keveredett egy lélek. Pont az, amely már sok évvel ezelőtt, mint búra peremvidéki határőr, korábban már szolgálta a hatalmasokat, ette a műrémszarvashúsból, fűrészporral feljavított lecsókolbászt és tubusos moszatgulyást, mert néhány száz évvel korábban sem jutott már jobb és kellemesebb étel már az egyszeri hadfiknak, s bele is halt ebbe a nagy honvédésbe, valami sugárbetegség miatt ez a szegény ember. Ki volt ő? Hát ez a felbukkanó lélek nem más volt, mint a Kisnagypityuné leánykori nevén Kisnagy Marionett szíve alatt megfogant gyermek. Akit bizonyos Kisnagypityu Kis István nevű kis közemberrel való némi érintkezés után hozott össze Kisnagypityuné leánykori nevén Kisnagy Marionett. Szex után be is adták a kérvényt, a lélekkiosztóba, ezt legfelsőbb szinten Dzsézinek kellett volna elbírálni. Dzsézi nem más, mint az égi és földi általános egymillió parszekre bizományba kiadott rendezési és sorsalakítási teljhatalmat bíró fluidum. Ő az, aki bizonyos Kejpetyával, egy másik, nála jóval anyagiasabb, itallal, pénzzel, droggal korrumpálható szellemlénnyel együtt (magyarul Kulcsospéter lenne ő, de az nem túl elegáns név manapság, jobban hangzik ez az angolszászos izé, ugye?) kellett volna, hogy vezesse ezt az egész világmindenséget. Hát mit is tehetett Dzsézi, ha már egyszer felmerült Kisnagypityu reinkarnálódásra váró lelke? Na, meg a kérvénye is ott lebegett előtte? Engedte a folyamatot, megtörténni. A Kisnagypityu a jóváhagyott kérvény után testre várt, no de hiába az engedély, a testre mindig elég sokat kellett ezelőtt is, kell most is, meg kell majd ezután is várni. Ennek sok oka van, lehet, volt, lesz. A legfőbb okok egyike, hogy a Dzsézi meg Kejpetya rém lusták, de mindketten. Azt gondolták, gondolják és fogják mindig is gondolni, hogy egy kis munkahelyről, a menyországból való elszökéssel megúszhatják a tényleges munkát. Ezért ezt az ügyet úgy rendezték le, hogy automatizálták a léleknek testbe való besorolási folyamatát, s ennek az egész csúnya és háklis melónak a felügyeletét bizonyos Atomatamáté röviden Automáté nevű, elég lepusztult, állandóan elázott kinézetű és nem túl gyakorlatias tanhirdetőre, azaz apostolra bízták. Haver, hát csak csinálja, ha kell neki fizetésemelés! Automáté a 3076-odik, vagy mittudomém már mit írtam az elején évben a várakozó Kisnagypityu lelket bizonyos Kisnagypityuné leánykori nevén Kisnagy Marionett nevű földi lénynek a szaporodószervében kialakult sejtosztódásként életnek osztotta ki. Legyen akkor ott töltet, bánja a kánya! De ezt úgy csinálta akarva akaratlanul is ez a Máté von Automat, hogy ez a nő a Kisnagypityunak már korábban is volt már, ráadásul nem is egyszer az anyukája. Mik vannak, mi? Apróságra nem adunk, mondta Atutomatamáté, azaz Automáté, mikor erre rájött, és úgy gondolta, ezzel csak még jobban megerősíti a reinkarnációba vetett hitet. Ahol meg hit van, ott egy fontos poszton dolgozónak, az elosztónak lehetősége van némi baksist szedni egy-egy esetleges jobb beosztásért. Már csak az volt a kérdés, ki fizet? Mert ugye a léleknek még nincs pénze, a testnek meg hiába van, mert az a szellemlényekkel, tehát a Dzsézivel, a Kejpetyával, Atuomátéval nincs egyenesen kapcsolva. Csak párhuzamosan, úgy meg nem ugrik át a szikra, de a lóvé se! Na, ezt elszúrtuk, úgy logikalilag, de hát ki bánja, már ezt így írjuk tovább, Dzsézi ide vagy Máté oda! Hagyjuk, hogy szóljon! Aki mindenáron újjá akar, azaz újra akar születni, az nyelje meg a magzatvizet, nyerje el az élet vizét! Meg hasonló egyéb ilyenek kívántattak neki, sorosan is meg párhuzamosan is meg úgy egyáltalán! – mondta Automáté, és megnyomta a nagy zöld gombot. Ezzel zöldet kapott a Kisnagypityu reinkarnációja testben és lélekben. Legyen meg az akarat párhuzamosan is, meg nem párhuzamosan is ebben a nagy, millió parszekes univerzumban! Legyen meg a helye a kerengő lelkeknek a Dzsézi által, há nem? Há de!

Ez az egész kívánalom pedig tartott eddig is a világok kezdetétől, mert az ostoba ember a halhatatlanságig ácsingózik. Nekem kérdés, hogy itt, ezen a vidéken ez mire jó? De azt nem lehet megérteni, az ember miért teszi ezt, de kell ez neki.  Ha tart, tartson! Élet! Tart a jelen pillanatban meg abban a jövő időben is folyamatosan, amelyben éppen járunk, tehát 3079-ben. Fog még ez utána is tartani. Hogy miért pont 3079-ben vagyunk, arról senkinek, így nekem se, pepita, sőt halovány lila dunsztja sincs, de amúgy mindegy, mert lehetnénk 9703-ban is, meg akármikor a messzi jövőben. Már legfeljebb ebben ez utóbbi évszámban, ebben a 9703-ban való történésekről szellentése sincs senkinek, ahogy a majdani és aktuális technológiáról valóban még sejtés sincs jelenkorban. Amely mindig az a pillanat, ami éppen elmúlik, tehát folyamatos jelen, de folyamatos múlt is, meg folyamatos jövő is és ebbe jó alaposan bele lehet bonyolódni, meg bele lehet bolondulni is, mert ezt aztán megérteni? Na, hagyjál pajtás békében! Szóval így van az idővel Dzsézi is! Igaz, ugyanígy nincs fingunk, fingom arról se, hogy mondjuk, a 3079-ben miket használ, használt és fog használni technológiák gyanánt kései utódunk, utódom, akiről még sejtés sincs, de hát ez is legyen egy afféle mellékkérdés. A gondolat szabad. A gond is.

Szóval azért, hogy megint képben legyünk, akkor kicsit felsorolunk! Van ez a Távkibál, ez a keráli államformáció, van itt ez az Abszurdijamagnahungárija, meg itt vannak még a Dzsézi és Kejpetya, valamint Automáté és itt ez a Kisnagypityu. Ők, mind a képzelet pillanatnyi állapota szerint léteznek e jeles és dicső szép korban. A feltételezett 219-dik Vittórió de Csutka de Aljaskapónenak az uralkodása idején. Amikor a helyzet az, ami a helyzet és ezen nem kell vitatkozni! Értve tetszek lenni? Amúgy ezek az állítások is mindig és folyamatosan igazak voltak, igazak és igazak lesznek, mert a helyzet az, ami a helyzet. S olyan, amilyen. Más nem is lehetne. Legfeljebb. Vagy esetleg. Sőt netán. De ilyesmi már nem fordulhat elő. Talán. Inkább. Aztékabb. Vagy mohikánabb. Vagy sziúbb?

Szóval azok a fránya Gyursannok kihaltak, vagy egy börtön műhódon sínylődésre ítéltetve leledzenek, vagy ha ez nem így van, akkor talán nem így van, ámbátor lehet! De legyen kapaszkodó, és most legyen úgy, hogy ezek az ellenlények éppen kihalnak és állandóan ki fognak halni, sőt ki lesznek halva. Meg az is lehet, a sokadik Vittórió de Csutka de Aljaskapóne sem él már, s minden, minden, minden csak komédia! A reinkarnáció szempontjából meg Dzsézi jelenlétét figyelve ezek irreleváns apróságok. Az újjászületés igen fájdalmas. Anyának, gyereknek, orvosnak is fáj az egész. Tehát az élet micsoda marhaság! Ugye? Kisnagypityu megszületett, születik és meg fog születni, hiszen így van megkonstruálva a világmindenség, hogy ennek így kell lennie! Aztán vége lesz. Ami közte van, nem sokat számít, az csupán lehetőség tanulásra, arra, hogy magából az élő azt a fránya nagy élni és újjászületni akarást valahogy kioldja lassan, ne vágyakozzék végre. Ez már sikerült Dzsézinek, Kejpetyának ők ezen a vágyakozáson, újjászületni vágyáson, feltámadni akaráson már régen túl vannak, nekik erre nincs szükségük. Dzsézi például már attól külön ideges szokott lenni, amikor évente megünnepelik ezen a naprendszeri harmadik bolygón az ő feltételezett születése napját, s ennek tiszteletére káposztalevessel, halászlével, diós és mákos tésztákkal degeszre tömve magukat. Azt se nagyon bírja szegény, amikor meg azt az állítólagos haláláról és visszatéréséről szóló gyásznapot tartják meg. Majd e gyásznap után, harmadnap meg ártatlan állatok füstöléssel tartósított hátsó lábát zabálják az emberek, mértéktelen módon, majonézes burgonyával. Ezek érthetetlen dolgokká váltak Dzsézi számára. Ahogy az életét kioltó kínzóeszköz sokrétű és igen divatos mutogatását sem szereti. Látványától nincsenek jó emlékei, elméletileg fulladásos rohamok, jobb oldali szúrós fájdalom, indokolatlan végtagvérzések emléke dereng fel, de már ez is mindegy, hiszen lassan hétezer éve történtek ezek a dolgok. Jobban mondva a fene se tudja, mikor, mert mihez képest van a mihez képest? Na, és ezek itt ezen a sárgolyón azóta várják, hogy ő visszajöjjön, nekik feltámadjon, meg váltson pénzt meg ilyenek. Amit amúgy elég gyakorta meg szokott tenni, már a feltámadást mondom most, de azt nem veri nagydobra, máshol, más bolygógon testesül meg. Itt nem, ezen a harmadikon, mert még egyszer már semmi kínzóeszközön nem szeretne lógni egy percet se, nemhogy egy fél napot. Más bolygókon jó. Ott táncolnak vele, etetik, itatják, beleépítik az általános nagy és örök számítógépbe, mint meghajtót, de az mind okés. Itt, ezen a harmadikon csak titokban és olyan különleges események alkalmából szokott megjelenni, mint például Kisnagypityu reinkarnálódása. Ilyen nincs gyakran! Na, most itt az alkalom rá, most van a van, van a volt és van a lesz! Itt lép le maga Dzsézi a semmibe, mert a semmiből jött. Oda, abba a nagy semmibe távozunk mind, kik élni születtünk. Szóval itt lép le a földre Dzsézi és Kejpetya, Íszak Nord Mord Hunnónia, néhai Kumur Gemer Semerre megyében, annak egy véglegesen leromlott részén, egy falu, a néhai Badarháza helyén lévő kifalanszterezett valójába, a betonjurták alatti bunkerekben tengődő mordok morcosok népének földjére. Dzsézin lila sportos suhogó jogging ruha, Kejpetya hirtelen egy farmerszettet talált magának. Rágógumiznak, orruk piros, ugyanis a megtestesüléskor kicsit megfújta őket a téli szél széle. A betonjurtáknál csend, hó, félhomály, hideg van. Olyan mínusz harminc fok, de legalább nem kell hűtőszekrény a kajának, ja, az amúgy is keservesen kevés van! Legfeljebb ha az állami ellátmányból kapott, műrémszarvashúsból készített lecsókolbász, fenolos szójabab granulátum, meg ólmos zabból sütött, térfogatnövelővel puffasztott ZSOLTIÍZ kétszersült, tiszai fékolajban pácolt kárász, natúr lében, esetleg TIBITEBITANG cikóriapótlóból készített álcsokoládé, benne némi mesterséges cukorszármazék, s attól olyan piros, mert tele van színezékpótló élelmiszerfesték-helyettesítővel. S akinek ilyenjei és legkevesebb egy havi adagja van, már boldog ember! Bizony! Kevés kell a boldogsághoz a jövőben.

Éljen a Kerál! Ezt tízpercenként elharsogja a keráli távkibál, s ma meg – lévén Rába Rábca menti Lólengő Lator Ribanchentergető Tengeri Pünkösdjének a szent napja, amelyet is kiszemeltek Kisnagypityu reinkarnálódása napjának – ma ötpercenként kell felkiáltani, bármilyen tevékenységet is csinál éppen az ember, muszáj ordítania, hogy éljen a kerál! A szülő nő, ez a bizonyos Kisnagypityuné leánykori nevén Kisnagy Marionett is ezt kiáltozza, miközben a szíve alatt megfogant gyermek, melynek fizikai apja ez a bizonyos Kisnagypityu Kis István már a szülőcsatornában tartózkodik. E gyermek akár azon is gondolkodhatna éppen, mégis, nem lenne-e neki egyszerűbb már a születés közben megfojtania önmagát önnön köldökzsinórjával? Ezen azért töpreng, mert úgy véli, így a sokadik reinkarnációjakor, hogy akkor az igen rövid karmikus sorsnak számítana, és azonnal mehetne vissza Automátéhoz pátyolgatásra. Végül nem teszi meg ezt, nem tesz ilyet, mert tekintettel van Kisnagypityuné, leánykori nevén Kisnagy Marionett hatalmas érzelmeire. Amúgy is már egyszer ezt lejátszották, és nem jóra futott ki az eredmény, mert Kisnagypityuné leánykori nevén Kisnagy Marionett alkoholista lett abban az életben, meg depressziós. Kisnagypityu Kis István pedig azonnal elhagyta, miután a gyerek meghalt, és vonat elé vetette magát. Kérem, ezek igen rossz karmikus mozdulások, ilyenbe nem kell ismételten belemenni! Kisnagypityu most tehát egészen gyorsan megszületett, Dzsézi és Kejpetya közben kint távlátóikon át figyelték az eseményeket. Igaz néha havazott a kép a kis monitorokon, de hát kint a betonjurták előtt valóban elindult a hóesés a születés és a szülés közben, tehát jogosan havazott a kép. Régen úgy mondták az ilyen jelenségre itt Íszak Nord Mord Hunnónia, néhai Kumur Gemer Semerre megyében lévő Badarháza Lapulj puszta vidékén, meg az egész Arzénsósajó folyó vidékén, hogy na, megint kiesett a Kékes! Értették ezt arra az ezen a tájon élők, mikor adáshiba keletkezett a lejátszókon, melyeken a keráli távkibál, vagy még korábban az állami televizeliló adását hallgatták meg nézték. A kiesett a Kékes dolgon azt kell érteni, hogy hát a Kékes kiesett. Mármint hogy ennek a színes hegynek a tetején a keráli távkibál erősítő állomáson hiba állt be, s a keráli távkibál meg a televizeliló adásait nem lehetett fogni. Hát így ment ez, ha e rádióhullámokat ezen a színes hegyen, egy betontoronyban hatalmas idiótákkal erősítették! Még az is lehet, hogy diódák voltak azok, vagy netán triódák, esetleg tranzisztorok vagy chipek, melyek az adást felerősítve szórták a népre alá. Szóval nem igen pontosan volt látható a reinkarnálódás pillanata, de hát nem kell mindent is dokumentálni, ha az eset megesett, akkor úgy volt, ahogy, ezen se Dzsézinek, se Kejpetyának, se Automáténak nem kellett agyalni, lényeg a lényeg, hogy kész lett a Kisnagypityu. Ezzel a történetet be is fejezhetnénk, mert amúgy már csak még egy lényeges pillanat lesz még az életében Kisnagypityunak – ez az, amikor majd meghal –, de azzal most nem kívánunk foglalkozni. Ám közkívánatra elmondjuk, Dzsézi és Kejpetya az esemény után még három napig itt tartózkodott Íszak Nord Mord Hunnónia, néhai Kumur Gemer Semerre megyében lévő Badarháza Lapulj puszta vidékén, s tették ezt azért, hogy kicsit körbenézzenek, meglássák, mi lesz a Kisnagypityuból. Nekik az idő relatív, nekik egy pillanat harminc emberi év. Jó sokáig hagyják tehát Kisnagypityut élni, jó sokáig lent vannak e vidéken, ez egy regényre elég történés is lehet, de ez majd kiderül. Idők. Új idők kora ez már. Mert elkezdődtek a Kisnagypityu születésével – azaz badarságot írok, a reinkarnációjával – azok az új idők, melyekről a helyi látnokok, jövendőmondók, váteszek, vajákosok, kuruzslók, médiumok, próféták és látók már oly régóta meséltek, mesélnek és mesélni fognak a betonjurták alatti bunkerekbe szorult népnek az esti beszélgetéseken. Ezek az esti beszélgetések törvényen kívüli távdumcsigépen, a távkibál hullámhosszának interferenciáját kihasználva történtek, minden újholdkor, éjfél után két perccel. Ekkor szónokoltak ezek a csudálatos emberek az új időkről. Bolond időpont ugyan, de olyankor éjszaka már a keráli TEK, azaz a Tekergő Elmék Koldusai nem járőröztek errefelé. Hanem a bura falához simulva bámulják az azon túli egy kurvaejró ötvenezer jó florintba kerülő világot. Az Arzénsósajó folyó határánál téve ezt, mert ott kicsit melegebb van, mint máshol a folyó völgyében. Mert azt ők is tudták, bizony, a TEK-esek is tudták, ugyan lehet a jó florint jó, de az a kurvaejró! Az valahogy mégis jobb! Hát majd mesélünk még erről is, meg a Dzsézi, a Kejpetya meg Automáté három napig tartó turnéjáról, itt a betonjurták vidékén, csak most havazik a kép. Majd ha visszajött a Kékes! Majd akkor folytatjuk!