Csehy Zoltán születésnapi verse Szászi Zoltánnak

CSETNEKI LEONINUSOK

Születésnapi vers Szászi Zoltánnak

Árny csak alig jut a dombra: a nyár nem jár araszolva,
fénnyel telt meg a rét, izzad a ritka ranét.
Rommá roggyan a pajta, de vágyik a nagy zivatarba,
és hol a kecske legelt, néma a kúriakert.
Sörhabbal behabozva zsibonghat a csetneki kocsma,
néha a busz be se jár, s várja a bús proletár.
Ősz várótermében ritka a szűzi szemérem!
Lágy venyigékben a bor, véres a rózsabokor.
Szállnak dongva a méhek, a rítust zengi az ének,
dongóraj ha zenél, boldog a bodzalevél.
Innen látsz a barokkra: a díszítést fanyalogva
tűri a türkiszes ég, mit neki annyi negéd!
Nyugszik a költő teste a kígyós sírba temetve,
négysarkú dalait őrzi a Múzsa-csalit.
Vénuszodat megzengte, Murány! Márssal szerelembe
így jut a mennyei báj: nincs szerelemre szabály.
Csetneki lantmuzsikára ne vágyna az emberi pária?
Orpheuszé ez a sír, hadd koszorúzza a hír!
Itt állunk mosolyogva, a tűnt szépségnek a foglya
mind, aki erre siet: vedd, ez a vers a tied!

Megjelent az Irodalmi Szemle 2024/3-as lapszámában.

Csehy Zoltán (1973, Pozsony)

Költő, műfordító, egyetemi oktató (Comenius Egyetem).