Veres Erika beszámolója a Csontváry 170 budapesti és pécsi kiállításairól

A képek a szerző archívumába tartoznak

 

A sárgája

Így láttam Csontváryt 2023-ban Budapesten és Pécsett

 

Álltam a sok apró festmény között az oszlopsorban, és nem győztem örvendezni, mennyi látvány, szín, mennyi kedves motívum gyűlt össze itt a századfordulóból! Arany keretekre illesztett gravírozott feliratok mint az odafigyelés tanújelei – régi kezek gondoskodása még régibb ecsetvonások továbbéléséért. Az apró látnivalókról, korai festményekről (Tövishúzó gébicsek; Castellamare di Stabia) nemsokára továbbsiklott a tekintetem, s azt hittem, a feketére meszelt kiállítóterem végében „A Színház” romjait látom. Pedig a Baalbek pirosa volt az, hússzínű pipacsmezők az égbolt azúr-türkiz-jég és mentolkék rétegei között. Kíváncsi lettem, de ahelyett, hogy gyorsan beléptem volna a „hatalmasok” légterébe, újra végigtapogattam a kisebbeket (Sétakocsizás újholdnál Athénban, Tavasznyílás Mosztárban) – már amennyire az előttem feltorlódott nénik gyöngysor-kordona engedte.

 

Castellamare di Stabia, 1902, olaj, vászon, 101 x 120 cm, JPM Csontváry Múzeum, Pécs – részlet

 

Tavasznyílás Mosztárban, 1903, olaj, vászon, 69 x 91 cm, JPM Csontváry Múzeum, Pécs – részlet

 

Ezután következett még jó pár fontos, számomra új alkotás. A Selmecbánya látképét ugyan ismertem már egy másolatról, de a Jajcei vízesést és a Nagy Tarpatak völgye a Tátrában című monumentális képet még nem. (Később, második Szépművészeti-látogatásomkor itt magyarázta egy nagymama az unokájának, hogy Csontváry az emberalakokat is szerette odafesteni a képre. „Nézd! Ott is! Látod azt a kalapos figurát a kép bal alsó sarkában?” – és a Nagy Tarpatak völgyét mutatta neki. A kislány igennel felelt. Amikor aztán arrébb mentek, legalább hárman-öten odaléptek, szemüvegben, a kép bal alsó sarkához – köztük voltam én is –, hogy megkeressék a kalapos bácsit. Szerintem egyikünk sem találta meg.)

 

Jajcei vízesés,1903, olaj, vászon, 97 x 149 cm, JPM Csontváry Múzeum, Pécs – részlet

 

Nagy Tarpatak völgye a Tátrában – enteriőr a pécsi Csontváry Múzeumban 

 

Arra nem emlékszem pontosan, a piros, a kék vagy a sárga tűnt-e legelőször a szemembe. Elsőként talán a sárga, aztán a piros, aztán a víz kékje – ámulásom sorrendje ez. Hogy Csontváry a hegy fölött zöldet is festett az égre, azt csak később vettem észre. A sárga miatt volt fontos neki, gondolom. Úgy, ahogy a kék is emiatt. Úgy, ahogy a többi szín is. Minden a sárgáért történt. Miatt és végett. De a taorminai ég sárgája nem olyan, mint a Baalbek naptemplomáé. „A Szín-ház” romjai fölött húzódó sötétkék hegy mellett citromsárga az égbolt. Ez a sárga szín bal oldali irányban egyre komorodva válik sötét naranccsá, amely a horizonthoz érve már-már pirosba folyik át. De vajon mi köze mindennek a kép alsó térfelén húzódó romok rózsaszínjéhez? Csontváry itt is végigfesti az egymásba hajló színátmeneteket – halvány rózsaszín lesz élénk rózsaszínné. Nem pink, nem magenta, nem ibolya, nem mályva. Inkább a kép felső részében szétbomló piros-narancs-citrom-mosóporzöld vonal kontrasztja ez a matt púderpír. És párja a tenger kékjének, a hegy mély sötétjének. A sárgában néhány szürkésfehér felhő is úszik – a romok csorbult oszlopsoránál följebb, ám a hófödte hegycsúcs szintjénél alacsonyabban. 

 

Baalbek, 1906, olaj, vászon, 385 x 714,5 cm, JPM Csontváry Múzeum, Pécs – részlet

 

 Baalbek és A taorminai görög színház romjai (1904–1905) – enteriőr a pécsi Csontváry Múzeumban 

 

Ahogy Budapesten a színek ragyogása, úgy Pécsett a vonalvezetés és a kép szerkezeti elrendezése ragadott magával. Ezeket a képeket szinte olvasni lehet. A Nagy Tarpatak völgye a Tátrában nevet viselő képet közeli, aprólékos, részletesen megfestett szegély keretezi, s ugyanígy A taorminai görög színház romjain (1904–1905) is zöld domboldalon futó szürke gyalogút zárja le a témát, hozza összhangba a színeket és simítja el a széleket. A vízszintesek és függőlegesek aránya egyenlő, a kép minden irányban vezeti a tekintetet. A kompozíció egymásra tetőzött kontrasztok és hullámvonalak tartománya. Az ég sárga háromszöge, a hegycsúcs trianguluma, a tengeröböl kereksége, valamint a színház falainak boltívkötege, a félkör alakban elrendezett emberi munka, az amfiteátrum és a mellette futó utak szalagja a kép közepén, a horizonton összpontosul. Ott, ahol a látványért felelős Nap nyugodni tér.

 

A kiállítások időpontja:

CSONTVÁRY 170, 2023. április 14. – 2023. július 16.,

Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

 

CSONTVÁRY 170, 2023. augusztus 8. – 2023. november 5.,

Janus Pannonius Múzeum – Csontváry Múzeum, Pécs

 

 

Veres Erika (1986, Érsekújvár)

Költő, műfordító.