Borbíró Bíborka verse

Lytovchenko Volodymyr felvétele

Gyere be

„Tényleg bent tartja a hangot a ház”
Dzsúdló

Berepül a kakas kukorékolása, nekimegy az arcomnak.
Nem engem akart, csak sűrű az étkező.
A kávéfőző továbbra is kotyog, mintha tojást akarna rakni.
Ezek évek óta szeretik egymást.

Édes Dundi Valentina a háttérben féltékenyen szól,
mért teszed ezt Juan Angel, mondd, mért, mért.
Anyu sárgás melleket klopfol közben. Morzsában
forognak, zsírban sziszegnek nemsokára.

A kifogyott tollakat nézem a virágos viaszterítőn.

Apám az ablak alatt öcsémmel flexel. Büszkén
ugatják a kutyák. Amikor a csőbe mar a korong, nyílásából
csóvák szállnak, és a rozsda nagyokat sikonyál.

Tanulás közben kijárok tojni,
a vécécsészén ülve nézem a pókok hálóját,
amiről Latour ugrik be.
Gyorsan kitörlöm.

A baromfi különböző olvasatok szerint jelképezheti magát
Krúbit, a közönségét, vagy általánosan a nőket mint társadalmi
közösséget[1], jut eszembe a takarmányzsákoknál.
Ezt Aletta darálta tegnap hangüzenetben.

Túl sok a tétel. Mielőtt bemegyek,
lemosom a hangokat a kezemről.

[1] Borbíró Aletta, „Mi van azokkal akik csirkét rántanak?”. A Krúbi és a csirkék bosszúja című koncert állatreprezentációja, kézirat, várhatóan a Debreceni Egyetem egyik kiadványában jelenik meg.

Borbíró Bíborka (1999, Dévaványa)

Az SZTE Irodalomtudományi Doktori Iskola hallgatója, a Törzsasztal Műhely és az Alföld Stúdió tagja. Szövegei többek között a Forrás, az Eső, a Tiszatáj folyóiratokban jelentek meg. 2025-ben Móricz Zsigmond-ösztöndíjat kapott, első verseskötetén dolgozik. Portréját Somogyi Kata készítette.