Fellinger Károly – Borbála-ág

(Az ajtó önmaga akadálya
M. Csepécz Szilvia)

1
Álomvilágban
élek, de az ablakok
a kéménylyukak,

az ajtók valódiak.
Kijárat a valóság.

2
Tanácstalanul,
mint céltudatos falon
a friss repedés.

Minden elmúlik, csak az
idő tapasztalatlan.

3
Elhaladok az
érzések nyomasztó,
szűk termei előtt.

A lusta pillanat fél,
nyitva hagyja az ajtót.

4
Szilvamag kékül.
Szájra vett síp. Irgalom –,
a legutolsó

kirakókocka összes
oldala ugyanolyan.