Kozmár Klára: Irodalom és a Másik idegensége IV.

Alagi Mihály felvétele

IV.

Szabadulásom előtti éjszaka a kabátzsebből
előkotrom az apró szemeket, melyeket két kis
befőttesüveg őrzött idáig. Próbálom kitölteni
a mélysötét üregeket, de csontozatod fejlődött,
az űr tágult, s a formálódó szervezet a test részévé
avatta a hiányt, megfosztva minden erőszak és
használat kiszolgáltatottságától az üresen maradt helyet.
A csupasz golyócskák képtelenek voltak újra betölteni
a régi pozíciót. A pillanatragasztó nem elég erős hozzá,
hogy helyrehozza az elidegenedést: van, hogy a test kép-
telen tovább emlékezni.

Eszembe jutnak a műanyag babák,
hogy a kitépett karokat és levágott fejeket milyen pontosan
és láthatatlanul sikerült a helyükre ragasztanom régen, s néha
csak évekkel később. Mindig mosolyogva, szemrebbenés nélkül
fogadták a testükön végrehajtott változtatásokat – szemfény-
vesztésnek tűnt, ahogy az átlátszó folyadék ondó és vér nélkül
újra és újra megkötött. A gyermekkor szervizműhelyében
mindent javíthatónak véltem.

Nem lepődök meg másnap reggel,
mikor a rád csapódó csomagtartón
egy állatmenhely mottóját olvasom:
Mindenről nagy szeretettel gondoskodunk.
Egy pillanatra megfeledkezek a köteg pénzről
a zsebemben és a két éve tomboló húshiányról
a világban. Imádságra kulcsolt tenyerem medrében
évekkel később is a kopott emlékszemekkel játszom.

Kozmár Klára (1993, Galánta)

Jelenleg Bécsben él, az Universität Wien mesterképzésén gendert hallgat.