Lapis József: Maghasadás
Nagy Hajnal Csilla felvétele
Maghasadás
Érik benned az ölelés,
érik benned a roppanás.
***
Elindul, lábai alatt
megszédül a korgó aszfalt.
Mintha értelme lenne a repedéseknek,
a föld alól kitüremkedő sejteknek.
A sejtek kicsiny világának.
Aminek kopik a világa, az ő.
Nekilát a halál elengedésének,
szárítja napjai gyümölcseinek húsát.
Kacérkodik a megbocsátással,
összesepert haragját
a még élőknek tartogatja.
Enyhülést csak a szobroknak kíván.
***
Ismeretlen nedv a bokrokon.
Megremeg a magvető.
***
Ahogy rálel a kanapéra,
ökölbe engedi a kezét,
megérzi ujjbegyei forróságát.
Ahogy hallgatja testében az osztódást,
füleli a csomókat,
tapintja a borzongást,
olvassa az anyajegyek színét és visszáját,
mindennapi félelmeit gyűjtögeti ma.
Bőrében hártyásodnak az erek,
fogain megkél a fogkő.
***
Mert ahol megszületsz, ott születek én is.
Ahol már nem fázom, ott fázol meg te is.
***
Van valahol egy ország,
steril formára gyúrva.
Légszomj kerül,
s rázárul ablakunk
udvarunkra.
Beliheg a nap.
Nincsen délután.
Egy irány mutat túl
a tű fokán.
Borzongás támad,
fénypára sem derít,
pillanatnyi
sajgás,
ha elnémít.
Áporodik a tudat.
Lószőrfélelem.
Nyikorog a házunk
az eresztékeken –
***
Látod őt, de nem most, szemléled, bár nincs közel.
Bekened magad a földdel.
Megjelent az Irodalmi Szemle 2019/5-ös számában.
Lapis József (1981 Sárospatak)
Jelenleg Debrecenben él. Kritikus, irodalomtörténész, a Prae és az Alföld folyóiratok szerkesztője. Elsősorban modern és kortárs magyar irodalommal kapcsolatos tanulmányokat, recenziókat publikál. Könyvei: Az elmúlás poétikája (2014); Líra 2.0. – Közelítések a kortárs magyar költészethez (2014). 2015-ben Móricz Zsigmond irodalmi ösztöndíjban részesült.