Lapis József verse

Lapis József verse

Nagy Hajnal Csilla felvétele

 

 

 

Maghasadás

Érik benned az ölelés,
érik benned a roppanás.

***

Elindul, lábai alatt
megszédül a korgó aszfalt.
Mintha értelme lenne a repedéseknek,
a föld alól kitüremkedő sejteknek.
A sejtek kicsiny világának.
Aminek kopik a világa, az ő.
Nekilát a halál elengedésének,
szárítja napjai gyümölcseinek húsát.
Kacérkodik a megbocsátással,
összesepert haragját
a még élőknek tartogatja.
Enyhülést csak a szobroknak kíván.

***

Ismeretlen nedv a bokrokon.
Megremeg a magvető.

***

Ahogy rálel a kanapéra,
ökölbe engedi a kezét,
megérzi ujjbegyei forróságát.
Ahogy hallgatja testében az osztódást,
füleli a csomókat,
tapintja a borzongást,
olvassa az anyajegyek színét és visszáját,
mindennapi félelmeit gyűjtögeti ma.
Bőrében hártyásodnak az erek,
fogain megkél a fogkő.

***

Mert ahol megszületsz, ott születek én is.
Ahol már nem fázom, ott fázol meg te is.

***

Van valahol egy ország,
steril formára gyúrva.
Légszomj kerül,
s rázárul ablakunk
udvarunkra.

Beliheg a nap.
Nincsen délután.
Egy irány mutat túl
a tű fokán.

Borzongás támad,
fénypára sem derít,
pillanatnyi
sajgás,
ha elnémít.

Áporodik a tudat.
Lószőrfélelem.
Nyikorog a házunk
az eresztékeken –

***

Látod őt, de nem most, szemléled, bár nincs közel.
Bekened magad a földdel.

 

 

Megjelent az Irodalmi Szemle 2019/5-ös számában.

 

Hegedüs Mariann fotója

 

Lapis József (1981 Sárospatak)

Jelenleg Debrecenben él. Kritikus, irodalomtörténész, a Prae és az Alföld folyóiratok szerkesztője. Elsősorban modern és kortárs magyar irodalommal kapcsolatos tanulmányokat, recenziókat publikál. Könyvei: Az elmúlás poétikája (2014); Líra 2.0. – Közelítések a kortárs magyar költészethez (2014). 2015-ben Móricz Zsigmond irodalmi ösztöndíjban részesült.

Tags: lapis_jozsef