Izsó Zita: Irodalom és tér 1. / Azonosság

Régóta vártuk ezt a pillanatot.

A háború eltitkolt áldozatai végre újra felvehetik neveiket,

a gyerekek tovább maradnak fent,

a boltok hosszabb ideig maradnak nyitva,

mint valami többnapos ünnep előtt.

És messze, a hatalmas dombok mögött,

amiket már kéknek látunk,

mint a túl sokáig vízben maradó gyerek cakkos szája szélét,

egyszer csak szólásra nyílik a föld,

legördülnek a kövek,

száj széléről lesöpört morzsák,

te pedig nem lepődsz meg, mert régóta virrasztottál,

de aki erre a zajra kelt fel,

hogy felébredt, vagy feltámadt,

még sokáig nem tudja majd eldönteni.