Gergely Anna Jázmin versei

liaye/lomography felvétele

Nemsokára

Mintha egy megszakítás nélküli imába csöppentem volna,
két tenyér közé.
Még meg sem születtem, mikor imádkozni kezdtek.
Talán addig tart, míg a tüdejük végleg kimerül.
Néha csend van,
de akkor sem a légzés csendje,
csak a fáradtságé.

Mióta hozzánk költözött,
minden sarkot kitölt.
Ott van a gardróbban,
a komód alig mozdítható fiókjaiban,
a lépcső alatt,
az étkezőasztalon,
a vendégszobai vitrinben,
nagypapa könyvesszekrényén
hosszú sorokban
várakoznak az Ébredjetek!
és az Őrtorony lapok:

megfakult borítórajzok az Újvilágról, ahol mindnyájan oroszlánokat simogatunk.

– Mikor lesz, Nagymama?
– Nemsokára.

Ebéd délben,
tejbegrízes sütemény,
tiszta ágynemű,
kályhameleg,
játék az emeleten,
madáretető az ablakból,
napsárga paradicsom,
a kertben
a kedvemben
járva próbál meggyőzni
az igazságról,
hogy még jó útra térhetek.

Azt mondják, szeretetből féltenek,
hogy nem ébredek fel velük ott,
és akkor nemsokára végleg búcsúzni kell.

ahol most a csont van

hiányzik-e a fának a lomb
mikor aláhull az évszak
hová érkezik a nap
ha a zöld levélből barna avar lesz
hiányzik-e szónak a beszéd a csendben
és a csendnek hiányzik-e a hangja
hiányzik-e délnek az éjfél
lónak a vedlett szőr
kígyó bőre a homokban
kutyának a lerágott csont
ha elásta csontnak a húsa lerágva
tej a kihullott fogamnak
hiányzik-e a helye amit elfoglaltak
macskának a farka hogy utolérje
az álomnak hiányzik-e a vége
ha most itt vagyok
hiányzom-e

Gergely Anna Jázmin (1996, Szombathely)

Költő, zenész, pedagógus. Portréját Bálint Bence készítette.