Magyar hangja bemutatja – Ondrej Štefánik: Ujjatlan város
Bemutatja Sepsi László, a magyar kiadás szerkesztője
„Az ilyen szarjankók miatt bukott el Róma, és miattuk bukik majd el Európa is!” – ordítja rögtön az első oldalon a pozsonyi rendőr-főkapitányság nyomozója nem sokkal azután, hogy kifejtette álláspontját az egyistenhit szükségességéről, és egy cigarettával azelőtt, hogy felvázol egy hasonlóan mélyenszántó értelmezést Damien Hirst művészetéről.
Ondrej Štefánik szatirikus kriminek álcázott nemzedéki közérzetregényében a millenniumokat kísérő világvége-várás találta meg útját az új évezred Szlovákiájába: Jack helyett a „Pozsonyi Hasfelmetsző” szedi áldozatait a félreeső parkokban, a dekadens írók bordélyházi szeánszait felváltották a pogácsával feldobott kiállításmegnyitók, az exkluzív páholyok meg a „Balkezesek Elit Klubja”. Az Ujjatlan város groteszk tablója a döglődő párkapcsolatban ragadt Edo köré szerveződik, akinek keményfejű maffiózó-vállalkozóktól arrogáns képzőművészekig terjedő kapcsolati hálójának feltérképezése remek apropót nyújt Štefániknak arra, hogy metsző humorral mutassa be napjaink Szlovákiájának egy jellemző szeletét – amely egyébként minden kolorlokál ellenére tökéletesen ismerős lehet bármelyik káeurópai olvasó számára, Szombathelytől Kolozsvárig. Ahogy az életteli szleng bekebelezi az itt-ott felbukkanó bölcsészzsargont, úgy ír felül Štefánik lendületes prózájában az irónia és a banalitás minden értékfelmutatásra tett kísérletet, miközben párbeszédeivel sikerrel találja meg a félrészeg kocsmai disputák és az amerikai függetlenfilmek abszurdba torkolló szövegeléseinek közös nevezőjét.
De Edóhoz – aki valóban lehetne a Kárpát-medencébe helyezett Shop-stop egyik mellékszereplője – egy másnapos reggelen kompótokkal és egy élő libával felszerelt látogató érkezik, és a gyökértelen harmincasok minden nyűgének megtestesítője végre kap egy életcél, ami túlmutat a szokásos szexuális ragadozáson és az ennek érdekében elfogyasztott stampedliken. A kiüresedett fogalmak (család, vallás, barátság, becsületes munka) közt tébláboló figura számára az áldozatai mellett dekódolhatatlan jeleket (Rubik-kocka, májas hurka) hagyó Pozsonyi Hasfelmetsző felkutatása olyan feladattá válik, ami valamiféle értelmet csepegtethet olvasóként szórakoztató, ám csak mérsékeltem örömteli mindennapjaiba. Az Ujjatlan város megadó röhögésből apátiába forduló birkózás a nihillel az „értékek átértékelése” után: frappáns, mint egy falfirka a sarki krimó férfivécéjének falán és keserű, mint a reggeli kávé mellé lehúzott feles.
Ondrej Štefánik Ujjatlan város című regénye a Typotex kiadó gondozásában jelenik meg a XXIII. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra, Mészáros Tünde fordításában. A szerzőnek magyar nyelven ez az első kötete.
Mészáros Tünde, a kötet fordítója