Szászieszta Dunaszerdahelyen
Szerdán (2016. április 20.) a szokott helyen (Symbol café) a szokott időben (hatkor) Szászi Zoltán költészetével és prózájával ismerkedhetett meg a közönség. A Vámbéry Polgári Társulás által megrendezésre került Szászieszta, bár a szieszta idejéről kicsit lekésett, ám annál inkább hasonlított hozzá laza, családias hangulatában.
Elsőként Mizser Attila szólt pár szót Szászi költészetéről kiemelve a Kilátó és a Belenéz c. köteteket. Mizser hangsúlyozta, hogy szerinte Szászi az a költő, aki verseiben leginkább képes Zs. Nagy Lajos lírai hangjának megszólaltatására és továbbgondolására.
Nagy Csilla irodalomtörténész az Eltűnt miliő címet adva megszólalásának Szászi prózai alkotásaira tért ki, melyeknek véleménye szerint legfőbb jellemzői az anekdotikusság (az élőbeszéd mint alapstruktúra), a dialógus és a mellérendelés mint szövegrendező elv. Továbbá kiemelte, hogy Szászi prózanyelvi sajátossága még az emlékezés/emlékezet és annak állandó megkérdőjelezése is.
Ezt követően az írót (és költőt) felesége, Szekeres Éva kérdezte az alkotás módszereiről, konkrétan kiemelve Szászi egyes szövegeinek prózai vagy lírai jegyeit. „Gyúrok“ – így nevezi a módszert az író a megélt valóság és a szövegeiben felmerülő én(ek) közti kapcsolatáról, amivel arra tesz utalást, hogy műveiben a képzeletet és tapasztalot próbálja összegyúrni egy (vagy több) egésszé. Majd a költői (írói) szerepből való kibúvás lehetőségéről kérdezik, amire Szászi találóan annyit felel, hogy „én akkor is költő/író vagyok, ha alszom”. Műveiben kiemelkedően fontos szerepe van a helynek (Gömör vidéke, Nógrád megye, stb.), amit az író azzal magyaráz, hogy él benne egy elérhetetlen „ideális hely képzete”, mely az állandó helykeresésre, helymegalkotásra ösztönzi. Míg a versalkotást a villámcsapás hirtelenségével és a külső hatások befogadásának kombinációjával jellemzi, addig véleménye szerint egy novella vagy regény megírásához elsősorban „jó kemény fenékre van szükség”, mivel a próza szisztematikusabb alkotási módszert kíván meg az írótól.
Az est folyamán Szászi felesége felkérésére azt is megmutatta, hogy lehet az ablakon beszűrődő kutyaugatásból spontán verset faragni, szemléltetve ezzel az élő szó és az irodalmi megszólalás közti különbségeket. Majd Szászi több kötetéből is hallhattunk verseket, mind az író, mind felesége előadásában.
Ismeretes, hogy Szászi sokat foglalkozik fiatal kezdő írókkal, akár az Irodalmi Szemle Bevetés számában, vagy a SZMÍT által megszervezett írótáborokban. Szerinte az írás tanítható mint útmutatás, de ezen felül szerinte kell még hozzá egy nagy adag tehetség és főleg akarat is.
Röviden szó esett még Szászi publicisztikájáról, melyben kiemelkedő szerephez jut a már említett erőteljes Gömör környéki helyábrázolás, mely az Új Szóban megjelenő lírai módon megírt településfigyelői (helytörténeti munkái) fő vonalát képezik.
A sziesztázás lezárásaként a költő elmondta, hogy az elmúlt időkben a divatos slam poetryvel foglalkozik, sőt, ennek reprezentálására Szászi előadott egy saját alkotást is. Ez egyaránt azt mutatja, hogy Szászi tele van energiával, az olvasók még sok új megszólalási módot várhatnak az írótól, még a legutóbbi (kizárólag) párbeszédekből álló regénye (A szokott helyen hatkor) után is.
Mellár Dávid
Fotók: SZMÍT