Bob Kaufman: Viselnéd a szemem?

Testem szakadt matrac,
Gondozatlan, lüktető helye
A tünékeny szerelemtelenség
Eljövendőjének, elmenőjének.
Egész énem vizenyős lehelettel teli
Bútorozatlan szoba,
Zihálásban menekülne sehova.
Elfogulatlan tükrök előtt
Lőttem le magam szememmel,
De a halál visszautasította előnyeimet.
Falaimon sétáltam minden este
Furcsa tájakon át fejemben.
Csapból csöpögő hideg vérrel jegelt
Narancshéjjal mostam fogat.
Arcomat halott nemzetek térképei fedik;
Hajamon parlagfű szemét.
Keserű mazsola potyog ötletszerűen orrlyukamból
Iskolányi fénylő emberkék úsznak ki számból.
Mellbimbóm napsütötte lapulevél;
Rég elfelejtett indián törzsek csatáznak mellemen
Fogalmuk sincs a gyomromban rothadó elsüllyedt hajókról.
Lábam elszenesedett maradványa leégett ciprusoknak;
Lábfejemet padlómon keresztül sodródó mocsári moha fedte be.
Nem mehetek többé a szabadba.
Majd üldögélek a mennyezeten.
Viselnéd a szemem?

Gyukics Gábor fordítása