Németh Zoltán: „amit meg kellene még álmodni”

Az Esterházy Péter-oeuvre és szlovák/szlovákiai magyar kontextusa (tanulmány)

Mottó 1:
„Ó, mondanám révedezve, vak magyarként magyarba zárva lenni – ez rémületes volna, de így, így volna egy kis esély, kiút, szlovákként ráláthatni a magyarságomra és viszont… Ha szlovák is vagyok, már rögtön nem olyan rémületes magyarnak lenni. Magyarnak lenni csak akkor rémületes, ha minden magyar, ha az ajkunkig ér az ár (a magyár, bocs).”
(Hahn-Hahn grófnő locsogása, Egy kékharisnya följegyzéseiből)

Mottó 2:
„Szegedi cipó? Ilyen nincsen szlovákul. Ez akkor is lefordíthatatlan, ha már lefordították.”
(Mercedes Benz – történelmi revü két részben)

2015 áprilisának végén, a 2016-os budapesti könyvfesztiválra készülve, amelynek díszvendége Szlovákia volt, egy kerekasztal-beszélgetésen szlovák és magyar írók, könyvkiadók, kultúraszervezők gyűltek össze, hogy megvitassák a szlovák irodalom lehetőségeit a magyar könyvpiacon. A tudósítások szerint Pavel Vilikovský szlovák író arról beszélt ennek kapcsán, hogy „Mindketten másik oldalon traumázunk, de ez nem jelenti azt, hogy ami közös bennünk, az ne volna fontos”, majd hozzátette, nagyon közel áll egymáshoz a két nemzet gondolkodása, érzésvilága, de „voltak bizonyos traumák, törésvonalak, események, amelyek elválasztottak”. Mint mondta, a jövő évi díszvendég státus reményt ad arra, hogy enyhüljön a szlovákiai, „talán a kelleténél nagyobb” provincializmus, amire Esterházy Péter azonnal bonmot-val replikázott, kijelentvén: „a magyar nemzet nevében megígérem, hogy ha ti megszabadultok a provincializmusotoktól, mi is megszabadulunk a miénktől”. Hozzászólását pedig azzal fejezte be a magyar író, itt volt már az ideje, hogy Románia után Szlovákia is díszvendég legyen a könyvfesztiválon, és a közös traumák után itt volna az ideje egy közös Traum [álom] megtalálásának, „amit meg kellene még álmodni”.1

Egy olyan eszmefuttatás elindításához, amelynek célja, hogy értelmes mondatokat alkosson az Esterházy-életmű és a szlovák, illetve szlovákiai magyar irodalom kapcsolatáról, keresve sem lehetne jobb kiindulópontot találni, mint egy olyan helyzetet, amelyben Pavel Vilikovský és Esterházy Péter állnak dialógusban. A két szerző életműve ugyanis még izoláltan is „egymást olvasná” a posztmodern prózanyelven keresztül, amelynek mindkét szerző saját irodalmában megkérdőjelezhetetlen viszonyítási pontja. Vilikovský helye a szlovák irodalmon belül több tekintetben is hasonló Esterházy Péteréhez a magyar irodalmon belül, kis túlzással azt is mondhatjuk, hogy ami a Vilikovský-próza a szlovák irodalomban, az az Esterházy-próza a magyarban. Az a fogalmi háló, amelyet a szlovák irodalomtudomány mozgósít Pavel Vilikovský regényei kapcsán, párhuzamba állítható a magyar irodalomtudomány Esterházy-képével. Tibor Žilka a szlovák regényíró kapcsán kulturális hibridizációról (szlovák, magyar, német mondattöredékek), multikulturalitásról, az idősíkok keveredéséről, a kiüresedett, infantilizálódott hivatali nyelvi törmelék felhasználásáról, az ideológiai jelentések szubverziójáról, a rizomatikus burjánzó történetalakításról értekezik, különösen Az élet örökzöld hátaslova (1989, magyarul 1999) vagy Az utolsó pompeji ló (2001, magyarul 2002) című regények kapcsán. A tér és az idő szabályait teljesen felrúgó, véletlenül egymás mellé kerülő történetdarabkák a történelemnek egy sajátos, gyakran a logika elementáris szabályait felrúgó egyéni változatát hozzák létre, egy olyan strukturális szabadságot, amely felől nézve hitelesen jeleníthető meg a narrátor szubverzív stratégiája.2 De Vilikovský prózája rendkívül gazdag pretextusokban, intertextuális allúziók felhasználásával, parodisztikus, travesztikus jelentések mentén épül fel több szövege, mint például a Szlovák Casanova (Slovenský Casanova) vagy a Pam para pam. Műveibe beleépülnek a szerzői instrukciók, a regényt és a műfaji konvenciót illető (ön)kommentárok, a „talált szöveg” végén elhelyezett Megjegyzések, tehát a metafikció lehetőségei. Mint Žilka utal rá, végső soron Az utolsó pompeji ló című regényből teljesen kimosódik a cselekmény, a szöveg puszta kommentárrá és dokumentált anyaggyűjtéssé válik A szláv érzelmesség elemei Joseph Conrad életművében című „tudományos” dolgozathoz, amelyet Londonban ír a narrátor.3 Posztmodern jellegzetességként tárgyalható továbbá Vilikovský esetében a populáris műfaji kódok felhasználása (különösen a detektívregény jön szóba), az ún. nem irodalmi műfajok felhasználása, valamint az ún fényképregény. A szerző Silberputzen. A családi ezüst fényesítése (Silberputzen. Leštenie starého striebra (2006)) című regényének monarchiabeli történeteit például egykorú fényképek inspirálták, fotókhoz írott történetekként jelenik meg a szöveg.4

Mint már említettem, Esterházy Péter és Pavel Vilikovský regényei a posztmodern irodalom egyetemes nyelvén keresztül is „olvassák” egymást, de Pavel Vilikovský nemcsak rendszeresen olvassa Esterházy Péter szlovák fordításban megjelenő regényeit, hanem recenziót is ír róluk, mint például a Javított kiadásról.5 A pozsonyi Kalligram Kiadó tevékenységének köszönhetően a mai napig összesen hét Esterházy- kötet jelent meg szlovákul: a Harmonia caelestis 2005-ben, a Javított kiadás 2006- ban, a Semmi művészet és A szív segédigéi 2009-ben, az Egy nő 2011-ben, az Egyszerű történet vessző száz oldal – a kardozós változat 2013-ban, az Egyszerű történet vessző száz oldal – a Márk változat pedig 2014-ben. A Semmi művészet, A szív segédigéi Juliana Szolnokiová munkája, a további hat regény fordítója Renáta Deáková, aki a Javított kiadásért Ján Hollý-díjat kapott 2006-ban, amely az egyik legjelentősebb szlovák műfordítói elismerés.

Paszmár Lívia két kiváló, átfogó tanulmányban foglalkozott Esterházy Péter szlovák recepciójával. Írásaiban azokat a szerzőket, illetve tanulmányokat, kritikákat és recenziókat értelmezi, amelyek a szlovák irodalmi térben Esterházy Péterhez köthetők.6 A tanulmányaiból kiderül, hogy a szlovák irodalmi közegben két olyan szerző van, akik szinte rendszeresen foglalkoznak Esterházy Péter műveivel. Az egyik Görözdi Judit irodalomtörténész, a Szlovák Tudományos Akadémia munkatársa, aki szlovák nyelvű tanulmányaiban, kritikáiban rendszeresen foglalkozik az Esterházy-szövegvilág jelenségeivel.

Nevéhez az egyes kötetek recepcióján és szlovák nyelvű Esterházy-interjún kívül nagyobb formátumú elemző írások is köthetők, így például foglalkozott a referencialitás7 és a történetiség8 kérdéseivel is az Esterházy-prózában. A másik szerző, aki több írásában is értelmezi az Esterházy-regényeket, Peter Michalovič filozófus és irodalomtudós, akinek egyik összefoglaló jellegű esszéje magyarul is megjelent a Kalligram folyóirat 2015. áprilisi számában.

A Pszichoanalízisen és feminizmuson kívül című írás Esterházy két apa- és két anyaregényével foglalkozik, a Harmonia caelestis és a Javított kiadás, valamint A szív segédigéi és a Semmi művészet című regényekkel. Az Esterházy-próza szövegköziségét így mutatja be a szlovák olvasónak: „szövegei ugyanis elsősorban nem a külső világot másolják, hanem más szövegeket, más szövegeknek nyílnak meg, azok által tartják fenn magukat, bevallottan és nem bevallottan szövegfragmentumokat használnak, nem pusztán leírt szövegekből, hanem elhangzott mondatokból, amiket az író talán otthon, talán egy kávézóban, esetleg az utcán hallott meg. Ezen túl implicit módon másolnak vagy explicite kritizálnak; más írók irodalmi eljárásait ironizálják, illetve travesztálják; és a – szabadon – alkalmazott műfajok szabályait kérdőjelezik meg.”9

Paszmár Lívia két tanulmányából is kiderül, hogy az Esterházy-regényekről a kortárs szlovák irodalom és kulturális élet olyan jelentős alkotói írtak kritikát vagy recenziót a már említetteken kívül, mint Miroslav Marcelli, Fedor Gál, Peter Macsovszky, (Vladimír) Balla, Etela Farkašová, Silvester Lavrík. És bár ezek a kritikák és recenziók a szlovák nyelven megjelent Esterházy-köteteket értelmezik, a kortárs szlovák irodalom alkotói között jelentős számban vannak olyan szerzők is, akik valószínűleg eredetiben is olvasták, illetve tudják olvasni az Esterházy-szövegeket. A már említett Peter Michalovič például esszéjében arról ír, hogy A szív segédigéi „végül a masszív Bevezetés a szépirodalomba egyik részeként végezte”, amely kijelentéssel olyan műre utal, amelynek nincs szlovák fordítása. Hozzá hasonlóan Peter Macsovszky, Balla és Daniela Kapitáňová eredetiben is találkozhatott Esterházy műveivel. Mindez további lehetőséget nyújt a hatástörténeti párhuzamok felvázolásához. A kelet-közép-európai posztmodern nyelvjáték egyik jellemző eljárása ugyanis az álneves- maszkos szövegalkotás, amely főként nyelvi tétekkel bír. Arról van szó ugyanis, hogy az álnév nem pusztán a rejtőzködés szolgálatában áll – sőt, sok esetben a szerzői név paratextusként megjelenik az álnév és a szöveg környezetében –, hanem egy sajátos nyelvjáték jelölőjeként lépett színre. Esterházy Péter Csokonai Lilijének archaikus álbarokk nyelve e stratégia okán akár Parti Nagy Lajos Sárbogárdi Jolánjának dilettánsnyelvén keresztül, akár nem, de párhuzamba vonható Daniela Kapitáňová Samko Tálejának10 primitív-idiotisztikus nyelvével. Mindhárom esetben a nyelv teherbíró képességének a tesztelése a tét, amely az álnév jelölőfunkcióján keresztül valósul meg. Ráadásul Kapitáňová esetében is nemváltásról van szó, csak éppen fordított előjellel.

Azt nem állítom, hogy Peter Macsovszky azért működtet legalább ötven (50!) álnevet a szlovák irodalomban (Petra Malúchová, Jozef Varnusz, Rimpočhe Sarmungot, Magistra Aglaja, Beatrice Fadda…), mert Esterházy Pétertől olvasta A tizenhét hattyúk című Csokonai Lili-regényt, de az az állítás megkockáztatható, hogy Macsovszky az írás terét radikálisan terjeszti ki az álnevek által, a legkülönfélébb irodalmi nyelvjátékok és írásmódok terepeiként működteti, az identitás és szövegalkotás provokatív felszabadításaként, mint ahogy Esterházy Péter Csokonai Lilije is. Sőt: Macsovszkyn keresztül a kollektív álnévként működő poszthumanoid robotköltő Generator X is kapcsolatba hozható Csokonai Lilivel. A Michal Habaj, Peter Macsovszky, Peter Šulej, Andrej Hablák közreműködésével hangot elnyerő Generator X két kötettel van jelen a szlovák irodalomban (1999, 2013), vagyis ezen az álnév és az intertextusok felhasználása által kialakult hatásláncon keresztül Esterházy Csokonai Lilije egy hálózaton belül találja magát a szlovák text generation képviselőivel, illetve Michal Habaj női álnevével, a fikció szerint titokzatos módon elhunyt fiatal, szlovákul író orosz költőnő, Anna Snegina életművével is.

Hasonló kapcsolat, illetve párhuzamosság található Balla V mene otca (2011) című regénye, amely tavaly jelent meg magyarul Dobry Judit fordításában, illetve Esterházy Péter két aparegénye között. De nemcsak az aparegény műfaján, hanem a magyar nyelven keresztül is olvassa egymást a két/három regény, hiszen Balla magyar szavakat is beépít szlovák nyelvű regényének szövegterébe: „Idefigyej, mozdulj meg, neked is igyekezned kell, ismételgette anyám apámnak magyarul, amikor egy évtizeddel később a magasan megvetett ágyon a másik oldalára fordította.”11

A szlovák nyelvű Egy nő recepciójához mindenképpen odasorolható a cseh Dora Kaprálová könyve, aki Egy férfi címmel írta újra az Esterházy-kötet darabjait, magyarul Egy férfi – Válasz Esterházy Péternek címet kapta a 2016-ban kiadott kötet. Mint az írónő elmondta, a cseh kötet a szlovák nyelvű Egy nő-fordítás alapján keletkezett.12 Hasonló kötettel már a szlovákiai magyar Pénzes Tímea is jelentkezett, 2000-ben jelent meg a szerző Egy férfi – A férfi című prózakötete.

Az ún. szlovákiai magyar irodalom természetesen jóval összetettebb és többrétegűbb viszonyban áll az Esterházy-életművel, mint a szlovák. Hatástörténeti szempontból egyrészt azok a műfaji és tematikus kódok lépnek itt működésbe, mint a szlovák irodalomban, csak szélesebb a spektrum. Sőt: a szlovákiai magyar irodalomban az Esterházy-hatás megjelenése hasonló karakterű, mint általában a magyar irodalom egészében. Az aparegény műfaja N. Tóth Anikó Fényszilánkok (2005) című fényképregényében az apa fotóin keresztül. Az álnév Tőzsér Árpád alteregóján, Mittel Árminon kezdve, a Hizsnyai Zoltán által láthatóvá tett Tsúszó Sándor kollektív álnevén át folytatva, Csehy Pacificus Maximusán és Rosmer Jánosán befejezve. Az Egy nő az áterotizált nyelv koncepcióján keresztül Csehy Zoltán verseiben. A végsőkig feszített intertextualitás Tőzsér Árpád13 nevekben tobzódó költészetében, pl. a Leviticus (1997) című kötetben, illetve Csehy Zoltán antik utalásokkal teli költészetében. A fragmentált szövegtörmelék mint poétikai stratégia Mizser Attila költészetében és regényében. A futballregény Gazdag József Egy futballfüggő naplójából (2015) című kötetében.14

A prózafordulat tematizálása az Esterházy-hatásviszony szempontjából eleve többszintű képződményt feltételez. Legtágabb értelemben a prózafordulat utáni szövegfelfogás progresszív erejére gondolhatunk. A mai napig jelentős szemléleti különbség figyelhető meg azon szövegek között, amelyek a prózafordulat előtti vagy utáni nyelven szólalnak meg. Azok a szövegek, amelyek nincsenek tudtában a posztmodern korszakhatárnak, a prózafordulat által megjelenített szemléleti váltásnak, végképp egyfajta regionális-provinciális igényű irodalmiságban ragadnak, s pusztán a szlovákiai magyar irodalom zárt kontextusában, illetve a magyarországi pozitív diszkrimináció provinciális kettős könyvelésének köszönhetik létjogosultságukat. Nem véletlen, hogy legjelentősebb szlovákiai magyar életművek mind szembenéztek a prózafordulat és az Esterházy-szövegalkotás jelentette kihívással: a folyton megújuló Tőzsér-líra már a ’80-as évek végén és a ’90-es években, az Iródia-nemzedék egyes alkotói, mint Hizsnyai Zoltán, Farnbauer Gábor és Talamon Alfonz szinte pályakezdésük óta éppúgy, mint a ’90-es években jelentkező Csehy Zoltán, Mizser Attila, Polgár Anikó. De a prózafordulat kontextusában helyezhető el Grendel Lajos kivételes sikere is a ’80-as években, trilógiájának (Éleslövészet, Galeri, Áttételek) kanonizálása és a Grendel-életmű iránti figyelem a prózafordulat határon túli rátalálásának önigazoló aktusában manifesztálódott.15

Külön téma lehetne a pozsonyi Kalligram Kiadó és folyóirat szerepe az Esterházy-életmű viszonylatában. Az Esterházy-életmű egyes darabjainak szlovák fordításáról már volt szó, de a szlovákiai magyar irodalom tere a Kalligram által olyan kivételes helyzetbe került, hogy – ha rövid időre is, az Új Symposionhoz hasonló egyszeri, kegyelmi állapotként, de – képes volt (vissza)hatni, sőt hatást gyakorolni a magyar irodalmi kánon hangsúlyaira. Jól mutatja ezt – témánkhoz kapcsolódva – a Kalligram Kiadó Tegnap és ma-monográfiasorozatának darabja, a Kulcsár Szabó Ernő által írt Esterházy Péter-monográfia, valamint a Kalligram folyóirat 2000. áprilisi, Esterházy Péter-száma, amelyben Kovács András Ferenc, Mészöly Miklós, Balla Zsófia, Parti Nagy Lajos, Pályi András, Láng Zsolt, Vörös István, Schein Gábor, Tolnai Ottó, Péterfy Gergely, Nádas Péter, Határ Győző, Csuhai István, Margócsy István, Selyem Zsuzsa, Tolcsvai Nagy Gábor, Márton László, Garaczi László, Németh Gábor, Kertész Imre és mások mellett a szlovákiai magyar Tőzsér Árpád, Csehy Zoltán, Bettes István, Benyovszky Krisztián… is jelen volt verssel, prózával, tanulmánnyal. Ugyanez mondható el a Kalligram 2015. évi áprilisi számáról is, hogy tehát a Pozsonyban megjelenő Kulcsár Szabó Ernő-monográfia éppúgy, mint a pozsonyi folyóirat tematikus számai (mind a névsor, mind a szépirodalmi anyag, mind a tanulmányok tekintetében) elemi erővel szólnak bele a kortárs magyar irodalom terébe és az Esterházy-életmű fogadtatásába. A szövegszerű hatásfaktorok mellett a szlovákiai magyar irodalom esetében minden bizonnyal rendkívül erős személyes kötődésekkel is számolnunk kell. Ilyen személyes kapcsolatra utal Szigeti Lászlóval a Hasnyálmirigynapló szövege, de hasonló személyes kapcsolatra utalhatunk Csehy Zoltán és Gazdag József esetében is (Tőzsér Árpáddal együtt mindhárom szerző írással szerepel az Esterházy halála kapcsán kiadott A megrendülés segédigéi c. emlékezőkötetben). Gazdag József Egy futballfüggő naplójáról című könyvét több alkalommal éppen Esterházy mutatta be, s írta róla a következőket: „Ez egy tüneményes könyv. Már senki nem lesz futballszurkoló, amikor Gazdag József még mindig az lesz.”16

Sőt: a hatástörténetet most már véglegesen megfordítva utalhatunk Szigeti László megjegyzésére, miszerint Esterházy egyik utolsó művét, Mercedes Benz17 című színdarabját „a pozsonyi Szlovák Nemzeti Színház, egészen pontosan Roman Polák és Peter Kováč felkérésére”18 írta. Ezeknek a személyes viszonyoknak a feltárása külön tanulmányt, visszaemlékező esszéket, naplóbejegyzéseket igényelne. Magának Esterházy Péternek a műveiből is ráláthatunk egy-egy ilyen bensőséges, személyes kapcsolatra, például a magyar irodalom egyik legjelentősebb szlovák fordítója, Karol Wlachovský kapcsán, akihez a következő sorokat intézte Esterházy: „Kárcsi, köszönöm. (Én ezeket a totocskás á-kat külön szeretem a beszédében, minthogy Palócföldön nevelkedtem, először palócul tanultam meg, csak aztán magyarul.)”19

De minél mélyebben hatolunk az idő mélyére, annál zsigeribbek az Esterházy-kapcsolatok a mai Szlovákia területével, hiszen az arisztokrata család hihetetlen, rakéta gyorsaságú felemelkedése a csallóközi Illésházáról20 indult, és olyan állomásai vannak, mint Nagyvezekény, Nagyszombat, Pozsony, Galánta,21 Zselíz… És ha ez így van, akkor hatástörténeti tanulmányunk végére a posztmodern kígyó enfarkába harap.

—

1 Magyar-szlovák kerekasztal a traumák oldásáról, http://www.hirek.sk/kultura/2015042-6153145/Magyar-szlovak-kerekasztal-a-traumak-oldasarol.html (Letöltés ideje: 2017. 5. 2.)

2 Tibor Žilka, Dobrodružstvo teórie tvorby, Univerzita Konštantína Filozofa v Nitre, Fakulta stredoeurópskych štúdií, Nitra, 2015, 50., http://magazin.fss.ukf.sk/kipvc/wpcontent/
uploads/2015/11/prof_Zilka_finish.pdf (Letöltés ideje: 2015. 4. 26.)

3 Uo. 127.

4 Uo. 168.

5 Pavel Vilikovský, Synov záväzok voči Bohu písania, https://komentare.sme.sk/c/3362138/synov-zavazok-voci-bohu-pisania.html (Letöltés ideje: 2017.

5. 5.)
6 Paszmár Lívia, Esterházy Péter műveinek szlovák recepciója = Nyelv és művészet II. A 2. Nemzetközi
Doktorandusz Konferencia tanulmánykötete, szerk. Tóth Katalin, Közép-európai Tanulmányok Kara,
Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem, 2015. 157–167.; Paszmár Lívia, Remegés, mozgás, repedés
(Esterházy Péter és az intertextualitás a szlovák befogadói közegben), Kalligram, 2016/6, http://
www.kalligram.eu/Kalligram/Archivum/2016/XXV.-evf.-2016.-junius/Remeges-mozgas-repedes-
Esterhazy-Peter-es-az-intertextualitas-a-szlovak-befogadoi-koezegben (Letöltés ideje: 2017. 4. 26.)

7 Judit Görözdi: Referenčnosť v dielach Pétera Esterházyho = Možnosti autobiografickosti, ÚSlL SAV a PF TU v Trnave, Bratislava, 2013, 193–209.

8 Judit Görözdi, Dejinnosť v románoch Pétera Esterházyho, World Literature Studies, 2014/2, 36‒52.

9 Peter Michalovič: Pszichoanalízisen és feminizmuson kívül, Kalligram, 2015/4, http://www.kalligram.eu/Kalligram/Archivum/2015/XXIV.-evf.-2015.-aprilis/Pszichoanalizisen-es-feminizmuson-kivuel (Letöltés ideje: 2017. 5. 11.)

10 Daniela Kapitáňová, Könyv a temetőről, ford. Mészáros Tünde, Magvető, Bp., 2016.

11 Balla, Az apa nevében, ford. Dobry Judit, Kalligram, Pozsony, 2016, 11.

12 Rostás Eni, Dora Kaprálová 66 férfival válaszolt Esterházy Péternek, http://konyves.blog.hu/2016/08/27/dora_kapralova_66_ferfival_valaszolt_esterhazy_peternek
(Letöltés ideje: 2017. 4. 26.)

13 Tőzsér Árpád ezen túl több, Esterházyhoz szóló verset írt – pl. legutóbbi, Imágók (2016) c. kötetében is szerepel Esterházy-vers.

14 Ez utóbbiban egyébként a magyar irodalom válogatottja a következőképpen néz ki: kapus: Sajó László, beck: Mészöly Miklós, hátvédsor: Szabó Lőrinc, Ottlik Géza, József Attila, középpálya: Kosztolányi Dezső, Grendel Lajos, Mándy Iván, Karinthy Frigyes, csatársor: Talamon Alfonz és Esterházy Péter, ahol Esterházy az előretolt, befejező csatár.

15 Mint ahogy Szirák Péter írta 1995-ben: „A kortárs magyarországi irodalom megújulásának tanulságait recipiálva Grendel eredményesen bővítette prózája közlésképességét, s ma már látható, hogy ezzel nagymértékben hozzájárult a szlovákiai magyar irodalomban bekövetkező változássorozathoz, a szemléleti-poétikai arányrend átrendeződéséhez.” Majd pedig az irodalomtörténész így folytatja: „A nyolcvanas évek elején a magyarországi »fiatal irodalomban« végbemenőhöz hasonló átalakulás következik be írásaiban, amennyiben a nemzedéki horizont kitágításával hajtja végre látásmódjának hermeneutikai fordulatát.” Szirák Péter, Grendel Lajos, Kalligram, Pozsony, 1995, 44.

16 http://futballfuggo.blog.hu/tags/recenz/page/2 (Letöltés ideje: 2017. 5. 12.)

17 Esterházy Péter, Mercedes Benz – történelmi revü két részben –, Kalligram, 2015/4, http://www.kalligram.eu/Kalligram/Archivum/2015/XXIV.-evf.-2015.- aprilis/Mercedes-Benz-toertenelmi-revue-ket-reszben (Letöltés ideje: 2017. 5. 2.)

18 Szigeti László, Egy eszmény alkonya, http://ujszo.com/online/kultura/2017/01/07/egy-eszmeny-alkonya-fb; http://ujszo.com/online/kultura/2016/07 /17/esterhazy-utolso-darabja-a-pozsonyi-nemzetiben (Letöltés ideje: 2017. 5. 4.)

19 Esterházy Péter, Kárcsi avagy egy szlovák hazafi. Egy kék haris, http://dia.jadox. pim.hu/jetspeed/displayXhtml?offset=1&origOffset=-1&docId=807&secId=75 999&limit=10&pageSet=1 (Letöltés ideje: 2017. 5. 2.)

20 „Illésházán, vagy ahogy a környék népe familiárisan nevezi, Szentpéteren sem jártál még, ahol családod az Illésházyakkal közös gyökérzetről sziklevelet hajtott, pedig az ottaniak még tudják, melyik falurész volt hajdan Szer(hás)háza.” Koncsol László, Kedves Esterházy Péter!, http://www.kalligram.eu/Kalligram/ Archivum/2000/IX.-evf.-2000.-aprilis-Esterhazy-Peter-50-eves/Kedves- Esterhazy-Peter (Letöltés ideje: 2017. 5. 15.)

21 „S mi lenne, ha úgy kezdődne a darab, hogy egy szlovák ügyvéd meghívására ellátogat Galántára a történetbeli magyar arisztokrata. Az ügyvédet pedig érdekli, miért nem próbálja meg visszaszerezni a kastélyt, elvégre megtehetné, s egy jó vállalkozás alapjául szolgálhatna.” Szabó G. László, Esterházy felkérésre, http://vasarnap.ujszo.com/2015/09/13/esterhazy-felkeresre (Letöltés ideje: 2017. 6. 1.)