Demény Péter: Irodalom és opera 3. / Intermezzo
– a Parasztbecsület ihletésére –
– a Parasztbecsület ihletésére –
Nem téved,
a helyzete adott:
hallgatás, mentőcsónakok.
Megbotlott öregként zúdul ránk a reggel. Hirtelen és törékenyen. Már nem gyógyul be többé, ami elmúlt. Ráncos foltok, megrepedt combnyak és egy szárazra súrlódott csigolya.
FALIRATOK – VAS
„Kampány”
Élni szeretnék – Isten szerint
bizonyára furcsa vágy,
de hát nem ő szeret, nem ő gyűlöl,
nem ő küszködik, hogy mi a fenét
ért a bátorság, ha nem élet már.
akinek négy lázmérője van, magányos.
sorra hasonlítja a mért értékeket.
nem máshoz, magához kongruál.
Fekete karral lóg az artista. Szájában az ezüst egy marék halál. Izmaiban a megcsavart tér, testében a lebeny átleng a bordán. Fekete hajjal lóg az artista. Kezében a kötél, mint a sátor ütőere. Húzza és vonja a fényt, hátával tartja egyre...
„Alle sind anders, alle sind gleich.” NEUKÖLLN piros műbőrön egy török két török tíz ablakban a maffiavezér vigyázz a lánynak testőr kell a lány a pultban szolgálja a kekszet ne ide gyere be velem ez olyan mint neked otthon van...
Mentem haza,
Malom utca,
Szamos híd,
mentem, mentem,
még alig féltem,
vagyis rettentően,
Monterone még csak nem is sejlett,
aztán a Metropol,
és át az utcán,
Bedynski Krisztián felvétele Azt mondják, a saját szuperképességünket nem mi magunk választjuk meg. Ebben lehet valami, mert nem rémlik, hogy valaha is vágytam volna rá, hogy láthatatlan legyek. Jó, voltak pillanatok, amikor igen, de...