És akkor néhány személyes megjegyzés az éjszaka végétől való félelemről. Volt egy időszak, amikor sokat közlekedtem ebben a különös, képlékeny anyagból álló közegben az éjszaka és a hajnal között. Hazafelé...

János a fedélzeten ült és a lábát lóbálta a korláton kívül. A habok itt-ott megnyalintották a talpát, szikrázott a tenger, a tanítványok is jó hangulatban voltak – páran malmoztak a hordókon, Papiasz és Polikárp...

Éjszaka minden rövidebb és mégis, mindenben ott van a végnélküliség fenyegetése. Hiszen semmi sem garantálja, hogy valóban eljön a másnap – habár legjobb tudomásunk szerint eljön, biztosak semmiképp sem lehetünk...

1902-t írunk ekkor, és a fiatal Vagn Walfrid Ekman éppen a fedélzetre lép. Megcsapja arcát a sós szél, benyomja a kajütajtót, nekidől, és behunyt szemmel átadja magát a hatalmas leheletnek. Nagy imbolygó sötétet...

A közismert, ám egyáltalán nem biztos, hogy helytálló vélekedés szerint az eszkimóknak több tucat szavuk van a hóra. Külön az olvadtra és a frissre, a földet borítóra, az égből hullóra és a széllel szállóra, a...