Mizser Attila: Irodalom és hallgatás 3. / adalék
A pénzcsináláshoz pénz kell.
Az új nőhöz új nő.
Szabó Imola Julianna: Irodalom és lámpafólia 3. / (piros)
Pipacsfejű a táj, lüktetve ver a szél. Odakoppan a kanál a fémhez. Üvegvitrinek ablakán a kezed nyoma. A szag, amivel kinyílik a test. Öregszem én is, az emlék egyre közelibb, fekete-fehérre fakul a mozdulat. Felismerlek a hangomban. A...
Tóth Kinga: Irodalom és fal 3.
FALIRATOK
LEIPZIG→AUGSBURG
a blokkházban nem lakik senki
stabil az üvegük látszik a torony
a turisták nem tévednek el
Demény Péter: Irodalom és opera 3. / Intermezzo
– a Parasztbecsület ihletésére –
Mizser Attila: Irodalom és hallgatás 2. / RMS Carpathia
Nem téved,
a helyzete adott:
hallgatás, mentőcsónakok.
Szabó Imola Julianna: Irodalom és lámpafólia 2. / (sárga fólia)
Megbotlott öregként zúdul ránk a reggel. Hirtelen és törékenyen. Már nem gyógyul be többé, ami elmúlt. Ráncos foltok, megrepedt combnyak és egy szárazra súrlódott csigolya.
Tóth Kinga: Irodalom és fal 2.
FALIRATOK – VAS
„Kampány”
Demény Péter: Irodalom és opera 2. / Cavaradossi
Élni szeretnék – Isten szerint
bizonyára furcsa vágy,
de hát nem ő szeret, nem ő gyűlöl,
nem ő küszködik, hogy mi a fenét
ért a bátorság, ha nem élet már.
Mizser Attila: Irodalom és hallgatás 1. / kinek
akinek négy lázmérője van, magányos.
sorra hasonlítja a mért értékeket.
nem máshoz, magához kongruál.
Szabó Imola Julianna: Irodalom és lámpafólia 1. / (sötét fólia)
Fekete karral lóg az artista. Szájában az ezüst egy marék halál. Izmaiban a megcsavart tér, testében a lebeny átleng a bordán. Fekete hajjal lóg az artista. Kezében a kötél, mint a sátor ütőere. Húzza és vonja a fényt, hátával tartja egyre...
Tóth Kinga: Irodalom és fal 1.
„Alle sind anders, alle sind gleich.” NEUKÖLLN piros műbőrön egy török két török tíz ablakban a maffiavezér vigyázz a lánynak testőr kell a lány a pultban szolgálja a kekszet ne ide gyere be velem ez olyan mint neked otthon van...
Demény Péter: Irodalom és opera 1. / Az utcán végig
Mentem haza,
Malom utca,
Szamos híd,
mentem, mentem,
még alig féltem,
vagyis rettentően,
Monterone még csak nem is sejlett,
aztán a Metropol,
és át az utcán,