Csendes Sirály Toll versei

Ryszardl70 felvétele

Csend!

Hó ropog a lábam alatt,
azt mondja, halkabban.

Tó jege csúszkál a csizmám alatt,
azt suttogja, hallgass.

Sár cuppog a cipőm alatt,
azt üzeni, légy csendben,

közeledik a tavasz.

 

Szarka

Egy szarka ül a havas faágon,
karmai alól szóródik a porhó.

Leröppen a földre, kotorászik
a hóban. Nem talál ennivalót.

Fölröppen a fa tetejére. Nem
látja a Napot. Fölröppen az ég

szélére és ott vár. Várja, hogy
karmai alól lehulljon az összes hó.

Látni lehessen végre a Napot.
Visszaröppen a kertbe, az ágra.

Átsegített egy lelket odaátra.

 

Faanya

Faanya nagyon-nagyon öreg már,
nem megy sehova, mindig csak ott áll.

Faanya menedéket ad,
bújj csak el szoknyája alatt.

Faanya alatt mindent lehet,
ölelhetsz, alhatsz, sírhatsz, nevetsz.

Öleld csak át mindig faanyát,
nyisd meg rá szíved vasajtaját.

Faanyának vastag a kérge,
hogy érezd saját sebezhetőséged.

Faanya ellenáll a tűznek,
faanya megvéd téged, ha űznek.

Tetejéről az égbe másznak a hangyák,
de szereti, ha békén hagyják.

Faanya egy öreg, bölcs nő,
ezért is olyan, mint egy bölcső.

 

Anyáim

Anyám a víz,
anyám a fű,
anyám a gyümölcslekvár.

Anyám az árnyék,
anyám a hűs völgy,
anyám a szellős nyár.

Anyám a Föld,
anyám a Hold,
anyám a folytonos elvágyódás.

 

Tűz

Jász Attila születésnapjára

Sötét, göcsörtös ágakat
rakok a tűzbe,

hogy fénnyé és meleggé váljanak.
Magammal is így kellene tennem lassan.

Legalább az évtizedek óta hordott
száraz ágakat

áldozzam
a fénynek.

(Jász Attila fordításai)

 

Megjelent az Irodalmi Szemle 2019/12-es számában

 

 

 

Csendes Sirály Toll

(1966, Komárom)

Kultúrindián a Gerecsében él.