Kozmár Klára: A kellékes; Morpheus művirága; Nijinsky tánca; Összegyűrve II.; Test(rész); Vodkára vodka; Autósmozi (versek)

A kellékes

A színész könyörgött a kellékesnek: Leszoplak,
csak add nekem a bábut, hagyd nekem őt, kérlek!
Férfinak öltöztetem, olajozom, kenyegetem,
nagy gonddal szeretem majd, mint a filmben.
A öreg kellékes nem engedett, nem tetszett neki,
hogy a színész a nőt férfiként szeretné magáévá tenni.
Belement volna a szopásba, ha nem akarta volna
Casanova titkos szerelmét átalakítani. Önző vagy Donald,
ezt a bábut nőnek teremtették. Tarts elé egy maszkot
miközben dugod, s hadd meg saját szerepét! Köszi.
A színészt elöntötte a harag, beleélte magát az alakításba:
Az én spermám folyt a combján, miattam kapott Oscart
Donatti, te köcsög! S azzal fogta parókáját, púderkészletét,
s rózsaszín vespáján tökig tekerve a nyekergő gázt, távozott.
Az öreg kellékes végre egyedül maradhatott szerelmével.
A Pierrot-maszkokat nézegette, az takar a legjobban, vagy a Centauri.
Ma Antinouszra fogok gondolni drágám, vagy Casanovára. Meglátjuk.

Morpheus művirága

Meleg viaszba öntelek, így célzok finoman a maradásra.
Márványból faraglak ki, hogy állandósulj a világban.
De biztos, ami biztos, legyél inkább művirág.

Nijinsky tánca
gondolatfertőzés

1.

Ösztönös érzetektől átázott test:
Hogy szeretni kell,
persze. De kit és hogyan?
Mindig csak a részletet?
Hogyan egyet, ha minden egy?

Nijinsky is ebbe őrült bele,
össze akart kacsintani
istennel. az egészet akarta,
de emberként választani muszáj,
s csak (a) félre lehet kacsintani.

2.

Az ideát? A test nélküli nemet
mondani lehet, írni szabad a tisztát,
a döntetlent. De a fertőzötted éled,
a részegest, értelmetlen döntések
sorozata: baszás, tánc, baszás, tánc,
de nincs egy új mozdulatod,
csak kipróbált helyzetekhez
igazodás: programozott pizsama-játszmák,
a sok belső, hátsó kimondatlan: sztereóban
kapod a tippeket. Mert csak írod, számolod,
csak gondolod, hogy szabadon
döntesz, és szabadok az elválasztások,
az összepózolás, ha nincs benned szeretet,
csak a kell az anyag végtelen elrendeződése iránt:
A kölcsön-
hatás lehetőségek kimeríthetetlensége.
Belézavarodsz, ha az összeset akarod,
miközben csak egy gondolat az, ami
a mindet akarja, s közben az egészet
eltakarja.

Túlgondolod magad,
túl a másikon, túlon
túl komolyan,
csak játékból húzod fel
a maszkot, melyre a másik
arcát festették elnagyolva.

3.

Ösztönös vágyakból álmodott lélektapasztalatt
megbúvó gondolatparaziták,
darabokra szednek minden egységet:
Kitalálja magát: hogy van én
és vagy te, milliárd sok te,
milliárdnyi másik
én.
mégis mindig ugyanaz az öböl,
ugyanaz a megviselt hajó,
csak a fantáziád játszik,
hogy éppen most milyen valóvá
válik az egyik, nem,
de főleg
a másik, nem
öböl, nem is (csak árbócokkal teli)
kikötő.

4.

Már csak a pornó érdekel
és a balett. Választottál:
mindig ugyanaz a darab,
ugyanaz a kameraállás.
Ez tart a jelenben, nem
mozdít el. Felkapcsolod,
vagy szétnyílik a függöny
és elmerülsz a mozgó képben.

Nem tudod feldolgozni azt, ami
van, csak ami rajtad kívüli.
Megtöröd a jelent, s a résen át
elmerülsz magad valótlanságában.

5.

Ösztönös (ön)érzékeléstől átázott test:
hogy szeretni kell,
persze. de kit és hogyan? mindig csak a részletet?
mindig csak magadat a másikban?
Hogyan egyet, ha te sem vagy egy?

Összegyűrve II
Androgün változat

Quae sunt aequalia uni tertio sunt aequalia inter se

vagyis: két dolog, mely egyenlő
egy harmadikkal, egymással is egyenlő.
mint a papírgyűjtésre vitt kötet,
a zúzdába darált sok milliárd

műanyagflakon. bőre megolvad
a másik határa az övé lesz.
a másik plasztikussága lesz
az én testplasztikája.
együtt képeznek egy tárgyiasult Ő
alakot, a két flakonnyak
ékezetként soha nem ér
össze
gyűrt műanyaflakon a testük.

két megolvadt műanyagflakon,
két ikerkóla,
összegyűrve egy meleg
helyen, meleg időben.
az anyag a hőtől megpuhul,
este pedig újra megkeményedik.
kihűl, mint az előtte álló hosszú éjszaka.
hőmérséklete annyi, amennyi a környezété.
legközelebb csak holnap délben
válhatnak ketté újra, ha ismét elég meleg
lesz hozzá. ma éjjel minden lehet androgün. újrahasznosítva:
szelektív hulla(dék). nem az marad,
aki volt.

Test(rész)

nyersen
fénylő tárgytest(
e) van
rajta
egy örökké nedvesedő nyílt
sebhely és egy zárt
bevarratlan száj. gipszfehér,
csupa test és bőr.
nincs rajta semmi: se tetkó
se anyajegy, se szőr. csupasz,
szeplő nélküli nyersanyag,
utat nyit a képzeletnek, bármi lehet,
ontja magából a meztelen, barbár fényt.

mozdulatlan
kitetovált amputált láb pihen
a kezén, tiszta szépséghiba:
régi varratok
nyoma, friss, gennyes
sebhelyek és szemölcsök.
elönti a szőr a napbarnított
olajos bőrt. a kihűlt erek nyoma
belülről köti össze a teljesre
emlékez(tet)ő körkörös múltat:
mikor még testét irányítani
tudta. a jelen nem mozog. Van.
Pihen és megfigyel:
Látnia kell magát és a világ egy részletének
hozzá érnie, hogy tudja: él.
mozdulni már képtelen.

Vodkára vodka

Ha a kártyában
a színre színjátszás
játszik,
akkor legyen most
vodkára vodka
nőre nő
disznóra disznó
férfire férfi
csikóra csikó
maszkra maszk
szívre szívfájdalomra
fájdalom
üt igazán
cigi cigi után
igyunk most
vodkára vodkát.

Autósmozi

Egy autósmoziban a hátsó ülésen a szájába vett miközben
fölolvastam: Ahol a tárgy fölmutatta
magát nekem, hátha tudok vele valamit kezdeni. Közben
a többiek abban gyönyörködtek, hogy milyen szépen
szopnak a Love-ban. Csillagos ég fölöttem, a besűrűsödött
erkölcsi nyomás bennem tejútként fröccsen a másikba(n),
s e kanti emlékzajban talált tárgyként megtisztulok. valahol

messze az erkélyeken emberek cigiznek, elképzelnek
miközben hosszan beleszívnak a szarul töltött cigarettákba:
Pazar kabrióaktus, bravó! Erre még én is rágyújtok, átkarolom félkézzel,
és a füstöt a csillagos égre fújom flegmán és (ön)kielégülten.
Nem törli meg a száját, megcsókol. nyersen és közvetlenül

kóstolod a másikban a genetikát, a rajtad kívülit, s egyben magadat is.
Titokban továbbgondoltuk az előjátékot: és … megcsináltuk!
Kifordult a szeme, a tejfehér ideggolyók látványától helyből váltott
a nyelv két én-ről egy ő-re. S közben az egész kikúrt moziuniverzum
elcsendesül. Így írnak egy verset tovább a hátsó ülésen, egyedül

jön a felismerés, hogy a versben, melyet ketten alkottunk, minden
tárgyiasul. Hogy csak az elképzelésben élhet a megtörtént, és a meg
nem, mert látvány és átélés szintjén is határokat sért. Nem a bőrét,
a kimondhatóságét: Felmutatom a néma és vak kitépett szemgolyót:
a lélek és hús üre(ssé)gét a beteljesülés után.