Bokros Katalin: A ma­gyar, a cseh és a szlo­vák iro­da­lom ti­po­ló­gi­ai ös­­sze­ve­té­se…­

A ma­gyar, a cseh és a szlo­vák iro­da­lom ti­po­ló­gi­ai ös­­sze­ve­té­se a ro­man­ti­ka és a bie­der­mei­er ko­rá­ban * A ro­man­ti­ka és a bie­der­mei­er meg­nyil­vá­nu­lá­sa a nyu­gat-eu­ró­pai iro­dal­mak­ban * A XVIII. szá­zad utol­só ne­gye­dé­től a XIX. szá­zad kö­ze­pé­ig ter­je­dő idő­szak­ban a kö­zép-eu­ró­pai nem­ze­tek iro­dal­ma­i­ban tör­té­ne­ti és ti­po­ló­gi­ai szem­pont­ból több ha­son­ló és pár­hu­za­mos je­len­ség fi­gyel­he­tő meg.

A ma­gyar, a cseh és a szlo­vák iro­da­lom fej­lő­dé­se a tár­gyalt idő­sza­kon be­lül sok­ban ös­­sze­függ a nyu­gat-eu­ró­pai iro­dal­mi fej­lő­dés­sel, amely­től stí­lus­be­li, mű­fa­ji és ver­se­lé­si ösz­tön­zé­se­ket ka­pott. Ezek a ha­tá­sok oly­kor ke­ver­ten je­len­tek meg a kö­zép-eu­ró­pai iro­dal­mak­ban. Ilyen je­len­ség a klas­­szi­cis­ta vagy a ro­ko­kó stí­lus, a preromantikus, il­let­ve a szen­ti­men­tá­lis vo­ná­sok ös­­sze­fo­nó­dá­sa, vagy a ro­man­ti­ka és a bie­der­mei­er ele­me­i­nek ke­ve­re­dé­se a ma­gyar, a cseh és a szlo­vák iro­da­lom­ban. A nyu­gat-eu­ró­pai iro­dal­mi im­pul­zu­sok rész­ben ere­de­ti al­ko­tá­sok ré­vén, de sok eset­ben né­met köz­ve­tí­tés­sel, il­let­ve a bé­csi kul­tu­rá­lis kö­ze­gen ke­resz­tül ju­tot­tak el Kö­zép-Eu­ró­pá­ba. A nyu­gat-eu­ró­pai iro­dal­mi ha­tá­so­kon kí­vül a kö­zép-eu­ró­pai nem­ze­ti iro­dal­mak egy­más­tól is kap­tak ösz­tön­zé­se­ket. A kö­zös köz­igaz­ga­tá­si rend­szer, a ha­son­ló tár­sa­dal­mi fel­té­te­lek, az arány­lag egy­sé­ges la­ti­nos kul­tu­rá­lis ha­gyo­mány, vagy ép­pen a föld­raj­zi és a kul­tu­rá­lis kö­zel­ség mind a há­rom nem­ze­ti iro­da­lom fej­lő­dé­sé­re ha­tás­sal volt.

A stí­lus- és for­ma­rend­szer al­kal­ma­zá­sá­ban idő­be­li kü­lönb­sé­gek mu­tat­koz­nak a nyu­gat-eu­ró­pai és a kö­zép-eu­ró­pai nem­ze­ti iro­dal­mak fej­lő­dé­sé­ben. A ro­man­ti­ka vi­rág­ko­ra Nyu­gat-Eu­ró­pá­ban a XVIII. szá­zad vé­gé­től a XIX. szá­zad el­ső év­ti­ze­de­i­re te­he­tő, ez el­ső­sor­ban az an­gol, a né­met és a fran­cia ro­man­ti­ká­ra ér­vé­nyes. Az an­gol iro­da­lom­ban a preromantikus vo­ná­sok már a XVIII. szá­zad kö­ze­pé­től je­lent­kez­tek, Kö­zép-Eu­ró­pá­ban a pre­ro­man­ti­ka csak a XVIII. szá­zad vé­gén és a XIX. szá­zad ele­jén kez­dett meg­nyil­vá­nul­ni az iro­dal­mi al­ko­tá­sok­ban. A klasz­­szi­cis­ta vo­ná­sok a kö­zép-eu­ró­pai nem­ze­ti iro­dal­mak­ban még a XIX. szá­zad ele­jén is nagy sze­re­pet ját­szot­tak, míg Nyu­gat-Eu­ró­pá­ban eb­ben az idő­szak­ban a ro­man­ti­ka tel­jes ki­bon­ta­ko­zá­sa fi­gyel­he­tő meg, sőt a 30-as évek­től kezd­ve a bie­der­mei­er vo­ná­sai is ér­vé­nye­sül­tek. Kö­zép-Eu­ró­pá­ban a ro­man­ti­ka át­nyúlt a XIX. szá­zad má­so­dik fe­lé­be, a nyu­ga­ti iro­dal­mak­ban eb­ben az idő­szak­ban már el­ső­sor­ban a re­a­lis­ta áb­rá­zo­lás­mód ér­vé­nye­sült.

A nyu­gat-eu­ró­pai iro­dal­mi ro­man­ti­ka és bie­der­mei­er fel­vá­zo­lá­sá­val és ös­z­sze­ve­té­sé­vel e két iro­dal­mi irány­zat ál­ta­lá­nos jel­lem­ző­i­re sze­ret­ném fel­hív­ni a fi­gyel­met, és az eu­ró­pai iro­dal­mi fej­lő­dé­sen be­lü­li egymásrahatásukat, il­let­ve egy-másmelletiségüket hang­sú­lyoz­ni. A ro­man­ti­ka és a bie­der­mei­er tu­laj­don­kép­pen a ki­ala­ku­ló pol­gá­ri élet­szem­lé­le­tet és az ez­zel ös­­sze­füg­gő kul­tu­rá­lis és tár­sa­dal­mi gon­do­lat­vi­lá­got tük­röz­ték, az előb­bi még az új gon­dol­ko­dás­mód ki­ala­ku­lá­sá­nak a kez­de­tén je­lent­ke­zett, az utób­bi már az el­vá­ro­si­a­so­dott, a re­ak­ci­ós po­li­ti­ka kö­vet­kez­té­ben gon­dol­ko­dá­sá­ban ki­csit le­szű­kült lá­tó­kö­rű, de már ve­ze­tő ré­te­get kép­vi­se­lő pol­gár­ság kul­tú­rá­ját fo­gal­maz­ta meg. Az iro­dal­mi fej­lő­dés nagy­mér­ték­ben tük­röz­te az egy­re gyor­su­ló mű­sza­ki fej­lő­dést és a vál­to­zó tár­sa­dal­mi fo­lya­ma­to­kat. A pre­ro­man­ti­ka és a ro­man­ti­ka ér­vé­nye­sí­té­sé­ben az an­gol írók, köl­tők jár­tak elöl, hi­szen az an­gol tár­sa­da­lom­ban jó­val fej­let­tebb tár­sa­dal­mi vi­szo­nyok ural­kod­tak, mint Nyu­gat-Eu­ró­pa töb­bi ré­szén. Az új gon­do­la­tok, iro­dal­mi kez­de­mé­nye­zé­sek azon­ban a kon­ti­nens iro­dal­ma­i­ban (né­met, fran­cia) is ter­mőta­laj­ra ta­lál­tak, és a sa­ját tár­sa­dal­mi és szel­le­mi vi­szo­nyok­hoz iga­zod­va to­vább for­má­lód­tak. Sa­já­tos mű­fa­ji és szem­lé­le­ti kí­sér­le­te­zé­sek fi­gyel­he­tők meg töb­bek kö­zött a né­met ro­man­ti­ku­sok mű­ve­i­ben. Az iro­dal­mi egymásrahatások, ösz­tön­zé­sek Nyu­gat-Eu­ró­pá­ban is je­len vol­tak. Ezt bi­zo­nyít­ja az ossziáni da­lok nép­sze­rű­sé­ge, a byronizmus eu­ró­pai tér­hó­dí­tá­sa, Rous­seau ter­mé­szet­szem­lé­le­té­nek kö­ve­té­se, Goe­the Wertherjének szé­les kö­rű ha­tá­sa, a fran­cia ro­man­ti­kus drá­ma eu­ró­pai si­ke­re vagy Herder kul­túr­tör­té­ne­ti el­mé­le­te­i­nek nagy eu­ró­pai vissz­hang­ja.

A ro­man­ti­ka meg­ha­tá­ro­zó él­mé­nye a fran­cia for­ra­da­lom, és az ezt kö­ve­tő ki­áb­rán­dult­ság, re­zig­nált­ság kor­sza­ka volt. A meg nem értettség ér­zé­sét az iro­dal­mi mű­vek ro­man­ti­kus hős­tí­pu­sai is jól tük­rö­zik (re­bel­lis kí­vül­ál­ló, dé­mo­ni­kus alak, ni­hi­lis­ta ér­zel­mű, de sza­bad­ság­ra vá­gyó hős). A tár­sa­dal­mi kon­ven­ci­ók­tól, a sza­bály­za­tok alól va­ló me­ne­kü­lés ér­ző­dik a ter­mé­szet vagy az eg­zo­ti­kus tá­jak irán­ti von­za­lom­ban, az ilyen he­lyek gya­ko­ri fel­ke­re­sé­sé­ben is. A sze­re­lem ér­zé­sé­nek ki­fe­je­zé­se a ro­man­ti­ka ko­rá­ban már bát­rabb meg­fo­gal­ma­zás­ban je­lent­ke­zett, a fan­tá­zi­át nem le­he­tett kor­lá­tok kö­zé szo­rí­ta­ni. A női eman­ci­pá­ció csí­rái is ész­re­ve­he­tők már a füg­get­len nő­tí­pus­ok iro­dal­mi meg­fo­gal­ma­zá­sá­ban, meg­for­má­lá­sá­ban egy-egy író­nő­nek kö­szön­he­tő­en (Ma­dame de Stëal, Ge­or­ge Sand, Caroline Schlegel).
A for­ra­dal­mi ese­mé­nye­ket és a na­pó­le­o­ni há­bo­rú­kat kö­ve­tő ki­jó­za­no­dást, ki­áb­rán­dult­sá­got jó­za­nabb gon­dol­ko­dás­mód, élet­szem­lé­let vál­tot­ta fel. A köz­pon­ti­lag irá­nyí­tott po­li­ti­kai fel­ügye­let, a re­ak­ci­ós po­li­ti­ka ér­vé­nye­sí­té­se, a szi­go­rú cen­zú­ra hoz­zá­já­rult ah­hoz, hogy a pol­gár vis­­sza­hú­zó­dott ott­ho­ná­ba, csa­lá­di és ba­rá­ti kör­ben töl­töt­te nap­ja­it és itt érez­te ma­gát biz­ton­ság­ban. A vá­ro­si­a­so­dás és mű­sza­ki ha­la­dás gyors tem­pó­ja el­ide­ge­ní­tet­te, el­bi­zony­ta­la­ní­tot­ta az egyént, ugyan­ak­kor a va­ló­ság­ra, a kör­nye­ze­té­re irá­nyí­tot­ta fi­gyel­mét. A gya­kor­la­ti­a­sabb gon­dol­ko­dás az iro­da­lom fej­lő­dé­sét is be­fo­lyá­sol­ta, ezt bi­zo­nyít­ja a szó­ra­koz­ta­tás, a hasz­nos­ság el­vé­nek ér­vé­nye­sí­té­se, a hét­köz­na­pi­ság be­ke­rü­lé­se az iro­da­lom­ba. Az iro­dal­mi bie­der­mei­er jel­lem­zői el­ső­sor­ban Kö­zép-Eu­ró­pa né­met nyelv­te­rü­le­te­in ér­vé­nye­sül­tek, de Ang­li­á­ban vagy Fran­ci­a­or­szág­ban is ta­lál­ko­zunk ilyen vo­ná­sok­kal. A bie­der­mei­er­re jel­lem­ző ele­mek sok­szor nem önál­ló­an for­dul­tak elő az iro­dal­mi mű­vek­ben, ha­nem ro­man­ti­kus vo­ná­sok­kal ke­ve­red­tek.

A ro­man­ti­ka és a bie­der­mei­er iro­dal­mi irány­za­tokel­té­rő jel­leg­ze­tes­sé­gei:

A romatika jel­leg­ze­tes vo­ná­sai
A ro­man­ti­ku­sok prog­ram­sze­rű iro­dal­mi irány­zat­ként lép­nek fel. Til­ta­ko­zás, lá­za­dás a meg nem ér­tett va­ló­ság­gal szem­ben. El­ru­gasz­ko­dás a va­ló­ság­tól, a vi­lág­fáj­da­lom ér­zé­se.  A for­ra­dal­mi esz­mék­ben va­ló hit. Sza­bad­ság­vágy ér­zé­se és han­goz­ta­tá­sa. Ro­man­ti­kus el­vá­gyó­dás. Az eg­zo­ti­kum ke­re­sé­se.  A nagy ér­zel­mek, szen­ve­dé­lyek hang­sú­lyo­zá­sa. Ti­tá­ni cse­le­ke­de­tek, szél­ső­sé­ges, vá­rat­lan meg­nyil­vá­nu­lá­sok, dé­mo­ni­kus vi­sel­ke­dés. Nagy kép­ze­lő­e­rő, gaz­dag fan­tá­zia ér­vé­nye­sü­lé­se. Ti­tok­za­tos­ság, rej­té­lyes­ség, sors­sze­rű­ség hang­sú­lyo­zá­sa.  A kü­lön­le­ges szel­lem, a gé­ni­usz ki­eme­lé­se. A szen­ve­dé­lyes sze­re­lem, ero­ti­ka hang­sú­lyo­zá­sa. Szél­ső­sé­ges ér­zel­mek, fáj­dal­mas bol­dog­ság, sze­rel­mi gyil­kos­ság, sze­rel­mi ha­lál áb­rá­zo­lá­sa. Rebellis kívülálló, szen­ve­dé­lyes hős, aki a szadabságért ké­pes min­dent fel­ál­doz­ni.

A bie­der­mei­er jel­leg­ze­tes vo­ná­sai
A bie­der­mei­er­nek nincs konk­rét mű­vé­szi prog­ram­ja. Komp­ro­mis­­szum ke­re­sé­se az esz­mé­nyi to­ta­li­tás és a gya­kor­la­ti va­ló­ság kö­zött. Gya­kor­la­ti­as, em­pi­ri­kus gon­dol­ko­dás­mód. Kon­zer­va­tív ér­té­kek ke­re­sé­se, vis­­sza­vo­nu­lás a tár­sa­dal­mi élet­től. Ki­áb­rán­du­lás a for­ra­dal­mi esz­mék­ből. A tár­sa­dal­mi nor­mák el­fo­ga­dá­sa. A meg­hitt csa­lá­di fé­szek me­le­gé­nek hang­sú­lyo­zá­sa. Kis­sze­rű­ség, jó­zan­ság, ki­szá­mít­ha­tó­ság dicsérete.  A va­ló­ság rész­le­tes meg­fi­gye­lé­se. Tár­gyi­la­gos­ság, a kis dol­gok­ra va­ló oda­fi­gye­lés. Detailizmus. A kö­zép­sze­rű­ség ér­vé­nye­sü­lé­se. A sze­re­lem nél­kü­lö­zi a szen­ve­délyt, ero­ti­kát. Prob­lé­mát­lan sze­re­lem áb­rá­zo­lá­sa, az er­köl­csi­ség hang­sú­lyo­zá­sa. Jám­bor pol­gár, aki be­tart­ja a sza­bá­lyo­kat és er­köl­csö­ket.   

Az oszt­rák iro­da­lom a kö­zép-eu­ró­pai iro­dal­mak ve­tü­le­té­ben a ro­man­ti­ka és a bie­der­mei­er ko­rá­ban

A XVIII. és a XIX. szá­zad for­du­ló­ján Nyu­gat-Eu­ró­pá­ban Pá­rizs je­len­tet­te a kul­tu­rá­lis és szel­le­mi élet köz­pont­ját, Kö­zép-Eu­ró­pá­ban Bécs töl­tött be ha­son­ló sze­re­pet. A csá­szár­vá­ros­ban össz­pon­to­sult a bi­ro­da­lom szel­le­mi és kul­tu­rá­lis éle­te, amely ha­tás­sal volt a töb­bi kö­zép-eu­ró­pai nem­zet kul­tu­rá­lis fej­lő­dé­sé­re, ezek a nem­ze­tek in­nen kap­tak ösz­tön­zé­se­ket, és a nyu­gat-eu­ró­pai szel­le­mi áram­la­tok is rész­ben Bé­csen ke­resz­tül ju­tot­tak a töb­bi kö­zép-eu­ró­pai nem­zet iro­dal­má­ba, kul­tu­rá­lis kö­ze­gé­be. A vá­ros sa­já­tos föld­raj­zi, tör­té­ne­ti és po­li­ti­kai hely­ze­té­nél fog­va a XVIII. és a XIX. szá­zad for­du­ló­ján köz­pon­ti mag­ja lett az egyes kul­tu­rá­lis kö­zös­sé­gek­nek. Az oszt­rák iro­dal­mi élet ki­bon­ta­ko­zá­sa mel­lett több kö­zép-eu­ró­pai nem­zet ér­tel­mi­sé­gei is eb­ben a vá­ros­ban kezd­ték el te­vé­keny­sé­gü­ket, és a nem­ze­ti új­já­éb­re­dést cél­zó moz­gal­mak is in­nen kap­tak ösz­tön­zé­se­ket. Eb­ben az idő­szak­ban Bécs­ben ma­gyar és több szláv nem­zet nyel­vén la­po­kat in­dí­tot­tak, és szá­mos könyv je­lent meg a bi­ro­da­lom nem né­met nem­ze­ti­sé­ge­i­ről vagy azok­nak a nyel­vén. A fel­vi­lá­go­sult és más ha­la­dó esz­mék is el­ső­sor­ban az oszt­rák kul­tu­rá­lis kö­zeg köz­ve­tí­té­sé­vel ke­rül­tek a töb­bi nem­zet ve­ze­tő ré­te­ge­i­hez.

A fel­vi­lá­go­so­dás esz­méi a csá­szá­ri ud­var re­ak­ci­ós po­li­ti­ká­ja el­le­né­re még­is el­ju­tot­tak a nyil­vá­nos­ság­hoz, eb­ben a bé­csi szín­há­zak­nak volt nagy sze­re­pük. Elő­ször az ope­rá­nak és más ze­nés da­ra­bok­nak, ké­sőbb a né­met nyel­vű szín­ját­szás szé­les kö­rű el­ter­je­dé­sé­nek kö­szön­he­tő­en ter­jed­tek a fel­vi­lá­go­sult esz­mék. A bé­csi szín­ját­szás meg­ha­tá­ro­zó mű­fa­ja a nép­szín­mű (Volkskomödie) volt, és en­nek egyik vál­to­za­ta, a tün­dér­drá­ma. A gaz­dag ha­gyo­má­nyok­kal ren­del­ke­ző bé­csi szín­há­zak ha­tás­sal vol­tak a nem né­met nyel­vű szín­ját­szás és drá­ma­iro­da­lom ki­ala­ku­lá­sá­ra is a Mo­nar­chi­án be­lül.

A tün­dér­drá­ma se­gít­sé­gé­vel olyan gon­do­la­to­kat le­he­tett ki­mon­da­ni, ame­lyek a szi­go­rú cen­zú­ra mi­att amúgy nem ke­rül­het­tek a nyil­vá­nos­ság elé. A bé­csi szín­ját­szás szín­vo­na­lát eb­ben az idő­szak­ban há­rom je­len­tős drá­ma­író be­fo­lyá­sol­ta. Ferdinand Raimund a tün­dér­drá­má­in ke­resz­tül fi­gyel­mez­te­tett az egy­re ipa­ro­so­dot­tab­bá vá­ló tár­sa­dal­mi élet prob­lé­má­i­ra. A nép­szín­mű­nek el­en­ged­he­tet­len ve­le­já­ró­ja a bé­csi né­pi hu­mor volt, amely ko­moly és sze­líd tár­sa­da­lom­kri­ti­ká­val, va­la­mint né­mi iró­ni­á­val pá­ro­sul­va lát­szó­lag kön­­nyű prob­lé­má­kat fe­sze­ge­tett. A ki­csit na­iv és gaz­dag fan­tá­zi­á­jú Raimunddal szem­ben Johann Nepomuk Nestroy új stí­lus­sal gaz­da­gí­tot­ta a nép­szín­mű­vet. Nestroy szel­le­me­sen, de kí­mé­let­len kri­ti­ká­val szem­lél­te a tár­sa­dal­mi éle­tet. A sza­ti­ri­kus víg­já­ték esz­kö­ze­i­vel rá­mu­ta­tott a ko­ra­be­li tár­sa­da­lom és az em­be­ri lét hi­á­nyos­sá­ga­i­ra. Franz Grillparzer szín­mű­vei a ba­rokk drá­ma ha­gyo­má­nya­i­ra támaszkodnak, nem hi­ány­zik be­lő­lük a né­pi­es alap­hang sem, a drá­ma­író vi­lág­lá­tá­sa azon­ban kor­lá­tok kö­zött ma­radt. Ha­za­fi­as szel­le­mű tör­té­nel­mi drá­má­i­nak cse­lek­mé­nyét az oszt­rák–ma­gyar, il­let­ve oszt­rák–cseh tör­té­nel­mi té­ma­kör­ből me­rí­tet­te. A tör­té­nel­mi kön­tös­be öl­töz­te­tett cse­lek­mény sok eset­ben a XIX. szá­za­di Habs­burg Bi­ro­da­lom vi­szo­nya­it mu­tat­ja be. A bé­csi kö­zön­ség min­den tör­té­nel­mi té­má­jú da­rab­ban ki­ol­va­sott va­la­mi­lyen idő­sze­rű ese­ményt, de nem min­dig tu­dott azo­no­sul­ni a drá­ma­író fel­fo­gá­sá­val.

Nikolaus Lenau az oszt­rák iro­da­lom sa­já­tos gon­do­la­ti és ér­zel­mi vi­lá­gú köl­tő­je. Köl­té­sze­tét ép­pen az eg­zo­ti­kus­nak tar­tott, ma­gyar vo­nat­ko­zá­sú tar­tal­ma te­szi egyé­ni­vé a né­met köl­tők so­ra­i­ban. A be­tyár- és ci­gány­ro­man­ti­ka, az elé­gi­kus han­gú lí­ra és a by­ro­ni vi­lág­fáj­da­lom oszt­rá­kos ki­fe­je­ző­je. A nyu­gat-eu­ró­pai iro­da­lom­ba Lenau vit­te be a ma­gyar táj és nép ro­man­ti­kus, sza­bad­ság­sze­re­tő ké­pét. Lenau int­ro­ver­tált, elé­gi­kus han­gú köl­tő, lí­rai da­la­i­ban me­lan­ko­li­kus, pes­­szi­mis­ta élet­szem­lé­le­tet fe­jez ki, a köl­tői én han­gu­la­tát ter­mé­sze­ti ké­pek se­gít­sé­gé­vel tár­ja az ol­va­só elé. Nikolaus Lenau és Pe­tő­fi Sán­dor köl­té­sze­té­nek kö­zös vo­ná­sa, hogy mind­ket­ten a ter­mé­sze­ti ké­pek se­gít­sé­gé­vel áb­rá­zol­ják köl­tői vi­lá­gu­kat, az em­be­ri ér­zés­vi­lá­got. Míg Pe­tő­fi nyel­ve­ze­te né­pi­e­sebb, stí­lu­sa egy­sze­rűbb, le­író jel­le­gű, ad­dig Lenau ro­man­ti­ku­sabb, elé­gi­ku­sabb han­gú, fi­lo­zo­fi­ku­sabb és el­von­tabb gon­do­la­to­kat fejt ki. Mind­ket­ten szí­ve­sen fog­lal­koz­tak a sza­bad­ság gon­do­la­tá­val, és ked­velt vers­for­má­juk a dal­for­ma, amely meg­fe­lelt a lí­rai han­gu­lat ki­fe­je­zé­sé­re.

Nikolaus Lenau több köl­te­mé­nye és Charles Sealsfield pró­zai al­ko­tá­sai ré­vén az oszt­rák iro­da­lom­ban meg­je­len­tek az Ame­ri­ká­val kap­cso­la­tos té­mák, amely­­lyel hoz­zá­já­rul­tak a ko­ra­be­li Ame­ri­ka-kép ki­ala­ku­lá­sá­hoz az eu­ró­pai köz­tu­dat­ban. A ko­ra­be­li ro­man­ti­kus-eg­zo­ti­kus re­gé­nyek gyak­ran ját­szód­nak ame­ri­kai kör­nye­zet­ben, de olyan mű­vek is meg­je­len­tek, ame­lyek Eu­ró­pa és az Egye­sült Ál­la­mok, az­az a ré­gi és az új kon­ti­nens kul­tu­rá­lis és tár­sa­dal­mi vi­szo­nya­it ál­lí­tot­ták szem­be, ha­son­lí­tot­ták, vi­szo­nyí­tot­ták egy­más­hoz.

Adal­bert Stifter az oszt­rák bie­der­mei­er ki­ma­gas­ló pró­za­író­ja. Nem tesz kü­lönb­sé­get nagy és kis dol­gok kö­zött, a ro­man­ti­kus ér­zel­mek he­lyett a jó­za­nabb élet­vi­telt hang­sú­lyoz­za. Hő­sei kis tér­ség­ben mo­zog­nak, az el­be­szé­lő szá­má­ra a min­den­nap­ok szer­tar­tá­sos­sá­ga és a kör­nye­zet fon­to­sab­bak, mint a sze­rep­lők ér­zel­mi lán­go­lá­sai. Tör­té­nel­mi re­gé­nye­i­ben nem tö­re­ke­dett kor­hű­ség­re, el­be­szé­lő stí­lu­sa új­sze­rű és egy­sze­rű, nem kö­vet­te a scotti tör­té­nel­mi re­gényfel­fo­gást. Több ha­son­ló­ság fi­gyel­he­tő meg Adal­bert Stifter és Božena Nìmcová pró­zai stí­lu­sá­ban. E két ko­ra­be­li pró­za­író nem kü­lön­böz­te­ti meg a kis és nagy dol­go­kat, a „sze­líd tör­vény” szel­le­mé­ben áb­rá­zol­ják hő­se­i­ket, ál­ta­lá­nos em­be­ri tör­vé­nye­ken ala­pu­ló kap­cso­la­to­kat mu­tat­nak be. A ro­man­ti­kus ér­zel­mek he­lyett a jó­za­nabb, min­den­na­pibb élet meg­nyil­vá­nu­lá­sa­it hang­sú­lyoz­zák az er­köl­csi el­vek tisz­te­let­ben tar­tá­sa mel­lett. Nìmcová ugyan­ak­kor töb­bet me­rít a folk­lór­ból, a né­pi élet­vi­tel­ből, és gyak­ran hansúlyozza a nem­ze­ti sa­ját­sá­go­kat. Mind­ket­ten na­gyon ügyel­nek a rész­le­tek le­írá­sá­ra. Stifter ter­jen­gő­seb­ben fo­gal­maz, Nìmcová a le­író jel­le­gű rész­le­te­ket a cse­lek­mény­be épí­ti be.

A XIX. szá­zad el­ső fe­lé­nek oszt­rák iro­dal­má­ban a ro­man­ti­kus ele­mek nem je­len­tek meg tisz­ta for­má­juk­ban, a ba­rok­kos és ke­resz­tény ha­gyo­mány min­dig ott ér­ző­dik az iro­dal­mi mű­vek­ben. A met­ter­ni­chi re­ak­ci­ós kor­ban pe­dig már a bie­der­mei­er vo­ná­sai ke­rül­tek elő­tér­be, ame­lyek né­mi­leg bé­ní­tó­an ha­tot­tak az iro­da­lom fej­lő­dé­sé­re. Az oszt­rák iro­da­lom lé­te­zé­sé­ről meg­osz­la­nak a vé­le­mé­nyek, míg az oszt­rák iro­da­lom­tu­dó­sok fo­lya­ma­to­san ku­tat­ják az „oszt­rá­kos” ma­ga­tar­tás­for­ma je­len­lét­ét az iro­dal­mi mű­vek­ben, ad­dig a né­met­or­szá­gi iro­da­lom­tör­té­né­szek az oszt­rák nyelv­te­rü­le­ten ke­let­ke­zett né­met nyel­vű iro­dal­mat az egy­sé­ges né­met iro­da­lom ré­sze­ként te­kin­tik. Az oszt­rák iro­da­lom ku­ta­tá­sá­ban fi­gye­lem­be kell ven­ni en­nek az iro­da­lom­nak a sa­já­tos fej­lő­dé­sét, kul­túr­tör­té­ne­ti kon­tex­tu­sát. Jel­leg­ze­tes oszt­rá­kos iro­dal­mi mű­faj­nak szá­mít a nép­szín­mű, amely több év­szá­za­don ke­resz­tül ural­ta az oszt­rák szín­ját­szást. Több iro­da­lom­tu­dós sze­rint az oszt­rák iro­da­lom ku­ta­tá­sa nyi­tott hoz­zá­ál­lást igé­nyel a kri­té­ri­u­mok, mód­sze­rek és hi­po­té­zi­sek fel­ál­lí­tá­sá­ban.

A ma­gyar, a cseh és a szlo­vák iro­da­lom ös­­sze­ha­son­lí­tá­sa a ro­man­ti­ka és a bie­der­mei­er ko­rá­ban

A ma­gyar, a cseh és a szlo­vák iro­da­lom­ban a ha­son­ló tár­sa­dal­mi fej­lő­dés, az egy bi­ro­dal­mon be­lü­li egy­sé­ges köz­igaz­ga­tá­si rend­szer, va­la­mint a te­rü­le­ti kö­zel­ség kö­vet­kez­té­ben a XVIII. szá­zad utol­só ne­gye­dé­től a XIX. szá­zad kö­ze­pé­ig ha­son­ló fej­lő­dé­si stá­di­u­mok és vál­to­zá­sok fi­gyel­he­tők meg. Az em­lí­tett nem­ze­ti iro­dal­mak kul­tu­rá­lis és iro­dal­mi fej­lő­dé­sé­ben ana­ló­gi­á­kat, pár­hu­za­mo­kat ta­lá­lunk. Rész­ben a föld­raj­zi kö­zel­ség­nek tud­ha­tók be azok a ha­son­ló iro­dal­mi je­len­sé­gek, ame­lyek időbelileg meg­egyez­tek, vagy kis ké­sés­sel kö­vet­kez­tek be, il­let­ve oly­kor egy­más­tól füg­get­le­nül is vég­be­men­tek a ha­son­ló tár­sa­dal­mi, po­li­ti­kai vagy kul­tu­rá­lis kö­zeg ha­tá­sá­ra. A kö­zép-eu­ró­pai iro­dal­mak tár­gyalt idő­sza­ka ös­­sze­fo­nó­dott a meg­úju­ló nem­ze­ti moz­gal­mak­kal, a nem­ze­ti ön­tu­dat ki­bon­ta­ko­zá­sá­val, a tár­sa­dal­mi élet pol­gá­ri­a­so­dá­sá­val.

A kö­zép-eu­ró­pai iro­dal­mak fej­lő­dé­se nem egye­zik tel­je­sen a vi­lág­iro­dal­mi esz­me­áram­lat­ok­kal és irány­za­tok­kal. Az iro­dal­mi irány­za­tok ki­ala­ku­lá­sá­ban bi­zo­nyos fá­zis­el­to­ló­dás fi­gyel­he­tő meg a nyu­gat-eu­ró­pai iro­dal­mak­hoz ké­pest. A ma­gyar, a cseh és a szlo­vák nem­zet tör­té­ne­té­ben a XVIII. szá­zad utol­só ne­gye­dé­től egé­szen a XIX. szá­zad kö­ze­pé­ig ter­je­dő idő­szak a meg­úju­ló nem­ze­ti moz­gal­mak ko­ra volt. A fel­vi­lá­go­sult esz­mé­kért, a pol­gá­ro­su­lá­sért fo­lyó harc ös­­sze­kap­cso­ló­dott a nem­zet­té vá­lá­sért, a nem­ze­ti önál­ló­sá­gért foly­ta­tott küz­de­lem­mel. A ki­bon­ta­ko­zó szép­iro­da­lom a nem­ze­ti és a tár­sa­dal­mi fel­emel­ke­dést, a ha­la­dást szol­gál­ta. A po­li­ti­kai élet és az iro­da­lom el­ső­sor­ban a kor­szak kez­de­tén még szo­ros kap­cso­lat­ban állt egy­más­sal. A po­li­ti­kai élet ki­bon­ta­ko­zá­sát ne­he­zí­tő in­téz­ke­dé­sek, a cen­zú­ra szi­go­ra, a rend­őri fel­ügye­let mind gát­ló kö­rül­mény volt a Habs­burg Bi­ro­dal­mon be­lül, amely mi­att az egyes kö­zép-eu­ró­pai nem­ze­tek iro­dal­mai sok­szor át­vál­lal­ták a po­li­ti­ka sze­re­pét. Ha­son­ló je­len­ség fi­gyel­he­tő meg az olasz iro­da­lom­ban, ahol az egyes iro­dal­mi al­ko­tá­sok­ban a ha­za­fi­as tar­ta­lom a Habs­burg-el­le­nes­ség­gel pá­ro­sul­va nyil­vá­nult meg.

A ma­gyar, a cseh és a szlo­vák iro­da­lom fej­lő­dé­sé­ben a XVIII. szá­zad utol­só ne­gye­dé­től a XIX. szá­zad kö­ze­pé­ig ter­je­dő idő­szak­ban há­rom kor­sza­kot kü­lö­nít­he­tünk el. E kor­szak­okon be­lül több kö­zös vo­nás fi­gyel­he­tő meg, amely mind a há­rom nem­ze­ti iro­da­lom­ra jel­lem­ző volt. Az el­ső kor­szak a XVIII. szá­zad utol­só ne­gye­dé­től a XIX. szá­zad el­ső két év­ti­zed­ét fog­lal­ja ma­gá­ba, és a meg­úju­ló nem­ze­ti moz­ga­lom kez­de­ti sza­ka­szát je­len­ti. A meg­úju­ló nem­ze­ti iro­dal­mak má­so­dik sza­ka­sza a XIX. szá­zad hú­szas és har­min­cas éve­i­re te­he­tő, a har­ma­dik kor­szak pe­dig a 40-es évek­től az 1848/49-es for­ra­da­lom le­ve­ré­sé­ig ter­jed.

Az el­ső kor­szak a XVIII. szá­zad utol­só ne­gye­dé­től a XIX. szá­zad el­ső két év­ti­ze­dé­re te­he­tő, és a meg­úju­ló nem­ze­ti moz­ga­lom kez­de­ti sza­ka­szát je­len­ti a ma­gyar, a cseh és a szlo­vák iro­da­lom­ban egy­aránt. A fel­vi­lá­go­so­dás esz­mé­i­nek el­ter­je­dé­se a jo­ze­fi­nis­ta tö­rek­vé­sek­hez kö­tő­dött, a fel­vi­lá­go­so­dás ki­bon­ta­ko­zá­sa pe­dig a klas­­szi­cis­ta for­ma­rend­szer al­kal­ma­zá­sá­val pá­ro­sult. A ma­gyar, a cseh és a szlo­vák meg­úju­ló nem­ze­ti moz­ga­lom fő jel­leg­ze­tes­sé­ge a nyelv­újí­tás és a nem­ze­ti nyelv­nek a kor­sze­rű iro­da­lom kö­ve­tel­mé­nye­i­hez va­ló ido­mí­tá­sa (Ka­zin­czy, Dobrovský, Jungmann, Bernolák). A nem­ze­ti nyelv hang­sú­lyo­zá­sát a la­tin vagy a né­met nyelv do­mi­nan­ci­á­já­val szem­ben mind a há­rom nem­ze­ti iro­da­lom­ban meg­ta­lál­juk. A fel­vi­lá­go­sult esz­mék ér­tel­mé­ben a nép­mű­ve­lő, nem­zet­éb­resz­tő tö­rek­vé­sek ter­jed­tek el. A meg­úju­ló nem­ze­ti iro­da­lom ki­bon­ta­ko­zá­sá­nak kí­sé­rő­je­len­sé­ge a nem­ze­ti nyel­vű saj­tó fo­ko­za­tos ki­ala­ku­lá­sa volt, amely az el­ső sza­kasz­ban csak sze­rény kö­rül­mé­nyek kö­zött bon­ta­ko­zott ki. Ha­son­ló­ság mu­tat­ko­zik a hír­lap­ok, iro­dal­mi fo­lyó­irat­ok, mel­lék­la­pok, év­köny­vek, al­ma­nac­hok tí­pu­sá­ban és tar­tal­má­ban egy­aránt. A nem­ze­ti nyel­vű szép­iro­da­lom még csak ki­bon­ta­ko­zó­ban volt, ezért a vi­lág­iro­dal­mi mű­vek for­dí­tá­sa ját­szott fon­tos sze­re­pet a nem­ze­ti nyelv ki­mű­ve­lé­sé­ben. Eb­ben az idő­szak­ban in­kább az ide­gen nyel­vű iro­dal­mi mű­vek adap­tá­lá­sá­ról, át­dol­go­zá­sá­ról, sok eset­ben a he­lyi vi­szo­nyok­hoz va­ló iga­zí­tá­sá­ról volt szó, mint for­dí­tás­ról. A meg­úju­ló nem­ze­ti iro­da­lom el­ső sza­ka­szá­ban a fel­vi­lá­go­so­dás esz­me­i­sé­gé­nek ha­tá­sá­ra ki­bon­ta­ko­zó nem­ze­ti nyel­vű iro­da­lom még a klas­­szi­ci­tás for­ma­vi­lá­gá­nak igény­be­vé­te­le mel­lett tör­tént. Kü­lön­bö­ző iro­dal­mi tár­sa­sá­gok ala­kul­tak, kí­sér­le­te­zé­sek foly­tak az új iro­dal­mi mű­faj­ok al­kal­ma­zá­sá­ra. Az egyes tu­do­mány­ágak­ban a nem­ze­ti nyelv hasz­ná­la­tát pró­bál­ták ér­vé­nye­sí­te­ni. Tu­da­tos nyel­vi és pro­zó­di­ai kí­sér­le­te­zé­sek­re is sor ke­rült. A szel­le­mi élet dif­fe­ren­ci­á­ló­dá­sá­val a saj­tó is kü­lön­vált: tu­do­má­nyos, szép­iro­dal­mi és po­li­ti­kai jel­le­gű fo­lyó­irat­ok, na­pi­lap­ok ke­let­kez­tek. A szép­iro­da­lom önál­ló­so­dá­sá­nak kez­de­ti sza­ka­szá­ban a köl­té­szet fon­tos sze­re­pet töl­tött be mind a há­rom nem­ze­ti iro­da­lom­ban. A drá­mai és a szép­pró­zai mű­vek in­kább a tri­vi­á­lis vagy pony­va­iro­da­lom­ban ter­jed­tek el, fo­ko­za­to­san azon­ban el­ér­ték az igé­nye­sebb iro­da­lom szín­vo­na­lát is. A szép­iro­da­lom ki­bon­ta­ko­zá­sá­val pár­hu­za­mo­san ki­ala­kult az iro­da­lom­kri­ti­ka és az iro­da­lom­tu­do­mány, amely a köz­vé­le­mény, az ol­va­só­kö­zön­ség íz­lé­sét for­mál­ta. Meg­je­len­tek az el­ső ko­mo­lyabb iro­da­lom­kri­ti­kai vi­ták, po­lé­mi­ák. A nyu­gat-eu­ró­pai iro­dal­mak ösz­tön­ző­en ha­tot­tak a kö­zép-eu­ró­pai iro­dal­mak­ra, mely­nek kö­vet­kez­té­ben stí­lus­ke­ve­re­dés­re ke­rült sor. A fel­vi­lá­go­so­dás, il­let­ve a klas­­szi­cis­ta for­ma­rend­szer ro­man­ti­kus ele­mek­kel ke­ve­re­dett.

A meg­úju­ló nem­ze­ti iro­da­lom má­so­dik sza­ka­sza a kö­zép-eu­ró­pai tér­ség­ben a XIX. szá­zad 20-as és 30-as éve­i­re te­he­tő. A kö­zép-eu­ró­pai iro­dal­mak­ban a klasz­­szi­cis­ta for­mák ro­man­ti­kus, il­let­ve preromantikus ele­mek­kel bő­vül­tek. Az és­­sze­rű­sé­gen ala­pu­ló klas­­szi­ci­tás az ér­zel­mi szár­nya­lás­sal, a ro­man­ti­kus élet­szem­lé­let­tel bő­vült. A nyelv­újí­tá­si moz­gal­mak a nem­ze­ti nyelv meg­úju­lá­sá­hoz ve­zet­tek. A szlo­vák iro­da­lom­ban né­mi el­to­ló­dás­sal a 40-es évek­ben ala­kult meg az iro­dal­mi szlo­vák nyelv. A meg­re­for­mált nem­ze­ti nyelv már meg­fe­lelt a iro­dal­mi kö­ve­tel­mé­nyek­nek. Az iro­dal­mi­ság tu­do­má­nyos, di­dak­ti­kus és el­mél­ke­dő jel­le­ge he­lyett a szép­iro­da­lom do­mi­nan­ci­á­ja ér­vé­nye­sült. Az iro­da­lom a nem­ze­ti ha­la­dás szol­gá­la­tá­ban állt, és a nem­ze­ti ön­tu­dat ki­ala­ku­lá­sá­ban a tör­té­nel­mi tár­gyú mun­kák ját­szot­tak fon­tos sze­re­pet. A múlt fel­ku­ta­tá­sán kí­vül egy­re több fi­gyel­met szen­tel­tek a nép­köl­té­szet és a né­pi kul­tú­ra meg­is­me­ré­sé­nek, hogy a nem­ze­ti ha­gyo­má­nyok és sa­já­tos­sá­gok hang­sú­lyo­zá­sá­val nö­vel­jék a nem­ze­ti ön­tu­da­tot. A tör­té­nel­mi múlt pá­to­szos fel­idé­zé­sé­vel a köl­tők a je­len si­vár­sá­gá­ra fi­gyel­mez­tet­tek, és a tör­té­nel­mi vi­rág­kor hő­si­es­sé­gé­nek a hansúlyozásával nö­vel­ni akar­ták a fi­a­tal nem­ze­dék cse­lek­vő­ké­pes­ség­ét, nem­ze­ti ön­tu­da­tát. Az iro­dal­mi mű­vek­ben na­gyobb sze­re­pet ka­pott a lí­ra­i­ság, a ter­mé­sze­ti ké­pek áb­rá­zo­lá­sa, az ér­zel­mes­ség ki­fe­je­zé­se. A nem­ze­ti ha­gyo­má­nyok fel­élesz­té­sén kí­vül a fi­gye­lem a né­pi­es­ség­re, a né­pi ha­gyo­má­nyok és a nép­köl­té­szet fel­ku­ta­tá­sá­ra, il­let­ve an­nak szép­iro­dal­mi fel­dol­go­zá­sá­ra irá­nyult. A köl­tői mű­faj­ok kö­zül a lí­rai ele­mek­kel te­le­tűz­delt ver­ses epi­ka (Vö­rös­mar­ty Mi­hály, Ján Kol­lár, Ján Hollý) volt a leg­el­ter­jed­tebb. A pró­zá­ban is­mert vi­lág­iro­dal­mi re­gé­nyek for­dí­tá­sá­ra és át­dol­go­zá­sá­ra, va­la­mint ere­de­ti mű­vek meg­írá­sá­ra ke­rült sor. El­ső­sor­ban a tör­té­nel­mi tár­gyú el­be­szé­lést és re­gényt ked­vel­ték. Az iro­dal­mi fo­lyó­irat­ok el­ter­je­dé­sé­vel a ma­ga­sabb szín­vo­na­lú szép­iro­da­lom egy­re szé­le­sebb ré­te­gek­hez ju­tott el, így for­mál­va a köz­íz­lést. A fo­lyó­irat-iro­da­lom egy­részt meg­úju­ló tar­tal­má­val, más­részt vál­to­za­tos mű­fa­já­val (al­ma­nac­hok, kri­ti­kai la­pok, iro­dal­mi és di­vat­lap­ok, tu­do­má­nyos fo­lyó­irat­ok) szol­gál­ta a ha­la­dás ügyét, és né­mely eset­ben a po­li­ti­kai saj­tó sze­re­pét is fel­vál­lal­ta (Au­ró­ra, Hébe, Aspasia, Ko­szo­rú, Kri­ti­kai La­pok, Atheneum, Èeská vèela, Kvìty, Tatranka, Hronka). A kö­zép-eu­ró­pai tér­ség­ben a tu­do­má­nyos élet fo­ko­za­to­san in­téz­mé­nyes for­mát ka­pott, amely a nem­ze­ti ha­gyo­má­nyo­kon ala­pu­ló pol­gá­ri tár­sa­da­lom meg­te­rem­té­sét tá­mo­gat­ta. A tu­do­má­nyos ku­ta­tás­ban a fi­gye­lem a nyelv­mű­ve­lés­re és a tör­té­ne­lem­tu­do­mány­ra össz­pon­to­sult. A kri­ti­kus szem­lé­let mel­lett egyes tu­dó­sok el­túl­zott fej­te­ge­té­se­ket is vég­re­haj­tot­tak el­ső­sor­ban a nyelv­tör­té­net és a tör­té­net­tu­do­mány te­rü­le­tén. A té­ves ok­fej­té­sek el­le­né­re je­len­tős tu­do­má­nyos mun­kák je­len­tek meg, ame­lyek meg­ala­poz­ták az egyes tu­do­mány­sza­ko­kat. Tu­do­má­nyos és iro­dal­mi in­téz­mé­nyek lé­te­sí­té­sé­re ke­rült sor mind a ma­gyar, mind a cseh és a szlo­vák iro­da­lom­ban. A hú­szas és har­min­cas évek fo­lya­mán kez­dett ki­ala­kul­ni a rend­sze­res iro­da­lom­kri­ti­ka, és szá­mos iro­da­lom­el­mé­le­ti mun­ka je­lent meg, amely az iro­da­lom pol­gá­ro­su­lá­sá­nak meg­nyil­vá­nu­lá­sa volt. Az iro­da­lom­kri­ti­ká­ban elő­tér­be ke­rült a mi­nő­ség irán­ti ér­zé­keny­ség, a sze­lek­tá­lás igé­nye, a ke­vés­bé te­het­sé­ges al­ko­tók el­le­ni harc, a mű­ér­ték és a nem­ze­ti ér­de­kek irán­ti küz­de­lem ös­­sze­han­go­lá­sá­nak kö­ve­te­lé­se. Az iro­da­lom­kri­ti­ká­ban a né­met fi­lo­zó­fu­sok el­mé­le­te­i­nek ha­tá­sa fi­gyel­he­tő meg. He­gel fi­lo­zó­fi­á­ja tet­te a leg­ter­mé­ke­nyebb ha­tást az ak­ko­ri kö­zép-eu­ró­pai gon­dol­ko­dók­ra. A nyu­gat-eu­ró­pai fi­lo­zó­fi­ai és esz­té­ti­kai iro­da­lom, va­la­mint a nagy eu­ró­pai írók kri­ti­kai mun­kás­sá­ga je­len­tős be­fo­lyást gya­ko­rolt a kö­zép-eu­ró­pai tér­ség szel­le­mi éle­té­re. Herdernek fon­tos sze­rep ju­tott fő­leg a nép­dal irán­ti köl­tői és tu­do­má­nyos ér­dek­lő­dés fel­kel­té­sé­ben. Herder mű­vei ins­pi­rá­ló­an ha­tot­tak egy­részt a szláv iro­dal­mak­ra, más­részt a XIX. szá­zad el­ső fe­lé­nek ma­gyar iro­dal­má­ra.

A meg­úju­ló nem­ze­ti iro­dal­mak fej­lő­dé­sé­nek har­ma­dik kor­sza­ka a 40-es évek­től az 1848/49-es for­ra­da­lom le­ve­ré­sé­ig te­he­tő. A 40-es évek ma­gyar tár­sa­dal­má­ban a ne­mes­sé­gen be­lül a pol­gá­ri ha­la­dás ügyét a li­be­rá­lis esz­mé­ket val­ló kö­zép­ne­mes­ség ka­rol­ta fel és vit­te to­vább. A po­li­ti­zá­ló ér­tel­mi­ség is egy­re na­gyobb sze­re­pet ka­pott. Az elő­re­ha­la­dás kér­dé­sei már nem a nyel­vi vi­ták­ban fe­je­ződ­tek ki, ha­nem po­li­ti­kai és szel­le­mi har­cok­ban, a li­be­rá­lis kon­zer­va­tí­vok és a de­mok­ra­ti­ku­sabb erők kö­zöt­ti küz­de­lem­ben. A negy­ve­nes évek cseh tár­sa­dal­mi éle­té­ben a nem­ze­ti tö­rek­vé­sek egy­re konk­ré­tab­ban fo­gal­ma­zód­tak meg. A nyel­vi és kul­tu­rá­lis fel­emel­ke­dést szor­gal­ma­zó tö­rek­vé­sek po­li­ti­kai igé­nyek meg­fo­gal­ma­zá­sá­val bővültek. A történelemszeméletben a kö­ze­leb­bi tör­té­nel­mi ese­mé­nyek­kel kezd­tek fog­lal­koz­ni, meg­pró­bál­tak pár­hu­za­mot von­ni a múlt és a je­len kö­zött. Az ér­dek­lő­dés a sa­ját nem­zet, az­az a cseh tör­té­nel­mi és kul­tu­rá­lis ha­gyo­má­nyok fe­lé irá­nyult. A negy­ve­nes évek szlo­vák ér­tel­mi­sé­ge ugyan­csak de­mok­ra­ti­ku­sabb szem­lé­le­tet kez­dett hir­det­ni. A fi­a­ta­labb nem­ze­dék a va­ló­sá­go­sabb igé­nyek és hely­ze­tek fe­lé for­dí­tot­ta fi­gyel­mét, a nép­ha­gyo­mány­ok és a nép­köl­té­szet iránt ér­dek­lő­dött. Az iro­da­lom­nak a va­ló­ság­hoz va­ló kö­ze­le­dé­sét az egy­sé­ges iro­dal­mi nyelv lét­re­ho­zá­sa is bi­zo­nyít­ja, mely­nek kö­vet­kez­té­ben az iro­dal­mi élet is fel­len­dült. A tör­té­nel­mi té­mák meg­vá­lasz­tá­sá­ban is vál­to­zás­ra ke­rült sor. Egy­re több olyan iro­dal­mi mű ke­let­ke­zett, mely­nek té­má­ja a ma­gyar nem­zet­tel kö­zös tör­té­ne­lem­hez kap­cso­ló­dott. A štúri kon­cep­ció a szláv köl­csö­nös­ség gon­do­la­tá­ból in­dult ki, majd a szlo­vák nem­ze­ti ön­tu­dat ki­ala­ku­lá­sát szor­gal­maz­ta. A XIX. szá­zad negy­ve­nes éve­i­nek li­be­rá­lis esz­méi a kö­zép-eu­ró­pai tér­ség­ben nem­ze­ti li­be­ra­liz­mus­sá ala­kul­tak át. A po­li­ti­kai esz­mék pro­pa­gá­ló­ja a po­li­ti­kai tar­tal­mú saj­tó lett (Kos­suth La­jos, Karel Havlíèek Borovský, ¼udovít Štúr). A 40-es évek­ben már a po­li­ti­kai hír­lap­ok be­fo­lyá­sol­ták a köz­vé­le­ményt, és a saj­tó­sza­bad­ság kér­dé­se ke­rült a fi­gye­lem kö­zép­pont­já­ba. A fe­u­dá­lis örök­sé­gű cen­zú­ra korlátai fo­ko­za­to­san le­dől­tek, és a saj­tó meg­pró­bált füg­get­len­né vál­ni a cen­zú­rá­tól és a pri­vi­lé­gi­u­mok­tól. A de­mok­ra­ti­zá­ló­dás egyik meg­nyil­vá­nu­lá­sa, hogy a szép­iro­da­lom a nép­köl­té­szet és a né­pi ha­gyo­má­nyok tá­rá­ból me­rí­tett. A negy­ve­nes évek né­pi­es áram­la­ta már kü­lönb­sé­get tett a nép­köl­té­szet tu­do­má­nyos ku­ta­tá­sa és szép­iro­dal­mi fel­dol­go­zá­sa kö­zött. A né­pi kul­tú­ra ku­ta­tá­sát tu­do­má­nyos mód­sze­rek­kel pró­bál­ták osz­tá­lyoz­ni, és kí­sér­le­tek foly­tak az ös­­sze­gyűj­tött nép­köl­té­sze­ti anyag rend­sze­re­zé­sé­re (Er­dé­lyi Já­nos, Karel Jaromír Erben). A szép­iro­da­lom­ban gya­ko­ri je­len­ség a né­pi mo­tí­vu­mok al­kal­ma­zá­sa, amely a ra­di­ká­li­sab­ban gon­dol­ko­dó fi­a­tal nem­ze­dék po­li­ti­kai prog­ram­já­nak a meg­nyil­vá­nu­lá­sa is volt egy­ben. Az elő­ző év­ti­ze­dek­re jel­lem­ző ro­man­ti­kus bo­nyo­lult­sá­got, a pá­to­szos ki­fe­je­zés­mó­dot, az ér­zel­mek ára­dá­sát kezd­te ki­szo­rí­ta­ni a tar­tal­mas egy­sze­rű­ség, a ple­be­jus nyelv­hasz­ná­lat, az ér­zel­mi ál­la­po­tok egy­sze­rű és ter­mé­sze­tes ki­fe­je­zé­se. A de­mok­ra­ti­zá­ló­dás kö­vet­kez­mé­nye a né­pi ha­gyo­má­nyo­kon ala­pu­ló nem­ze­ti iro­da­lom lét­re­ho­zá­sa volt.

A ma­gyar, a cseh és a szlo­vák iro­da­lom fej­lő­dé­sé­nek át­te­kin­té­se a XVIII. szá­zad utol­só ne­gye­dé­től a XIX. szá­zad de­re­ká­ig:

Ma­gyar iro­da­lom

1. sza­kasz
A XVIII sz. utol­só ne­gye­dé­től a XIX. sz. el­ső két év­ti­ze­dé­ig ter­je­dő idő­szak 
A fel­vi­lá­go­so­dás esz­mé­i­nek el­ter­je­dé­se, jo­ze­fi­nis­ta tö­rek­vé­sek. A nem­ze­ti nyelv irán­ti ér­dek­lő­dés fo­ko­zó­dá­sa, a nyelv­mű­ve­lés hang­sú­lyo­zá­sa (Bes­se­nyei György). A nem­ze­ti moz­ga­lom­nak még csak nyel­vi és kul­tu­rá­lis jel­le­ge van. A po­li­ti­kai élet szo­ros kap­cso­lat­ban áll az iro­da­lom­mal. A nem­ze­ti nyel­vű saj­tó ki­bon­ta­ko­zá­sa, sza­ko­so­dá­sa (hír­lap­ok, fo­lyó­irat­ok, mel­lék­la­pok). A klas­­szi­cis­ta mű­vé­szi for­mák ér­vé­nye­sü­lé­se. Az iro­da­lom el­vi­lá­gia­so­dott.  A köl­té­szet do­mi­nan­ci­á­ja a pró­zai és drá­mai mű­vek­kel szem­ben. Ide­gen iro­dal­mi mű­vek for­dí­tá­sa, adap­tá­lá­sa, után­zá­sa. Nyel­vi és pro­zó­di­ai vi­ták kez­de­tei. Az iro­da­lom fo­ko­za­to­san dif­fe­ren­ci­á­ló­dik. Az iro­da­lom­kri­ti­ka ki­ala­ku­lá­sa. 

2. sza­kasz
A XIX. sz. 20-as és 30-as évei 
A nem­ze­ti moz­gal­mak a nem­ze­ti nyelv meg­úju­lá­sá­hoz ve­zet­tek (Ka­zin­czy Fe­renc). A szép­iro­da­lom szé­les kö­rű ki­bon­ta­ko­zá­sa. A klas­­szi­cis­ta iro­dal­mi for­mák ro­man­ti­kus ele­mek­kel bő­vül­tek. A tör­té­nel­mi té­mák el­ter­je­dé­se, a tör­té­nel­mi múlt pá­to­szos fel­idé­zé­se. Epi­kus köl­té­szet ki­bon­ta­ko­zá­sa, nem­ze­ti eposz meg­írá­sa (Vö­rös­mar­ty Mi­hály). A nem­ze­ti és né­pi ha­gyo­má­nyok fel­ku­ta­tá­sa és al­kal­ma­zá­sa az iro­dal­mi mű­vek­ben. A fo­lyó­irat-iro­da­lom meg­úju­lá­sa és vál­to­za­tos meg­nyil­vá­nu­lá­sa, amely a ha­la­dást szol­gál­ja. A tu­do­má­nyos élet in­téz­mé­nye­sí­té­se, iro­dal­mi tár­sa­sá­gok ke­let­ke­zé­se (Kis­fa­ludy Tár­sa­ság, Ma­gyar Tu­do­má­nyos Aka­dé­mia). A nyelv­mű­ve­lés és tör­té­net­tu­do­mány ki­bon­ta­ko­zá­sa. A rend­sze­res iro­da­lom­kri­ti­ka meg­je­le­né­se. Az igé­nye­sebb szép­iro­da­lom kö­ve­te­lé­se. 

3. sza­kasz
A XIX. sz. 40-es éve­i­től 1848/1849-ig 
Li­be­rá­lis és de­mok­ra­ti­kus esz­mék el­ter­je­dé­se. Nem­ze­ti ér­de­kek han­goz­ta­tá­sa, az ér­dek­lő­dés a sa­ját nem­zet fe­lé irányul. A po­li­ti­zá­ló ér­tel­mi­ség sze­re­pé­nek nö­ve­ke­dé­se. A fi­a­ta­labb nem­ze­dék a va­ló­sá­gos tár­sa­dal­mi hely­zet és a po­li­ti­kai kér­dé­sek fe­lé for­dul. Az iro­da­lom kö­ze­le­dik a va­lós élet­hez. A po­li­ti­kai és tár­sa­dal­mi kér­dé­sek pro­pa­gá­ló­ja a po­li­ti­kai saj­tó lesz (Kos­suth La­jos). A nép­köl­té­szet tu­do­má­nyos ku­ta­tá­sa (Er­dé­lyi Já­nos) A szép­iro­da­lom­ban a tar­tal­mi egy­sze­rű­ség és ple­be­jus ki­fe­je­zés­mód kezd ér­vé­nye­sül­ni. A né­pi ha­gyo­má­nyo­kon ala­pu­ló nem­ze­ti iro­da­lom tel­jes mér­té­kű ki­bon­ta­ko­zá­sa.   

Cseh iro­da­lom

1. sza­kasz
A XVIII sz. utol­só ne­gye­dé­től a XIX. sz. el­ső két év­ti­ze­dé­ig ter­je­dő idő­szak 
A fel­vi­lá­go­so­dás esz­mé­i­nek el­ter­je­dé­se, jo­ze­fi­nis­ta tö­rek­vé­sek. A nem­ze­ti nyelv irán­ti ér­dek­lő­dés fo­ko­zó­dá­sa, a nyelv­mű­ve­lés kez­de­tei (Josef Dobrovský). A nem­ze­ti moz­ga­lom­nak még csak nyel­vi és kul­tu­rá­lis jel­le­ge van. A po­li­ti­kai élet szo­ros kap­cso­lat­ban áll az iro­da­lom­mal. A nem­ze­ti nyel­vű saj­tó ki­bon­ta­ko­zá­sa, sza­ko­so­dá­sa (hír­lap­ok, fo­lyó­irat­ok, al­ma­nac­hok). A klas­­szi­cis­ta mű­vé­szi for­mák ér­vé­nye­sü­lé­se. Az iro­da­lom el­vi­lá­gia­so­dott.  A köl­té­szet do­mi­nan­ci­á­ja a pró­zai és drá­mai mű­vek­kel szem­ben. Ide­gen iro­dal­mi mű­vek for­dí­tá­sa, adap­tá­lá­sa, után­zá­sa. Nyel­vi és pro­zó­di­ai vi­ták kez­de­tei. Az iro­da­lom fo­ko­za­to­san dif­fe­ren­ci­á­ló­dik. Az iro­da­lom­kri­ti­ka ki­ala­ku­lá­sa. 

2. sza­kasz
A XIX. sz. 20-as és 30-as évei 
A nem­ze­ti moz­gal­mak a nem­ze­ti nyelv meg­úju­lá­sá­hoz ve­zet­tek (Josef Jungmann). A szép­iro­da­lom fo­ko­za­tos ki­bon­ta­ko­zá­sa. A klas­­szi­cis­ta iro­dal­mi for­mák preromantikus ele­mek­kel bő­vül­tek. A tör­té­nel­mi té­mák el­ter­je­dé­se, a tör­té­nel­mi múlt pá­to­szos fel­idé­zé­se. Epi­kus köl­té­szet ki­bon­ta­ko­zá­sa.  A nem­ze­ti és né­pi ha­gyo­má­nyok fel­ku­ta­tá­sa és al­kal­ma­zá­sa az iro­dal­mi mű­vek­ben. A fo­lyó­irat-iro­da­lom meg­úju­lá­sa és vál­to­za­tos meg­nyil­vá­nu­lá­sa a ha­la­dást szol­gál­ja. A tu­do­má­nyos élet in­téz­mé­nye­sí­té­se, iro­dal­mi tár­sa­sá­gok ke­let­ke­zé­se (Matice èeská, Vlastenecké muzeum v Èechách). A nyelv­mű­ve­lés és tör­té­net­tu­do­mány ki­bon­ta­ko­zá­sa. A rend­sze­res iro­da­lom­kri­ti­ka meg­je­le­né­se. Az igé­nye­sebb szép­iro­da­lom kö­ve­te­lé­se. 

3. sza­kasz
A XIX. sz. 40-es éve­i­től 1848/1849-ig 
Li­be­rá­lis és de­mok­ra­ti­kus esz­mék el­ter­je­dé­se. Nem­ze­ti ér­de­kek han­goz­ta­tá­sa, az ér­dek­lő­dés a sa­ját nem­zet fe­lé irányul. A po­li­ti­zá­ló ér­tel­mi­ség sze­re­pé­nek nö­ve­ke­dé­se. A fi­a­ta­labb nem­ze­dék a va­ló­sá­gos tár­sa­dal­mi hely­zet és a po­li­ti­kai kér­dé­sek fe­lé for­dul. Az iro­da­lom kö­ze­le­dik a va­lós élet­hez. A po­li­ti­kai és tár­sa­dal­mi kér­dé­sek pro­pa­gá­ló­ja a po­li­ti­kai saj­tó lesz (Karel Havlíèek Borovský). A nép­köl­té­szet tu­do­má­nyos ku­ta­tá­sa (Karel Jaromír Erben). A szép­iro­da­lom­ban az egy­sze­rűbb és né­pi­es ki­fe­je­zés­mód kezd ér­vé­nye­sül­ni A né­pi ha­gyo­má­nyo­kon ala­pu­ló nem­ze­ti iro­da­lom ki­ala­ku­lá­sa.   

Szlo­vák iro­da­lom

1. sza­kasz
A XVIII sz. utol­só ne­gye­dé­től a XIX. sz. el­ső két év­ti­ze­dé­ig ter­je­dő idő­szak
 A fel­vi­lá­go­so­dás esz­mé­i­nek tér­hó­dí­tá­sa, jo­ze­fi­nis­ta tö­rek­vé­sek. Kí­sér­let egy iro­dal­mi nyelv lét­re­ho­zá­sá­ra, az el­ső szlo­vák nyelv­tan meg­írá­sa (Anton Bernolák). A nem­ze­ti moz­ga­lom­nak még csak nyel­vi és kul­tu­rá­lis jel­le­ge van. A po­li­ti­kai élet szo­ros kap­cso­lat­ban áll az iro­da­lom­mal. A nem­ze­ti nyel­vű saj­tó ki­bon­ta­ko­zá­sa, sza­ko­so­dá­sa (hír­lap­ok, fo­lyó­irat­ok, al­ma­nac­hok). A klas­­szi­cis­ta mű­vé­szi for­mák ér­vé­nye­sü­lé­se. Az iro­da­lom­ban a vi­lá­gi­as té­mák do­mi­nál­nak. A köl­té­szet­ben pró­bál­ko­zá­sok foly­nak igé­nye­sebb mű­vek lét­re­ho­zá­sá­ra, pró­zai és drá­mai kez­de­mé­nye­zé­sek. Ide­gen iro­dal­mi mű­vek for­dí­tá­sa, adap­tá­lá­sa, után­zá­sa. Nyel­vi és pro­zó­di­ai vi­ták kez­de­tei. Az iro­da­lom fo­ko­za­to­san dif­fe­ren­ci­á­ló­dik. Az iro­da­lom­kri­ti­ka ki­ala­ku­lá­sa.

2. sza­kasz
A XIX. sz. 20-as és 30-as évei 
Két nyelv hasz­ná­la­ta: a Bernolák-féle szlo­vák nyelv és a cseh nyelv.  A szép­iro­da­lom­ban egy­re több szín­vo­na­las mű ke­let­ke­zik. A klas­­szi­cis­ta iro­dal­mi for­mák preromantikus ele­mek­kel bő­vül­tek. A tör­té­nel­mi té­mák el­ter­je­dé­se, a tör­té­nel­mi múlt pá­to­szos fel­idé­zé­se. Epi­kus köl­té­szet ki­bon­ta­ko­zá­sa (Ján Hollý).  A nem­ze­ti és né­pi ha­gyo­má­nyok fel­ku­ta­tá­sa és al­kal­ma­zá­sa az iro­dal­mi mű­vek­ben. A fo­lyó­irat-iro­da­lom ki­bon­ta­ko­zá­sa, amely a nem­ze­ti ön­tu­dat meg­erő­sí­té­sé­re szol­gál. A tu­do­má­nyos élet meg­szer­ve­zé­se, iro­dal­mi tár­sa­ság lét­re­ho­zá­sa (Spolok milovníkov reèi a literatúry slovenskej).  A szláv kul­tu­rá­lis kö­zös­ség hang­sú­lyo­zá­sa. A iro­da­lom­kri­ti­ka ki­bon­ta­ko­zá­sa. Az igé­nye­sebb szép­iro­da­lom kö­ve­te­lé­se. 

3. sza­kasz
A XIX. sz. 40-es éve­i­től 1848/1849-ig 
A nem­ze­ti ér­de­kek han­goz­ta­tá­sa, az ér­dek­lő­dés a sa­ját nem­zet fe­lé irá­nyul.  A po­li­ti­zá­ló ér­tel­mi­ség sze­re­pé­nek nö­ve­ke­dé­se. A fi­a­ta­labb nem­ze­dék a po­li­ti­kai és tár­sa­dal­mi kér­dé­sek fe­lé for­dul.  Az iro­da­lom fel­fe­de­zi a né­pi ha­gyo­má­nyo­kat. A po­li­ti­kai és tár­sa­dal­mi kér­dé­sek pro­pa­gá­ló­ja a po­li­ti­kai saj­tó lesz (¼udovít Štúr). A nép­köl­té­szet tu­da­tos fel­ku­ta­tá­sa.  A szép­iro­da­lom­ban az egy­sze­rűbb és né­pi­es ki­fe­je­zés­mód kezd érvényelsülni. A né­pi ha­gyo­má­nyo­kon ala­pu­ló nem­ze­ti iro­da­lom kez­de­tei.   

A ma­gyar, a cseh és a szlo­vák iro­da­lom köl­té­sze­té­nek ti­po­ló­gi­ai ös­­sze­ve­té­se a ro­man­ti­ka és a bie­der­mei­er ko­rá­ban

id év­ti­ze­dek­ben a rí­mes-idA ma­gyar, a cseh és a szlo­vák iro­da­lom­ban a XVIII. szá­zad utol­só ne­gye­dé­től a XIX. szá­zad kö­ze­pé­ig ter­je­dőő­szak­ban vers­ta­ni szem­pont­ból ha­son­ló je­len­sé­gek fi­gyel­he­tők meg. A vers­for­mák és mű­faj­ok al­kal­ma­zá­sá­ban szá­mos egye­zés vagy pár­hu­zam ta­lál­ha­tó. Mind a há­rom iro­da­lom szá­má­ra a ha­zai iro­dal­mi ha­gyo­má­nyo­kon kí­vül a nyu­gat-eu­ró­pai iro­dal­mi mű­vek szol­gál­tak min­tá­ul. A ma­gyar, a cseh és a szlo­vák iro­da­lom ere­de­ti nem­ze­ti vers­rend­sze­re egy­aránt a hang­sú­lyos ver­se­lés, amely­re a nép­köl­té­szet­ben is szá­mos pél­da ta­lál­ha­tó. Az óko­ri gö­rög és la­tin idő­mér­té­kes ver­se­lés és an­ti­kos vers­szer­ke­ze­tek jó­részt la­tin, de rész­ben nyu­gat-eu­ró­pai köz­ve­tí­tés­sel ju­tot­tak a kö­zép-eu­ró­pai tér­ség iro­dal­ma­i­ba.

A ma­gyar, a cseh és a szlo­vák iro­da­lom meg­úju­ló idő­sza­ká­nak kez­de­tén az ural­ko­dó mű­faj a köl­té­szet volt, az ere­de­ti pró­zai és drá­mai al­ko­tá­sok még nem ér­ték el a meg­fe­le­lő mű­vé­szi szín­vo­na­lat. A kez­de­ti sza­kasz­ban a köl­té­szet­ben a klasz­­szi­kus for­mák ter­jed­tek el, ame­lyek­ben az anak­re­ó­ni köl­té­szet ér­vé­nye­sült a leg­job­ban. Az an­tik vers­írók mű­ve­i­nek for­dí­tá­sán kí­vül ere­de­ti al­ko­tá­sok­kal is pró­bál­koz­tak a köl­tők, több­nyi­re ide­gen min­ták alap­ján. A pol­gá­ro­su­ló gon­do­lat- és ér­zés­vi­lág egy­be­fo­nó­dott a sa­ját nem­zet irán­ti ér­dek­lő­dés­sel. Az an­ti­kos ver­se­lé­si for­mák ro­ko­kós, né­pi­es, szen­ti­men­tá­lis vagy preromantikus ele­mek­kel bő­vül­tek. A köl­tők gyak­ran for­dí­tot­ták nyu­gat-eu­ró­pai pél­da­ké­pe­ik mű­ve­it, a min­tá­ul szol­gá­ló mű­ve­ket sok­szor mó­do­sí­tot­ták, át­dol­goz­ták, ki­bő­ví­tet­ték. Az anak­re­ó­ni köl­té­szet­be nép­dal­mo­tí­vu­mok is be­ke­rül­tek. A klas­­szi­ci­tás kul­tu­szá­ból ki­in­dul­va az idő­mér­té­kes ver­se­lés meg­ho­no­sí­tá­sa volt a cél. A klas­­szi­cis­ta vers a nem­ze­ti el­len­ál­lás gon­do­la­ti és for­mai meg­nyil­vá­nu­lá­sa lett, tar­tal­mi és for­mai újí­tást ho­zott az egyes kö­zép-eu­ró­pai nem­ze­ti iro­dal­mak­ba. A klas­­szi­kus idő­mér­té­kes ver­se­lés nem ho­no­so­dott meg tel­jes mér­ték­ben, a kö­vet­ke­zőő­mér­té­kes vers­szak­ok vagy né­pi vers­for­mák ter­jed­tek el.

A ma­gyar iro­da­lom­ban a klas­­szi­kus vers­for­ma elő­ször ta­lál­ko­zott a ha­za­fi­as esz­mék­kel, új­sze­rű gon­do­lat­tár­sí­tá­so­kat, tö­mö­rebb ki­fe­je­zés­mó­dot tett le­he­tő­vé. A klas­­szi­kus idő­mér­ték ün­ne­pé­lyes han­gu­la­tot adott a vers­nek, leg­el­ter­jed­tebb for­má­ja a ma­gyar iro­da­lom­ban a he­xa­me­ter, il­let­ve a disz­ti­cho­nos vers­for­ma és a szap­phói vers­szak volt. A cseh iro­da­lom­ban az anak­re­ó­ni köl­té­szet több vál­to­za­tá­val ta­lál­ko­zunk. Je­lent­kez­tek már a ha­za­fi­as té­má­jú köl­te­mé­nyek is. A szlo­vák iro­da­lom­ban az anak­re­ó­ni köl­té­szet né­pi ele­mek­kel bő­vült. A klas­­szi­cis­ta ér­ték­rend­szer preromantikus ele­mek­kel gaz­da­go­dott.

A XIX. szá­zad hú­szas és har­min­cas éve­i­ben a köl­té­szet­ben is érez­he­tő volt már a pol­gá­ro­so­dás fo­lya­ma­ta. A ver­se­lők az ol­va­só­kö­zön­ség vál­to­zó igé­nye­it új hang­nem­mel, új mű­faj­ok­kal pró­bál­ták ki­elé­gí­te­ni. A nép­köl­té­szet­tel va­ló fo­ko­za­tos meg­is­mer­ke­dés tá­gí­tot­ta az iro­da­lom ho­ri­zont­ját, és a nép­dal­ok fon­tos mo­ti­vá­ló erő­ként ha­tot­tak a nem­ze­ti mű­köl­té­szet fej­lő­dé­sé­re. A nép­köl­té­szet a mű­köl­té­szet fel­fris­sí­té­sé­re és nem­ze­tib­bé vá­lá­sá­ra szol­gált. A nem­ze­ti ön­tu­dat ki­ala­ku­lá­sá­nak jel­lem­ző sa­já­tos­sá­ga, hogy a né­pi ha­gyo­má­nyok­nak és kul­tú­rá­nak egy­re na­gyobb sze­rep ju­tott nem­csak az iro­da­lom­ban, ha­nem a tár­sa­da­lom más te­rü­le­te­in is. A ha­la­dó ér­tel­mi­ség a nem­ze­ti jel­leg hang­sú­lyo­zá­sa cél­já­ból a né­pi kul­tú­ra és mű­vé­szet fe­lé for­dult. A nép­dal­ok fel­fe­de­zé­se és gyűj­té­se vi­lág­je­len­ség volt ak­ko­ri­ban, Herder nép­dal­gyűj­tő mun­kás­sá­ga, a Grimm-test­vé­rek nép­dal­gyűj­tői pél­dá­ja, de a ha­zai ének­ha­gyo­mány is nagy­ban hoz­zá­já­rult a né­pi­es köl­té­szet ki­bon­ta­ko­zá­sá­hoz a kö­zép-eu­ró­pai tér­ség iro­dal­ma­i­ban. Nép­dal­után­za­tok­kal, hely­zet­da-l­ok­kal, a né­pi vers­for­ma al­kal­ma­zá­sá­val, a nép­köl­té­szet ké­pi vi­lá­gá­nak fel­ele­ve­ní­té­sé­vel több ma­gyar, cseh vagy szlo­vák köl­tő pró­bál­ko­zott (Kis­fa­ludy Kár­oly, Köl­csey Fe­renc, Václav Hanka, Ladislav Èelakovský).

A XIX. szá­zad hú­szas és har­min­cas éve­i­ben a kö­zép-eu­ró­pai tér­ség iro­dal­ma­i­nak köl­té­sze­té­ben egy­re na­gyobb mér­ték­ben ér­vé­nye­sül­tek a preromantikus és ro­man­ti­kus vo­ná­sok. A ha­za­fi­as ér­zés fő erő­for­rá­sa a nem­ze­ti tör­té­nel­mi múlt volt. A köl­té­szet­ben a múlt di­cső­sé­ges és har­cos ha­gyo­má­nya­it pá­to­szos hang­nem­ben ele­ve­ní­tet­ték fel. A ro­man­ti­kus múlt­idé­ző mo­tí­vum tet­te nép­sze­rű­vé a tör­té­ne­ti el­be­szé­lő köl­te­ményt (Vö­rös­mar­ty Mi­hály, Ján Hollý). A di­cső múlt meg­ének­lé­sé­re az epi­kus köl­té­szet bi­zo­nyult a leg­meg­fe­le­lőbb­nek, amely szá­mos lí­rai be­tét­tel, ro­man­ti­kus kép­pel és ter­mé­sze­ti le­írás­sal bő­vült. A pol­gá­ro­so­dó kö­zép-eu­ró­pai iro­dal­mak epi­ká­ja hu­za­mos ide­ig in­ga­do­zott a ver­ses és a pró­zai for­ma kö­zött. A re­gény vagy a pró­zai el­be­szé­lés még tá­vol­ról sem ér­te el a nyu­gat-eu­ró­pai el­be­szé­lő- és re­gény­iro­da­lom szint­jét. A pró­zai mű­vek túl­nyo­mó több­sé­ge eb­ben a kor­ban ide­gen mű­vek for­dí­tá­sai vagy adap­tá­lá­sai vol­tak. Ma­gas szín­vo­na­lú szép­iro­dal­mi mű­vek in­kább a ver­ses epi­ká­ban ke­let­kez­tek, mint a pró­zá­ban vagy a drá­má­ban. A kö­zép-eu­ró­pai iro­dal­mak­ban a ro­man­ti­ka a nem­ze­ti sors, il­let­ve a nem­ze­ti múlt ele­me­i­ből épült fel. A nem­ze­ti lét bi­zo­nyí­tá­sá­vá vált, és meg­ál­mod­ta azt a vi­rág­zó, erős nem­ze­ti lé­tet, amely a va­ló­ság­ban si­vár és vál­sá­gos hely­ze­tű volt. A kép­ze­let, az álom­sze­rű va­ló­ság se­gít­sé­gé­vel fel­épí­tett egy múl­tat, mely­nek nyo­mai és em­lé­kei már alig ma­rad­tak meg. A di­cső múlt vis­­sza­szer­zé­se egy­ben a je­len meg­szer­zé­sét is je­len­tet­te.

A tör­té­nel­mi tár­gyú epo­szok mel­lett nép­sze­rű­ek let­tek az elé­gi­kus han­gú köl­te­mé­nyek, ame­lyek ha­za­fi­as gon­do­la­to­kat és a kor han­gu­la­tát fe­jez­ték ki. A klas­­szi­kus ha­gyo­mány a kor ro­man­ti­kus han­gu­la­tá­val ke­ve­re­dett (Hollý, Kol­lár, Köl­csey, Vö­rös­mar­ty). A har­min­cas évek ele­jén a kö­zép-eu­ró­pai nem­ze­ti iro­dal­mak­ban az epig­ram­ma­köl­té­szet fel­vi­rág­zá­sa fi­gyel­he­tő meg. A köl­tők eb­be a mű­faj­ba tö­mö­rí­tet­ték ér­zé­se­i­ket és gon­do­la­ta­i­kat, az epig­ram­ma tö­mör for­má­já­val fo­gal­maz­ták meg a po­li­ti­kai moz­ga­lom jel­mon­da­ta­it is. A 20-as és 30-as évek­ben új mű­faj­ként meg­je­lent a bal­la­da­sze­rű ver­ses el­be­szé­lés vagy a ro­mánc, ame­lyen még ér­ző­dött a né­met ha­tás (Bürger, Schil­ler, Goe­the). A né­pi­es hang­nem mel­lett pe­dig már meg­je­lent a pol­gá­ri ér­ték­rend­szer áb­rá­zo­lá­sa is (Garay Já­nos, Ka­rol Kuzmány).
A meg­úju­ló nem­ze­ti iro­dal­mak fej­lő­dé­sé­nek har­ma­dik sza­ka­sza a XIX. szá­zad negy­ve­nes éve­i­től 1848/1849-es éve­kig szá­mít­ha­tó. A köl­té­szet­ben a va­ló­ság­hoz, az élet­hez va­ló kö­ze­le­dés áb­rá­zo­lás­mód­ja kez­dett ér­vé­nye­sül­ni. A kö­zép-eu­ró­pai nem­ze­ti iro­dal­mak köl­té­sze­te a pol­gá­ro­su­ló ér­zel­mek ki­fe­je­ző­je lett. A kor­szak egyik jel­lem­ző­je a ha­za­fi­as tar­tal­mú és ér­zel­mű köl­te­mé­nyek el­sza­po­ro­dá­sa, ugyan­ak­kor a sza­bad­ság gon­do­la­tát is egy­re gyak­rab­ban han­goz­tat­ták a po­é­ták. A len­gyel for­ra­da­lom irán­ti szo­li­da­ri­tás sok köl­tőt ih­le­tett ar­ra, hogy vers­ben fe­jez­ze ki együtt­ér­zé­sét a len­gyel nép­pel szem­ben. Az irány­köl­té­szet is gya­ko­ri je­len­ség­gé vált a negy­ve­nes évek kö­zép-eu­ró­pai iro­dal­ma­i­ban. A kor­han­gu­lat­ból ki­fo­lyó­lag szin­te kö­te­le­ző­vé vált az el­kö­te­le­zett­ség han­goz­ta­tá­sa, a nem­ze­ti lét ve­szé­lye­i­re va­ló fi­gyel­mez­te­tés, a nem­ze­ti füg­get­len­ség ki­ví­vá­sát tá­mo­ga­tó gon­do­la­tok hang­sú­lyo­zá­sa.
A ro­man­ti­kus ele­mek erő­sen szub­jek­tív­vé és in­di­vi­du­á­lis­sá tet­ték a köl­té­sze­tet, a né­pi­es szem­lé­let vi­szont a va­ló­ság­hoz va­ló kö­ze­le­dést ered­mé­nyez­te. A de­mok­ra­ti­zá­ló­dá­si fo­lya­mat egyik meg­nyil­vá­nu­lá­sa­ként a köl­té­szet­ben a né­pi­es­ség tér­hó­dí­tá­sa fi­gyel­he­tő meg. A nép­dal­után­za­tok, a né­pi vers­for­mák al­kal­ma­zá­sa, a né­pi ala­kok sze­re­pel­te­té­se a mű­köl­té­szet­ben tar­tal­mi és for­mai meg­úju­lást ho­zott. El­ter­jed­tek a rö­vid lí­rai versfomák, ugyan­ak­kor a lí­rai-epi­kus köl­té­szet, a lí­rai ele­me­ket tar­tal­ma­zó el­be­szé­lő köl­te­mé­nyek is nép­sze­rű­ek let­tek. A sza­ti­ri­kus és hu­mo­ros köl­té­szet el­ső­sor­ban az em­be­ri tu­laj­don­sá­gok, a tár­sa­dal­mi hi­á­nyos­sá­gok ki­fi­gu­rá­zá­sát cé­loz­ták. Az an­tik vers­for­má­kat az egy­sze­rűbb ver­se­lé­si mó­dok és a né­pi­es vers­for­mák vál­tot­ták fel. A köl­tői nyelv­ben az eről­te­tett, mes­ter­kélt stí­lus he­lyett az egy­sze­rűbb ki­fe­je­zés­mód, a be­szélt nyelv­hez va­ló kö­ze­le­dés kez­dett ér­vé­nye­sül­ni. Ezek a je­len­sé­gek a negy­ve­nes évek­ben mind a ma­gyar, mind a cseh és a szlo­vák iro­da­lom­ban je­len vol­tak.

A köl­té­szet fej­lő­dé­sé­nek át­te­kin­té­se a ma­gyar, a cseh és a szlo­vák iro­da­lom­ban a XVIII. szá­zad utol­só ne­gye­dé­től a XIX. szá­zad kö­ze­pé­ig:

Ma­gyar iro­da­lom 

A XVIII. szá­zad utol­só ne­gye­dé­től a XIX. sz. el­ső két év­ti­ze­dé­ig ter­je­dő idő­szak 
A vi­lá­gi­as lí­ra ki­szo­rít­ja az egy­há­zi te­ma­ti­kát.  A klas­­szi­kus for­mák el­ter­je­dé­se. Anak­re­ó­ni köl­té­szet (Cso­ko­nai). An­tik köl­tők for­dí­tá­sa. Az ere­de­ti mű­vek ide­gen min­ták alap­ján ké­szül­nek. Meg­je­len­nek már a nép­dal­mo­tí­vu­mok, nép­dal­után­za­tok. Kí­sér­le­tek foly­nak az idő­mér­té­kes ver­se­lés meg­ho­no­sí­tá­sá­ra, a nem­ze­ti nyelv­hez va­ló ido­mí­tá­sá­ra. A sze­re­lem iro­dal­mi té­ma lesz. A ha­za­fi­as tar­tal­mú köl­te­mé­nyek el­ter­je­dé­se. A dal­cik­lus el­ter­je­dé­se (Kis­fa­ludy Sán­dor). Az óda­köl­té­szet ki­bon­ta­ko­zá­sa. A versesepika je­lent­ke­zé­se. Meg­je­le­nik a ko­mi­kus eposz (Cso­ko­nai). A klas­z-­szi­kus ér­ték­rend­szer preromantikus tar­ta­lom­mal bő­vül. Ked­velt köl­tői mű­faj­ok: dal, dal­cik­lus, epig­ram­ma, óda, elé­gia, bal­la­da, ro­mánc.  

A XIX. sz. 20-as és 30-as évei 
A nem­ze­ti ön­tu­dat ki­fe­je­zé­se a köl­té­szet­ben. A né­pi kul­tú­ra egy­re na­gyobb sze­re­pet kap. Nép­dal­után­za­tok ke­let­ke­zé­se (Kis­fa­ludy Kár­oly, Köl­csey Fe­renc). A nem­ze­ti tör­té­nel­mi múlt fel­idé­zé­se, a har­cos és di­cső­sé­ges múlt pá­to­szos meg­ének­lé­se. Nem­ze­ti eposz meg­te­rem­té­se (Vö­rös­mar­ty Mihály). Ha­za­fi­as gon­do­la­tú, elé­gi­kus han­gú köl­te­mé­nyek (Köl­csey Ferenc). Óda­köl­té­szet, bal­la­da­sze­rű ver­ses el­be­szé­lés, ro­mánc, epig­ram­ma el­ter­je­dé­se. A pol­gá­ri ér­ték­rend­szer áb­rá­zo­lá­sa (Garay Já­nos).  

A 40-es évek­től 1848/1849-ig 
Kö­ze­le­dés a va­ló­sá­gos élet fe­lé. Ha­za­fi­as tar­tal­mú és ér­zel­mű köl­te­mé­nyek el­ter­je­dé­se.  A de­mok­ra­ti­zá­ló­dás fo­lya­ma­ta a köl­té­szet­ben is ér­ző­dik. Irány­köl­té­szet el­ter­je­dé­se. A köl­té­szet a ro­man­ti­kus ha­tás kö­vet­kez­té­ben szub­jek­tív­vé vá­lik. A né­pi­es­ség tér­hó­dí­tá­sa a köl­té­szet­ben. Né­pi hő­sök sze­re­pel­te­té­se. Lí­rai-epi­kus köl­té­szet el­ter­je­dé­se. El­be­szé­lő köl­te­mény népszerűsége (Já­nos Vi­téz, Tol­di). Be­tyárte­ma­ti­ka nép­sze­rű­sé­ge (Pe­tő­fi). Rö­vid lí­rai vers­for­mák. Sza­ti­ri­kus, hu­mo­ros köl­té­szet el­ter­je­dé­se (Pe­tő­fi Sándor). Egy­sze­rűbb ver­se­lé­si mó­dok, né­pi­es vers­for­mák. Egy­sze­rű, né­pi­es köl­tői ki­fe­je­zés­mód.   

Cseh iro­da­lom 

A XVIII. szá­zad utol­só ne­gye­dé­től a XIX. sz. el­ső két év­ti­ze­dé­ig ter­je­dő idő­szak 
A vi­lá­gi­as lí­ra ki­szo­rít­ja az egy­há­zi te­ma­ti­kát.  A klas­­szi­kus for­mák el­ter­je­dé­se. Anak­re­ó­ni köl­té­szet (Thám, Puchmajer). An­tik köl­tők for­dí­tá­sa. Az ere­de­ti mű­vek ide­gen min­ták alap­ján ké­szül­nek. Meg­je­len­nek már a nép­dal­mo­tí­vu­mok.  Kí­sér­le­tek foly­nak az idő­mér­té­kes ver­se­lés meg­ho­no­sí­tá­sá­ra, a nem­ze­ti nyelv­hez va­ló ido­mí­tá­sá­ra A sze­re­lem iro­dal­mi té­ma lesz. Je­lent­kez­nek a ha­za­fi­as tar­tal­mú ver­sek. A dal­cik­lus el­ter­je­dé­se.  Az óda­köl­té­szet je­lent­ke­zé­se. A versesepika je­lent­ke­zé­se. Meg­je­le­nik a ko­mi­kus eposz (Hnìvkovský). A klas­­szi­kus ér­ték­rend­szer preromantikus tar­ta­lom­mal bő­vül. Ked­velt köl­tői mű­faj­ok: dal, dal­cik­lus, epig­ram­ma, óda, elé­gia, bal­la­da, ro­mánc.  

A XIX. sz. 20-as és 30-as évei 
A nem­ze­ti ön­tu­dat ki­fe­je­zé­se a köl­té­szet­ben. A né­pi kul­tú­ra egy­re na­gyobb sze­re­pet kap. Nép­dal­után­za­tok ke­let­ke­zé­se (Ladislav Èelakovský, Václav Hanka). A nem­ze­ti tör­té­nel­mi múlt fel­idé­zé­se, a har­cos és di­cső­sé­ges múlt pá­to­szos meg­ének­lé­se.   Ha­za­fi­as gon­do­la­tú, elé­gi­kus han­gú köl­te­mé­nyek (Antonín Marek). Óda­köl­té­szet, bal­la­da­sze­rű ver­ses el­be­szé­lés, ro­mánc, epig­ram­ma el­ter­je­dé­se.   
 
A 40-es évek­től 1848/1849-ig 
Kö­ze­le­dés a va­ló­sá­gos élet fe­lé. Ha­za­fi­as tar­tal­mú és ér­zel­mű köl­te­mé­nyek el­ter­je­dé­se.  A de­mok­ra­ti­zá­ló­dás fo­lya­ma­ta a köl­té­szet­ben is ér­ző­dik. Irány­köl­té­szet el­ter­je­dé­se. A köl­té­szet a ro­man­ti­kus ha­tás kö­vet­kez­té­ben szub­jek­tív­vé vá­lik. A né­pi­es­ség tér­hó­dí­tá­sa a köl­té­szet­ben. Né­pi hő­sök sze­re­pel­te­té­se. Lí­rai-epi­kus köl­té­szet el­ter­je­dé­se. Be­tyárte­ma­ti­ka nép­sze­rű­sé­ge (Karel Hynek Mácha). Rö­vid lí­rai vers­for­mák. Sza­ti­ri­kus, hu­mo­ros köl­té­szet el­ter­je­dé­se (Havlíèek-Borovský). Egy­sze­rűbb ver­se­lé­si mó­dok, né­pi­es vers­for­mák. Egy­sze­rű, né­pi­es köl­tői ki­fe­je­zés­mód.   

Szlo­vák iro­da­lom
 
A XVIII. szá­zad utol­só ne­gye­dé­től a XIX. sz. el­ső két év­ti­ze­dé­ig ter­je­dő idő­szak 
A vi­lá­gi­as lí­ra las­san ki­szo­rít­ja az egy­há­zi te­ma­ti­kát. A klas­­szi­kus for­mák el­ter­je­dé­se. Anak­re­ó­ni köl­té­szet (Tablic, Palkoviè). An­tik köl­tők for­dí­tá­sa. Az ere­de­ti mű­vek ide­gen min­ták alap­ján ké­szül­nek. Meg­je­len­nek már a nép­dal­mo­tí­vu­mok.  Kí­sér­le­tek foly­nak az idő­mér­té­kes ver­se­lés meg­ho­no­sí­tá­sá­ra, a nem­ze­ti nyelv­hez va­ló ido­mí­tá­sá­ra. A sze­re­lem iro­dal­mi té­ma lesz. A ver­sek­ben ha­za­fi­as  ér­zel­mek is je­lent­kez­nek. A dal­cik­lus el­ter­je­dé­se (Ján Kol­lár). Az óda­köl­té­szet je­lent­ke­zé­se. A versesepika je­lent­ke­zé­se.   A klas­­szi­kus ér­ték­rend­szer preromantikus tar­ta­lom­mal bő­vül. Ked­velt köl­tői mű­faj­ok: dal, dal­cik­lus, epig­ram­ma, óda, elé­gia, bal­la­da, ro­mánc. 

A XIX. sz. 20-as és 30-as évei 
A nem­ze­ti ön­tu­dat ki­fe­je­zé­se a köl­té­szet­ben. A né­pi kul­tú­ra egy­re na­gyobb sze­re­pet kap. Né­pi mo­tí­vu­mok je­lent­ke­zé­se a köl­té­szet­ben. A nem­ze­ti tör­té­nel­mi múlt fel­idé­zé­se, a har­cos és di­cső­sé­ges múlt pá­to­szos meg­ének­lé­se. A nem­ze­ti eposz meg­te­rem­té­se (Ján Hollý). Ha­za­fi­as gon­do­la­tú, elé­gi­kus han­gú köl­te­mé­nyek (Hollý). Óda­köl­té­szet, bal­la­da­sze­rű ver­ses el­be­szé­lés, ro­mánc, epig­ram­ma el­ter­je­dé­se. A pol­gá­ri ér­ték­rend­szer áb­rá­zo­lá­sa (Ka­rol Kuzmány). 

A 40-es évek­től 1848/1849-ig 
Kö­ze­le­dés a va­ló­sá­gos élet fe­lé. Ha­za­fi­as tar­tal­mú és ér­zel­mű köl­te­mé­nyek el­ter­je­dé­se. A de­mok­ra­ti­zá­ló­dás fo­lya­ma­ta a köl­té­szet­ben is ér­ző­dik. Irány­köl­té­szet el­ter­je­dé­se. A köl­té­szet a ro­man­ti­kus ha­tás kö­vet­kez­té­ben szub­jek­tív­vé vá­lik. A né­pi­es­ség tér­hó­dí­tá­sa a köl­té­szet­ben. Né­pi hő­sök sze­re­pel­te­té­se. Lí­rai-epi­kus köl­té­szet el­ter­je­dé­se. El­be­szé­lő köl­te­mény népszerűsége (Detvan). Be­tyárte­ma­ti­ka (Jánošík-tematika) nép­sze­rű­sé­ge. Rö­vid lí­rai vers­for­mák. Sza­ti­ri­kus, hu­mo­ros köl­té­szet el­ter­je­dé­se. Egy­sze­rűbb ver­se­lé­si mó­dok, né­pi­es vers­for­mák. Egy­sze­rű, né­pi­es köl­tői ki­fe­je­zés­mód.   

Fel­hasz­nált iro­da­lom

A ro­man­ti­ka. Vá­lo­gat­ta Hor­váth Kár­oly. Gon­do­lat, Bu­da­pest 1965.
Procházka, Mar­tin: Romantismus a osobnost (Subjektivita v anglické romantické poezii a estetice). Kruh moderních filologù, Pardubice 1996.
Saalfeld, Lerke von – Kreidt, Dietrich – Rothe, Friedrich: Geschichte der Deutschen Literatur. Von den Anfängen bis zum Gegenwart. Mün­chen, Droemer Knaur 1989.
Befreiungskriege. Erläuterungen zur deutschen Literatur. Ber­lin, Volk und Wissen 1973.
Rosenberg, Reiner: Ho­gyan szállt át az iro­da­lom­tör­té­net-írás ha­tás­kö­re a ger­ma­nisz­ti­ká­ra. In: He­li­kon. Vi­lág­iro­dal­mi Fi­gye­lő, Bu­da­pest, 28. évf. 1. szám.
Hoffmeister, Gerhard: Deutsche und europäische Romantik. Stutt­gart, Metzler 1978.
Dobossy Lász­ló: A fran­cia iro­da­lom tör­té­ne­te II. Bu­da­pest, Gon­do­lat 1963.
Szerb An­tal: A vi­lág­iro­da­lom tör­té­ne­te. Bu­da­pest, Mag­ve­tő 1962.
Sőtér Ist­ván: Werthertől Szil­vesz­te­rig. Iro­da­lom­tör­té­ne­ti ta­nul­má­nyok. B­p., Szép­iro­dal­mi 1976.
A ro­man­ti­ka en­cik­lo­pé­di­á­ja. Ös­­sze­ál­lí­tot­ta Francis Claudon. Bu­da­pest, Cor­vi­na 1990.
Frenzel, E: Daten deutscher Dichtung. Chronologischer Abriß der deutschen Literaturges-chichte. Band 1: Von den Anfängen bis zum Jungen Deutschland. Mün­chen, Deutscher Taschenbuch-verlag 1990.
Sengle, Friedrich: Biedermeierzeit. Deutsche Literatur im Spannungsfeld zwischen Restauration und Revolution 1815-1848. Band I. Stutt­gart, J.B.Metzler 1971.
Nemoianu, Vir­gil: Az an­gol bie­der­mei­er­ről. In: He­li­kon. Vi­lág­iro­dal­mi Fi­gye­lő. Az MTA Iro­da­lom­tu­do­má­nyi In­té­ze­té­nek fo­lyó­ira­ta. Bu­da­pest, 28. évf. 1982/1. szám (72–104. l.).
Szenci Mik­lós–Szobotka Ti­bor–Ka­to­na An­na: Az an­gol iro­da­lom tör­té­ne­te. Bu­da­pest, Gon­do­lat 1972.
Dìjiny francouzské literatury 19. a 20. století 1, 1789-1870. Praha, Academia 1966.
Wandycz, Piotr S.: Støední Evropa v dìjinách od støedovìku do souèasnosti. Cena svobody. Praha, Academia 1998.
Rumpler, Helmut: Eine Chance für Mitteleuropa. Bürgerliche Emanzipation und Staatsverfall in der Habsburgermonarchie. Wi­en, Carl Neberrenter 1997.
Unger Má­tyás–Sza­bolcs Ot­tó: Ma­gyar­or­szág tör­té­ne­te. Bu­da­pest, Gon­do­lat 1973.
Gonda Im­re–Niederhauser Emil: A Habs­bur­gok. Egy eu­ró­pai je­len­ség. Bu­da­pest, Gon­do­lat 1987.
Zapletal, Zdenìk: Literatura národního obrození. Praha, SPN 1973.
Pišút, Milan: Romantizmus v slovenskej literatúre. Súbor štúdií a statí. Bratislava, Slovenský spisovate¾ 1974.
Niederhauser Emil: Nem­ze­tek szü­le­té­se Ke­let-Eu­ró­pá­ban. Bu­da­pest, Kos­suth Könyv­ki­adó 1976.
Nadler, Josef: Literaturgeschichte der deutschen Stämme und Landschaften. Regensburg 1912-1928.
Nadler: Literaturgeschichte Österreichs. Salz­burg 1948.
Frischmuth, Bar­ba­ra: Zur Identität Österreichs. 1982.
Voßkamp, Wilhelm: Theorien und Probleme gegenwärtiger Literaturgeschichtsschreibung. In: Literaturgeschichtsschreibung in Italien und Deutschland. Traditionen und aktuelle Probleme. Hrsg. F. Baasner, Tübingen, Niemeyer 1989.
Weigl, Engelhard: Wi­en oder das letzte Fest der Aufklärung. In: 1000 Jahre Österreich im Spi­e­gel seiner Literatur. Hrsg. Von August Obermayer. Department of German University Otago, Dunediv 1997.
Gibson, Carl: Lenau. Leben – Werk – Wirkung. Heibelberg, Universitätsverlag 1989.
Po­lák, Josef: Èeská literatura 19. století. Praha, Státní pedagogické nakladatelství 1990.
Fischer, Ernst: Pùvod a podstata romantizmu. Praha 1966.
Klátik, Zlatko: Slovenský a slovanský romantizmus. Typológia epických druhov. Bratislava, SAV 1977.
Rosenbaum, Ka­rol: Vzahy slovenskej a èeskej literatúry 19. a 20. storoèia. Bratislava, Obzor 1989.
Dejiny slovenskej literatúry 2. Bratislava, SPN 1984.
Dìjiny èeské literatury II. Literatura národního obrození. Praha, Nakl. ÈSAV 1960.
Hanuš, Josef a kol.: Literatura èeská devatenáctého století. Díl první. Od Dobrovského k Jungmannovì škole básnické. Praha, Nákladem J. Laichtera 1911.
Hanuš, Josef a kol.: Literatura èeská devatenáctého století. Díl druhý. Od Poláka k Langrovi. Praha, Nákladem J. Laichtera 1917.
Kochol, V.: Poézia štúrovcov. Bratislava 1955.
Fried Ist­ván: Utak és té­vu­tak Ke­let-Kö­zép-Eu­ró­pa iro­dal­ma­i­ban. Bu­da­pest, Mag­ve­tő 1989.
Chmel, R.: Li­te­ra­tú­ra v kontaktoch. Bratislava, SAV 1973.
Chmel, R.: Literárne vzahy slovensko-maïarské. Mar­tin, Osveta 1973.
Nemeckí romantici. Bratislava, Tatran 1989.
Zádor A.: Klas­­szi­ciz­mus és ro­man­ti­ka. Bu­da­pest, Cor­vi­na 1976.
Kraus, Cyril: Slovenská romantická balada. Bratislava, SAV 1966.
Fremzel, E. – Fremzel, H.A.: Daten deutscher Dichtung. Chronologischer Abriß der deutschen Literaturgeschichte. Band 1: Von den Anfängen bis zum Jungen Deutschland. Mün­chen, Deutscher Taschenbuchverlag 1990.
Pišút, Milan: Slovenský li­ter­árny romantizmus, jeho vznik, vývin a charakter. In: Èeskoslovenské pøednášky pro IV. Mezinárodní sjezd slavistù v Moskvì. Praha, ÈSAV 1958 (429 l.).
Vodièka, Felix: Genese romantického hrdiny v èeské literatuøe. (Pøíspìvek k otázce specifiènosti èeského romantismu). In: Èeskoslovenské pøednášky pro IV. Mezinárodní sjezd slavistù v Moskvì. Praha, ÈSAV 1958 (429 l.).
Korompay H. Já­nos: Az Élet­ké­pek iro­da­lom­kri­ti­ká­ja. In: Iro­da­lom­tör­té­ne­ti Köz­le­mé­nyek. Bu­da­pest, MTA 1995, 99. évf. 3-4. sz. (293–319. l.).
Szegedy-Maszák Mi­hály: Vi­lág­kép és stí­lus Pe­tő­fi köl­té­sze­té­ben. In: Iro­da­lom­tör­té­ne­ti Köz­le­mé­nyek. Bu­da­pest, MTA 1972, 76. évf. 4. sz., (441–455. l.).
Fe­nyő Ist­ván: Az iro­dal­mi né­pi­es­ség el­mé­le­ti alap­ve­té­se. In: Iro­da­lom­tör­té­ne­ti Köz­le­mé­nyek. Bu­da­pest, MTA 1972, 76. évf. 2. sz., (146–171. l.).
Gergye Lász­ló: Ka­zin­czy köl­té­szet­esz­té­ti­ká­ja (A tö­vi­sek és vi­rá­gok­ról). In: Iro­da­lom­tör­té­ne­ti Köz­le­mé­nyek. Bu­da­pest, MTA 1995, 99. évf. 2. sz., (145–162. l.).
Fe­nyő Ist­ván: Köl­csey iro­da­lom­kri­ti­kai gon­dol­ko­dá­sá­nak ki­ala­ku­lá­sá­hoz. In: Iro­da­lom­tör­té­ne­ti Köz­le­mé­nyek. Bu­da­pest, MTA 1973, 77. évf. 2–3. sz. (180–189. l.).
Pašiaková, Jaroslava: Postrehy o nieko¾kých osobitostiach maïarskej, slovenskej, èeskej a po¾skej romantickej epiky. In: Zborník Filozofickej fakulty Univerzity Komenského. Philologica. Bratislava, 1973. Roèník XXV. (93–104. l.).
Miòovská-Pickettová, Van­da: Popis v umìleckém cestopise – èeský cestopis 19. století. In: Èeská li­te­ra­tú­ra. Studie, Praha 1998. Èíslo. 4. (370–405. l.).
Sengle, Friedrich: A bie­der­mei­er kor. In: He­li­kon. Vi­lág­iro­dal­mi Fi­gye­lő. Bu­da­pest, MTA, 28. évf. 1. sz. (11–52. l.).
T. Er­dé­lyi Ilo­na: A bie­der­mei­er ko­ra – ná­lunk és Eu­ró­pá­ban. In: He­li­kon. Vi­lág­iro­dal­mi Fi­gye­lő. Bu­da­pest, MTA, 37. évf. 1–2. sz., (3–18. l.).
Neubuhr, Elfriede: Töp­ren­gé­sek a bie­der­mei­er­-fo­ga­lom­ról az iro­da­lom­ban. In: He­li­kon. Vi­lág­iro­dal­mi Fi­gye­lő. Bu­da­pest MTA, 37. évf. 1–2. sz. (41–71. l.).
Auckenthaler, Karlheinz: Az oszt­rák bie­der­mei­er. In: He­li­kon. Vi­lág­iro­dal­mi Fi­gye­lő. Bu­da­pest, MTA, 37. évf. 1–2. sz. (105–119. l.).
Baróti, De­zső: A fran­cia bie­der­mei­er prob­lé­má­já­ról. In: He­li­kon. Vi­lág­iro­dal­mi Fi­gye­lő. Bu­da­pest, MTA, 37. évf. 1–2. sz. (121–123. l.).
Ber­kes Ta­más: A cseh bie­der­mei­er. In: He­li­kon. Vi­lág­iro­dal­mi Fi­gye­lő. Bu­da­pest, MTA, 37. évf. 1–2. sz. (124–127 l.).
Kósa Lász­ló: A ma­gán­élet val­lá­sos­sá­ga. In: He­li­kon. Vi­lág­iro­dal­mi Fi­gye­lő. Bu­da­pest, MTA, 37. évf. 1–2. sz. (128–138. l.).
Fried Ist­ván: Szem­pont­ok a „bie­der­mei­er” fo­gal­má­nak ér­tel­me­zé­sé­hez. In: He­li­kon. Vi­lág­iro­dal­mi Fi­gye­lő. Bu­da­pest, MTA, 37. évf. 1–2. sz. (139–148. l.).
Kiss Jó­zsef: Pe­tő­fi, az em­lék­köny­vek és a bie­der­mei­er. In: He­li­kon. Vi­lág­iro­dal­mi Fi­gye­lő. Bu­da­pest MTA, 37. évf. 1–2. sz. (149–153 l.).
Kerényi Fe­renc: A ma­gyar bie­der­mei­er szín­há­zá­ról. In: He­li­kon. Vi­lág­iro­dal­mi Fi­gye­lő. Bu­da­pest, MTA, 37. évf. 1–2. sz. (154–170. l.).
Fábri An­na: A vengégváró ma­gán­ház. In: He­li­kon. Vi­lág­iro­dal­mi Fi­gye­lő. Bu­da­pest, MTA, 37. évf. 1–2. sz. (171–178. l.).
Sengle, Friedrich: Das historische Drama in Deutschland. Geschichte eines literarischen Mythos. 2. Grillparzer. Stutt­gart, J. B. Metzlerische Verlagsbuchhandlung 1969 (121–176. l.).
Pražák, Richard: Cseh–ma­gyar pár­hu­za­mok. Ta­nul­má­nyok a 18–19. szá­za­di mű­ve­lő­dés­tör­té­ne­ti kap­cso­la­tok­ról. Bu­da­pest, Gon­do­lat 1991.
Vaj­da György Mi­hály: Ke­let­re nyí­lik Bécs ka­pu­ja. Kö­zép-Eu­ró­pa kul­tu­rá­lis ké­pes­köny­ve 1740–1918. Bu­da­pest, Aka­dé­mi­ai 1994.
Novák, Arne – Novák, Jan V.: Pøehledné dìjiny literatury èeské. Brno, Atlantis 1995. 1804 l.
Panorama èeské literaury. (Literární dìjiny od poèátkù do souèasnosti). Olomouc, Rubico 1994. 552 l.
Rampák, Zol­tán: Slovenskí klasickí dramatici 19. storoèia a inonárodná drá­ma. Bratislava.