Öllős Edit ver­sei

Ka­ra­ván
– nem az is­me­ret­lent kár­ho­zom én ahol
ve­rej­ték­től fosz­la­doz­va ak­nák fo­gan­tak meg
és vé­ge lett egy­sze­ri­ben minden­nek –

a füg­gö­nyök su­hog­nak ki­tar­tó­an egy­más há­tán-he­gyén
bár­mi bár­mi­kor el­sül­het bár­mer­re ilyen­kor csak
ka­pasz­kod­ni le­het gyá­mol­ta­la­nul li­heg­ve a fa­lak
pe­né­sze­sek ma­rad­nak ha vij­jog­va mást is épít a tu­dat
de
a ka­pu­nyi­tás meg a ka­pu­zá­rás kö­zöt­ti idő­ből én
most sem vo­nok köb­gyö­köt ha gyak­ran ve­ge­tá­lok is
hó­ci­pős­tül gom­bo­lyag­ba is te­ke­rem lé­tek el­mé­le­te­it
ér­zé­kek ér­zé­sek ér­té­kek sem­le­ges ízű ve­gyü­le­te­it
a múl­tat rak­tár­ba zár­ni kép­te­len va­gyok a se­lyem­pa­pír­ba
cso­ma­golt ke­gyel­mek­re an­­nyi­ra ra­gá­lyo­san rit­kán gon­do­lok
de
azt hi­szem né­ha leg­jobb lesz ha mi­e­lőbb meg­va­ku­lok és
már sem­mit nem for­ral­ha­tok sem­mi­ben nem sán­ti­kál­ha­tok
vég­re ész­lel­he­tem né­hány el­ter­ve­zet­len lé­leg­zet­vé­te­lem
de
ad­dig csak a hal­dok­ló­nak tű­nő gyer­mek­kor­ban ki­csí­rá­zott
fenn­tar­tá­sa­i­mat ku­tat­ha­tom hogy el­hi­hes­sem ma már csak­is
súly­ta­la­nít­va rí­mel­tet­he­tek vagy sú­lyos­bít­va rímteleníthetek
az isza­pok há­ló­i­ba be­le is ga­ba­lyod­ha­tok az sem lesz baj ha
a tar­ka­bar­ka gon­do­la­tok bi­ro­dal­ma osz­tó­dás­sal sza­po­ro­dik
ak­kor is tu­ti hogy an­­nyi­ra so­ha túl nem né­pe­se­dik hogy
be­lő­le több tu­cat ró­zsa­cso­kor is ki­te­lik
de
a legcsontrepesztőbb meg­le­pe­té­sek min­dig el­fe­lej­tőd­nek
ar­ra csak­is kár­ör­vend­ve le­het gon­dol­ni hogy né­ha jó­les­het
a leg­vir­gon­cabb bű­nünk­höz is hűt­len­ked­ni mert amíg csak
pár ten­gely for­dul kör­be a kör­ben egyet­len fá­tyol sem leb­ben
de
presz­tízs­kér­dé­sek jo­gai mel­lett fel­nőt­tes csakazértsemek
nél­kül ki­tar­ta­ni szí­vó­san sem le­het mert a kis­li­ba­zöld
lát­le­le­tek erő­szak-le­he­let­tel min­dig fél­resö­pör­he­tő­ek
a po­cso­lyá­nyi sza­ka­dé­kok­ba zu­ha­nó bár­gyú kö­vet­kez­mé­nyek
mes­ter­sé­ge­sen bár­mi­kor új­já­é­leszt­he­tő­ek
de
szem­le­süt­ve csak uj­jon­ga­ni le­het hogy hát be­fe­jez­ve sem­mi
nincs hi­á­ba ma­kacs­kod­nak a köz­vé­le­mé­nyek fe­szeng­ve
tur­pis­sá­go­kat le­le­gyint­ve én csak bűn­bak­ta­la­ní­tok döb­bent-
rez­ze­nés­te­len bűn­tu­dat­tal akár szó­ra­ko­zot­tan ha alig van
né­ha pár szál ha­jam az is ci­bá­ló­dot­tan egyez­ség nincs de
van má­zsá­nyi szét­szó­ró­dott kincs meg több ton­na na­pok­ra
elő­re kitűzögetett vá­rat­lan bi­zser­gés esz­mél­te­tő nyu­gal­mak
túl­zsú­folt lé­nyeg és ki­smin­kelt té­nyek
de
az ideg­szá­lak hul­lái gyü­le­kez­nek rend­sze­re­sen a hul­lák
ideg­szá­lai me­ne­tel­nek el­tö­kél­ten még­is tud­ha­tó hogy ha
a vész­ha­rang meg­kon­dul­na nem len­ne azt sem nagy ügy túl­él­ni
elég len­ne té­rül­ni-for­dul­ni na meg szimp­la el­ha­tá­ro­zás­ból
la­zán fé­lig-őszin­tét só­haj­ta­ni

– igaz
reg­ge­len­te a ki­szen­ve­dett har­mat­csep­pek­ből vér szi­vá­rog de már
igen­is fon­tos hogy ra­va­ta­lo­mon hat­van év múl­va vagy a jö­vő hét
vé­gén pis­lo­gok-e szer­dán pár na­gyot –

(mind­an­­nyi­an
sze­ret­jük az ál­mo­kat sze­re­tünk azok­ról be­szél­ni sze­re­tünk
azok­ról ol­vas­ni sze­re­tünk azok­ról CD-ket hall­gat­ni ha nem is
tud­juk az ál­mok­ról szól-e az élet vagy az ál­mok szól­nak az
élet­ről azt sem tud­juk hol a ha­tár álom és éb­ren­lét kö­zött
vagy az ál­mok az éb­ren­lé­tek és az éb­ren­lé­tek az ál­mok bár az
is le­het csak­is az ál­mat­lan éb­ren­lé­tek és az ébrenlétlen ál­mok
tar­ta­nak ben­nün­ket a víz fel­szí­nén bár hogy lo­gi­kus le­het-e
ál­mod­ni ébrenlétlenül le­het-e nyu­godt éj­sza­kánk amíg nem
író­dott meg vég­ren­de­le­tünk ar­ról már nem dönt­he­tünk

    Le­het

men­­nyi min­den sül­­lyedt már le desz­til­lált vi­zű isza­pok­ba
men­­nyi min­den kí­ván­ko­zott már ha­lá­los dac­ból akasz­tó­fák­ra
még­is le­het még
fesz­te­le­nül bú­jócs­káz­ni faj­ta­lan­kod­ni sza­po­rod­ni
az éb­re­dé­sek mí­nusz­ban nem lesz­nek míg
a ké­nyes hú­rok meg nem pen­dí­tőd­nek míg
a pu­cér té­nyek kor­mos mély­sé­gek­ből elő
nem me­rész­ked­nek még csak
gő­gö­sen vál­la­kat vo­no­gat­nak kép­zelt sö­ré­nyek­ről kép­zelt
szen­­nye­ket rá­zo­gat­nak kép­zelt ta­risz­nyák­ról zsí­ros fol­to­kat
sú­rol­gat­nak kép­zelt na­ran­cso­kat kép­zelt lé­nye­gek­ké há­moz­gat­nak
még­is le­het még
vi­gyo­rog­va-fin­to­rog­va ke­gyet­len­ked­ni tom­pa ké­sek­kel
ha­tár­vo­na­la­kat hú­zo­gat­ni gon­do­la­to­kat bo­gán­cso­san-
tö­vi­se­sen meg­fo­gan­tat­ni hogy
le­hes­sen még ezt-azt
egy­más­tól füg­get­le­ní­te­ni a szem­el­len­zős fi­gyel­me­ket
egy­irá­nyú ut­cák­ba te­rel­ni hogy
ne le­hes­sen töb­bé
bi­zony­ta­lan­kod­ni megéri-e min­den ár­bo­cot
vég­leg le­eresz­te­ni

    Le­let

        ha a könny­csepp fel­is­mer­he­tő vol­na
        zseb­ken­dő­re nem áhí­toz­na
        zá­ró­je­lek kö­zé is be­oson­na
        csak an­­nyit vár­na hogy
        is­me­ret­len erők ki ne ne­ves­sék sza­va­it
        esély­te­len­né ne te­gyék pá­rá­it
        köz­he­lyes­sé ne bű­zö­sít­sék ámu­la­ta­it
        döb­be­net­tel fel ne cse­rél­jék
        csak en­­nyit vár­na ha
        fel­is­mer­nék ha
        ha –

        a leg­na­gyobb baj tény­leg az le­het men­­nyi­re nem
        for­gok kö­rü­löt­tem ha fron­tá­li­san üt­köz­ve is
        kény­te­len va­gyok kép­te­le­nül be­ér­ni ve­lem ha
        tév­út­ra kény­sze­re­dem
        pe­dig sta­bi­lan
        fe­szes a bő­röm nem sá­pa­dok el nem ma­rad meg a pír
        ar­co­mon mi­kor az is­me­ret­len erők ka­ron ra­gad­nak
        sza­ka­dé­kok pe­re­mén az utol­só haj­szál­pon­ton ahol
        épp ilyen si­ke­re­sen-kín­ta­la­nul lep­lez­ve minden­nek
        az el­len­ke­ző­je is hi­he­tő lehetne –

        de én ak­kor is
        saj­ná­lom hogy szá­na­lom irigy­lem hogy ké­nye­lem
        saj­ná­lom hogy bor­za­lom irigy­lem hogy fe­gye­lem
        saj­ná­lom hogy lúd­bőr­zöm irigy­lem hogy fi­gye­lem
        saj­ná­lom hogy át­ug­rom irigy­lem hogy em­lí­tem
        saj­ná­lom hogy irigylem –