Angyal László – Az irodalmi névadás – Krúdy Gyula Asszonyságok díja című regényében
Krúdy Gyula stílusával az utóbbi időben többen, többféle szempontból is foglalkoztak (Herczeg Gyula, Kemény Gábor, Szemere Gyula, Kovalovszky Miklós, J. Soltész Katalin). Alábbi dolgozatomban egy regény keresztmetszetében mutatom be a névadás attitűdjeit, atmoszférateremtő szerepét. Választásomban az játszott közre, hogy egy kevésbé ismert Krúdy-regény névvilágát mutassam be a szélesebb olvasóközönség számára.
Célom feltárni az írónak a nevek hangulata iránti fogékonyságát és az álneveknek, felvett neveknek az életműben játszott sze-repét. A névadás részletesebb tipizálásával, a névanyag rendszerezésével külön nem foglalkozom. Krúdy esetében nem lehet teljes életmű-feltérképezést készíteni, a regény névállománya mellett azonban nagy gyakorisággal térek ki más regényekből vett utalásokra, idézetekre. Életművéből mintegy 30 regény- és elbeszéléskötet névadásleírása készült el. Választásomban még az is közrejátszott, hogy ez a budapesti regény gazdag, terjedelmes helyszínekkel és egyéb névformákkal rendelkezik, ahol mindegyik jelentéshordozó szereppel bír.
Az irodalmi helynévadás
Az író képzelete az irodalmi művekben személyeket, jellemeket alkot, akik cselekednek, éreznek, gondolkoznak és akarnak. Feladata megalkotni a tájat, környezetet, amelyekbe hőseit belehelyezi (KÁZMÉR: 200). A szabad tárgy-választás zöld utat ad neki a cselekmény helyének kijelölésében, a helyszínek megválasztásában. Gyakran előfordul, hogy nincs szükség a város vagy falu elne-vezésére, mert a cselekmény nem változik. Az Asszonyságok díjának cselekménye egy helyszínen játszódik, Budapesten. A cselekmény a képzelet szüleménye, mégis tényleges, meglévő városba helyezi az író a cselekményt. Csokonai a Dorottya történetét Kaposvárra helyezi, egy valóban meglévő városba, noha eposzában sok csodás elem és fordulat is szerepet kap. A Légy jó mindhalálig színhelye Debrecen, mint megannyi modern regényé. Budapest is gyakran szolgál helyszínül regény- és novellairodalmunkban. Az irodalmi helynévadással a legmélyrehatóbban KOVALOVSZKY MIKLÓS foglalkozott. Szerinte az írói névadás alapvető problémája az író tudatosságának mértéke, illetve az író ösztönössége, amely hősének elnevezéséhez vezet (KOVALOVSZKY: 1934). A névvel való jellemzés az írói jellemzés legtömörebb módjának tekinthető. 1956-ban tette közzé tanulmányát Krúdy Gyula és a nevek címmel. Mellette egy kézikönyv, A magyar irodalom helyi hagyományai című kötet foglalkozik az irodalom ez irányú vetületeivel. A legismertebb magyar irodalmi emlékhelyek esszészerű ismertetését nyújtja HATVANY LAJOS két könyve, a Beszélő tájak és A beszélő házak. LENGYEL DÉNES Irodalmi kirándulások című munkája elsősorban irodalmi útikalauzként használatos (ERŐS: 6). A téma két alapművének azonban Erős Zoltán: Magyar irodalmi hely-nevek A-tól Z-ig és a Magyar irodalmi helynevek (Helynévszótár és kronológia) (szerk. Csiffáry Tamás). KÁZMÉR MIKLÓS A nevek világa című munkájában külön fejezetet szentel az irodalmi névadásnak.
Nemegyszer előfordul, hogy az író valóságos helynevet használ, de faluból várost csinál, vagy más vidékre helyezi, mint ahol eredetileg fekszik. Kosztolányi egy zalai Sárszeg faluból csinált várost a Pacsirta című regényében. Gádoros és Békés megyei község, de Babits egy dunántúli várost (Szekszárd) nevez el vele. Mikszáth regényvilágának egy sajátos színfoltja, hogy az író választhat olyan hely-nevet, amelyből akár egy tucatnyi is akad, mint Keszi, Lehota, Újfalu, Podhrágy stb. (KÁZMÉR: 200). Vannak azonban olyan írók, akikre különösen jellemző a névadás relevanciája, cselekményt meghatározó szerepe (pl. Mikszáth, Móricz, Krúdy, Babits, Kosztolányi stb.). Ezek a példák jól igazolják, hogy a névgyakoriság, a ne-vek funkciója gyakran a romantika és a realizmus irányzatokhoz köthető. Az irodalmi személynévadásban is vannak beszélő nevek, mikor a név jellemzi viselőjét. A helynevekkel is jellemezni akar az író. Az elfojtottan izzó hangulatot jellemzi Móricz a Rokonok című regényében a Zsarátnok városnévvel. A titkolózó névadás kelléke, hogy a szerző a valóság hiteles arcát láttatja, voltaképpen csak kezdőbetűvel jelzi a helység nevét: S. városában vagy legújabban Déry Tibor regénye: G. A. úr X.-ben. Romantikus, ősi hangulatot áraszt Vörösmarty, Eötvös, Jókai és Kemény néhány helységneve, mint Vérhalom, Nemeshalom, Várkő stb. Gyakran a nevek megjelölik a magyar nyelvterület részét, ahol a cselekményük játszódik. Pl. Mikszáth a Palócföld számos szlovákos hangzású helyneveit szerepelteti: Glogova, Krizsnóc, Priborec, Kobolnyik, Krapec.
Krúdy világa
„Talán mindenütt voltam. Bálban és temetésen. Erdőben és vízparton. Bűnben és erényben. Sokat utaztam. Most elfáradtam…Én írónak készültem: semmi másnak. Azt hiszem, hogy nemigen törődtek különcködéseimmel, amely abban is nyilvánult, hogy inkább szerettem magamban lenni, mint korombeli fiúkkal vagy lányokkal.” Mi sem jellemez jobban egy művészt, mint az ars poetica maga. Életművét rengeteg ellentmondás és kettősség jellemzi. Írásait öncélúnak, modortalannak, világnézet nélkülinek nevezték. A kritikus hangokat elnémítják azok a szóla-mok, amelyek Krúdyban az idő varázslóját, a századforduló magyar életének leg-hitelesebb tanúját, a magyar realizmus egyik megteremtőjét látják. A felmagasztaló hangokat megerősíti az a tény is, hogy a Krúdy-világnak temérdek hódolója, elem-zője, kutatója van. Krúdy tehát érdeklődést keltett, szilaj hullámokat gerjesztett az utána levő generációkban. A magyar nyelv és a prózai stílus egyik legnagyobb művésze. Sajátos nyelvi világot teremtett, Kovalovszky Miklós szavaival élve mintha mindig a nyelv rejtett szívhangjait figyelt volna, mintha a világ zűrzavarából egy tiszta, égi dallamot akart volna kiszűrni. Szenvedélyes és gátlástalan életsze-retet lobogott benne (KOVALOVSZKY 688).
Az Asszonyságok díja
Krúdy egyik legfurcsább regényeként tartjuk számon, amelynek több olvasata is lehetséges. “Démon, aki az egész világ felett uralkodik, egy napon Pestre jött, és a temetésrendező házában lelt búvóhelyet” – ez a szöveg első mondata, amely máris megadja az alapdallamot. A regény főalakja Czifra János temetésrendező, aki egy nap találkozik saját álmával. Az olykor bizarr históriát nem is a cselekmény, hanem az író hosszú és káprázatos körmondatainak varázsa ötvözi nagy művé. Cselekmény, történés alig van a regényben. A főként ferencvárosi helyszíneken zajló epizódok egymást kiegészítve, olykor ellenpontozva vonnak bele az emberi nyo-morúság és boldogtalanság kavalkádjába. Az olvasó gyakran téved el ebben a labi-rintusban. A fő cselekményszál Natália sorsát követi nyomon, akinek várandós állapota sem tartja vissza a férfiakat attól, hogy vágyaik céljául válasszák őt. Fölelevenedik előtte a boldog gyermekkora. Az író gyakran saját élettörténetével ötvözi a regény történéseit. A szerencsétlen fiatal nő belehal a szülésbe. Árva gyer-mekét a temetésrendező fogadja örökbe. A regényt az élet regényének nevezném, ez az alapmagatartás Krúdy egyik sajátossága. S ebben a gazdag világban a nevek szim-bólumokként funkcionálnak, szinte minden névnek kibérelt helye van a cselekményfolyamban. Egy vallomásában leírja, hogy a nők vezették őt ezekre a helyekre, a főváros megannyi utcájába. Féja Géza jogosan veti föl, hogy ez a regény lélektani remekmű. A regény számtalan vázlatot, előkészítést ért meg, így a Hölgyek háza és a Mindenszentek tervezett címek is szervesen kötődnek Krúdy névvilágához. Krúdy minden élettapasztalatát, emberismeretét belesűrítette ebbe a regénybe. Ő az az író, aki a lényegest a lényegtelenben mondja el. Számtalan kérdés izgatja, egész regényuniverzuma kérdésekből áll össze: Hogyan kellene élnünk? Hogyan élünk? Boldogan vagy boldogtalanul élünk? Merre, hová tartunk?
Buda és Pest életének felfedezője
Mivel a regény színtere Budapest, nem árt lehorgonyozni a főváros hangulatánál. Krúdy ízig-vérig polgári városnak láttatja Budapestet. Zola regényeit tanulmányozva a városban a valóságot kereste. BORI IMRE szerint szeme előtt volt Jókai műve is, a Tégy jót, amelynek hatásával feltétlenül számolnunk kell. (BORI: 15). Az író feltétlenül otthon érezte magát itt. A regényben két írói utalás hangzik el: Cholnoky Viktor és Jókai Mór nevét emlegeti. Sokan gyanakodnak itt Jókai Aranyemberére, aki szintén kettős életet élt. Leginkább ez a regény tekinthető a legtermékenyebbnek a regénykeletkezés szempontjából. LUKÁCS GYÖRGY A regény elmélete című tanulmányában a démonikus elemet jelöli meg a cselekmény mozgatórugójának. Mintha az író ellentmondana a hagyományos epikai meg-oldásoknak, formáknak, mintha dacolna az eddigi irodalmi megoldásokkal. Fity-tyet hány a konvencióknak, újabb utakat, célokat keres. A regény legnagyobb kritikájának tartom, frappáns formai időzítéseivel, a cselekmény háttérbe szorításaival. Mindeközben mintegy köntösként jelenik meg a fővárosi atmoszféra. BORI mind-ezt Amikor a hős önmagával találkozik az utcán… című epikai eljárással magyarázza. írónk nem is jellemez, hanem megmutat. Megmutatja a valóság igazi, démonikus arcát. Krúdy kedvelte a várost. Első állandó lakása a Józsefvárosban volt, 1899-ben a Vas utcában. A korabeli fővárost ő ismerte a legjobban. Szinte minden művében visszatérő motívumként jelenik meg. Minden hőse ide tér vissza.
Krúdy névadása
Az alábbiakban a regényben szereplő személyneveket és helyneveket mutatom be a teljesség igényével. Jellemzem az író névadási szokásait, sokszor más műveiből vett példákon keresztül jellemzem a nevek motivációját, funkcióját. A ne-vek vizsgálata nem szorítkozhat kizárólag a személynevekre, ezért is döntöttem amellett, hogy áttekintem a helynevek gazdag tárházát is. Utóbbiak ugyan elmaradnak a személynevek mögött, de típusgazdagságban, jelentéshordozásban még színesebbé teszik a Krúdy-világot.
1. Krúdy és a személynevek kapcsolata a regényben
A személynevek Krúdy esetében különleges jelentőséggel bírnak. Az eddigi legátfogóbb tanulmány ebben a témában J. Soltész Kataliné (1989). A vizsgált név-anyagot több Krúdy-műből válogatta. Jelen munkám esetében ez kizárólag egy regényre, az Assszonyságok díjára korlátozódik. Felvetődik a kérdés, hogyan reali-zálódik a személynévi névadás egy regényben, hogyan viszonyul teljes életművé-hez. A módszerem tehát egy korpusz, a regény személynévi állományára terjed ki fontosabb szempontokat érvényesítve. A választásomban az is közrejátszott, hogy egy nem közismert Krúdy-regényt teszek meg vizsgálatom tárgyává. Ez igazi kihívást jelentett a választásomban. Egyfajta egyedi tipológiát állítok fel a személyne-vek körében. Külön kitérek a férfi- és a női nevekre.
PERKÁTAI LÁSZLÓ (1938: 86–7) az első Krúdy-monográfiában megállapítja az íróról, hogy annak legnagyobb alkotása a stílusa. Ha ez a sarkított vélemény meg is kérdőjelezhető, az semmiképp sem vonható kétségbe, hogy Krúdy művészetében kitüntetett szerepe van a stílusnak. Ezt én is axiómának tekintem, ezért is tartom meglepőnek azt a csekély érdeklődést, amely eddig Krúdy név-adására vonatkozóan megmutatkozott. A legtöbb ilyen jellegű elemzés a Szindbád-kötetek körül mutatkozott meg. PETHŐ JÓZSEF a Krúdy-névadást az Aki az igazi nevünkön nevez végre tételmondattal jellemzi. A regényben használatos személy-nevek árnyaltabbá, pontosabbá teszik az író nyelvéről mondottakat. Mintegy konk-lúzióként vizsgálom és osztályozom a névanyagot, és a funkcionális stilisztika elvei alapján minősítem, elemezem. A regényben a következő női nevek fordulnak elő: Natalin szolgálólány, Haverda Mariska, Margit rabnő, Marica, Huszár Manci, Krúz Károlyné, Olcsavszky Olga, Radics Mária, Mari, P. Jánosné, P. Jánosné leánya, Kisfuvaros Rózsi, P. Margit, P. Erzsébet, Puskás Margit. Ebből is látható, hogy nem számottevő a női nevek száma, de azok jelentéshordozók. A legtöbb ezek közül csak keresztnév. A nőkkel való bensőséges világának egyik kifejezési formája, hogy a nők nagy része csak keresztnéven említtetik: Mária, Manci, Natalin stb. A különböző társadalmi rétegekhez kötődő nevek különböző evo-katív erejű stílémaként funkcionálnak. Natalin például egy egyszerű szolgálólány. A női nevek egy része láthatóan a keresztény hitvilághoz kötődik: Mária, Erzsébet stb. Egy név sze-repel több névváltozattal: Mária-Marica. Az író többször is említi a nevet, de a Marica szerepel domináns névváltozatként. Ezek a női nevek is azt tükrözik, hogy Krúdy ritkán nevezi meg a női alakokat teljes névvel, esetükben azonban többször szerepel a becézési forma. Érdekes, hogy csak egy valóságos női név szerepel a regényben: Radics Mária, aki az író nagyanyja volt. Előfordul az is nála, hogy a beszélő név nem a névviselőt jellemzi, hanem a történet valamely más szereplőjére vagy mozzanatára utal. Például: Ez a lány Natália, akinek klasz-szikus beszélő ke-resztneve a születéssel kapcsolatos, Natália születése a regény méltán híres nagyjelenete. Érdekes, hogy Szindbád is felbukkan a regényben: A kapitány ordított fájdalmában, de a nőnek lábnyomát nem találhatta. Elrepült talán annak a griffmadárnak a hátán, amely már Szindbádot is vitte. Krúdy ezt a nevet is a történelemből, a mondavilágból vette.
A személynevek egyik sajátos csoportját képezik az ún. valóságos nevek és szereplőnevek: Cholnoky Viktor, Jókai. Ezeket egy csoportba sorolom, mert egy sajátos művészeti, irodalmi szemléletről, ízlésvilágról vallanak. Mindenképpen felvetődik itt az az írói magatartás, amely arra enged következtetni, hogy Jókai öröksége mérvadó volt a számára. Regényére, Az aranyemberre hivatkozik is. Czifra János kettős életét, az Élet és az Álom dualizmusát talán Tímár Mihály kettősségéről mintázhatta. Az író szerepelteti is a Jókai-regényből vett neveket: Tímár Mihályét és Noémiét. További intertextuális mozzanat, amikor az író Paul de Kock regényeit említi. Következő irodalmi példa Kemény Zsigmond említése: Kemény Zsigmond, a komor regényíró a Svábhegyen. Interkulturális jelenségként tartom számon a következő valóságos névvel ellátott formákat: Nebántsvirág című operett, Johann Strauss, Zarathustra stb.
Különösen feltűnő azoknak a neveknek a stílusértéke, amelyek hasonlatokban szerepelnek: „Szenvednem kellett, mint Mária Magdolnának.” Ez utóbbi akár metaforikus neveknek is tekinthető.
A regény kulcsfigurája, Czifra János a realista irányzatnak megfelelően valószerű, realisztikus névnek tekinthető. Sajátos csoportot képeznek a kevésbé valószerű, stilizált nevek: Szépvári, Hérok Karcsi póznamászó. Az embernek az az érzése, hogy a valóságban nem hívnak így embereket, legföljebb álnevek, művész-nevek lehetnek.
A Krúdy-világ sajátos névhasználati módja az -i képző sztereotípiája. Segítségével bármely szóból vagy akár önkényes hangsorból lehet fiktív vezetéknevet fabrikálni: Fáradti, Szépvári stb.
A regényben szereplő férfinevek a következők: Czifra János, sárgabajuszú Rómeó, Hérok Karcsi, Radics János, Mikulás Miklós, Frank Jeremiás, Henrik, Lehel, Palacki, Alfréd postás, Zérus Aladár, Feri bácsi, Lipkai. A férfinevek sajátos csoportjának tekintem azokat a neveket, amelyekben a vezetéknév a keresztnévvel azonos tőről fakad: Mikulás Miklós. Az irodalmi névadás konvenciója szerint fiktív vezetéknevek szabadon képezhetők a névszerűség határain belül, keresztnevet azon-ban a meglévő névanyagból kell választani. Krúdy névteremtő fantáziája ezt a sza-bályt is áthágja néhányszor, önkényesen alkotott női nevekkel. Közszói alapúak: Lipkai (itt a közszói eredet elhomályosul).
Paradox beszélőnevet – Kovalovszky megjelölése szerint kontrasztnevet – kapott Himen úr, az agglegények asztaltársaságának tagja.
A személynevek sajátos csoportját képezik a jelzővel ellátott nevek: Czifra János (a jelző a név része), sárgabajuszú Rómeó, félszemű Blau stb.
A nevek másik halmazát nevek kiegészítővel csoportként neveztem el: Alf-réd postás, Popovics, a portás, Hérok Karcsi póznamászó, Margit rabnő stb.
Kisebb csoportot alkotnak a teljes nevek: Mózer Pál (aki haldokolva is kezet fogott a vendégeivel), Zérus Aladár, Frank Jeremiás.
Van, amikor egy társadalmi osztályt, csoportot jellemez az író: Lotyó- és repedt sarkú asszonyok, Ferenc körúti kéjencek.
A névhasználat terén figyelmet érdemel az a más íróinknál alig tapasztalható jelenség, hogy nőket néha puszta vezetéknéven említ az író vagy valamelyik szerep-lő. Ezt a jelenséget J. SOLTÉSZ KATALIN azzal magyarázza, hogy az a nyelvhelyességi szempontból gyakran vitatott névhasználat abból a körből terjedt el, amelyben a nők először váltak egyenjogúvá a férfiakkal: a színpad világából. Pl. Olcsavszky énekesnő.
Végezetül a titkolózó névadás egyik megjelenési formájáról. A regény mindössze egy ilyen írói eljárást tartalmaz, amikor azt írja: N. nem szereti H.-t. Ezzel a szerző a valóság hitelét keltve csak kezdőbetűvel jelzi a személyek nevét. Ez a névadási forma nem igazán jellemző írónk művészetére, s irodalmunkban főleg a helynevek körében terjedt el (gondoljunk csak Déry Tibor regényeire).
5. 2. Krúdy és a helynevek kapcsolata a regényben
Az írói névadás vizsgálata nem szorítkozhat kizárólag a személynevekre, hiszen szemügyre vételük nélkül nem lehetne teljes névadási aktusról beszélni. Amióta léteznek irodalmi művek, azóta kérdés, hogyan nevezze meg írójuk nem-csak a hősöket, hanem a helyszíneket is, ahol a cselekmény játszódik. A személy-névadáshoz hasonlóan itt is több lehetőség adott. Ha végig egy helyen folyik a cselekmény, akár nem is kell nevet adnia. Ez a magatartás Krúdyra egyáltalán nem jellemző, ő mindvégig pontosan jelöli meg a helyszíneket, láttatni, szemléltetni akar. Akkor is választhat létező helynevet, ha a történet teljesen a képzelet szüle-ménye. Alkalmazhat beszélő- vagy hangulatkeltő nevet vagy titkolózó névadással is élhet, ha a valóság hitelét akarja kelteni. (KÁLMÁN: 200–201). Krúdy történetei legtöbbször meghatározott helyszínen játszódnak. A legtöbb cselekmény Budapesten és Nyíregyházán játszódik. Ez nem véletlen, hiszen mindkettő életének szerves része volt. Több tanulmányban, Krúdy-írásban találkoztam ún. budapesti kötődésű ne-vekkel: a Belváros, a Józsefváros, a Margitsziget, Óbuda és a Tabán, a Terézváros stb. Ezek a nevek kivétel nélkül felbukkannak az Asszonyságok díjában is. Erről egy tanulmány is megjelent Budapestje K. Gy. Úr címmel (Krúdy Gyula világa 1964). Polónyi Gyula, a főváros utcaelnevező bizottságának elnöke méltatta őt. Krúdyt Pest legalaposabb ismerőjének nevezte, hiszen később őt ne-vezték ki a bizottság elnökévé. A regény az őszirózsás forradalom lázas készü-lődésében fogant meg. Krúdy a nevekkel láttatni akart, megbecsülve a történelmi pillanatot. Talán a legérdekesebb képet festi a fővárosról, amikor a következőket írja: „Blaháné (Blaha Lujza) mosolya olyan, mint az őszi napfény: az elmúlt szép ifjúság. Blaha Luj-za mosolyában, mint egy tükörben meglátjuk mindazt, ami a tizenkilencedik századbeli Magyarországon szép és emlékezetes. Meglátjuk az egy-kori boldog Magyarországot…”
A másik nagy csoportot a szabolcsi nevek teszik ki. Erre nem találtam példát, hiszen a regény egy városban játszódik. A harmadik szerves egységet a nyíregyházi kötődésű nevek alkotják: Nyíregyháza, Sóstófürdő, Morgó temető. Szinekdochéként a városra utal a Nyírség. Szorosan kapcsolódnak ehhez a névcsoporthoz azok a helynevek, amelyek bár nem közvetlenül Nyíregyházát, de a Nyíregyházán élő Krúdy családot: annak korábbi vagy későbbi lakóhelyeit, életútjának egy állomását idézik fel: Várpalota. Ehhez a városhoz kötőtő nevekkel nem találkoztam.
A földrajzi nevek atmoszférateremtő szereppel bírnak. A helynevek legna-gyobb csoportját az utcanevek teszik ki. Jó részük valóságos, kevés kivétellel a költöttek is valószerűk. J. SOLTÉSZ KATALIN szerint a befogadás szempontjából valóságos és valószerű egyre megy: az olvasó az általa nem ismert, kompetenciáján kívül eső neveket nem szokta visszakeresni (SOLTÉSZ: 459). A regényben a következő utcanevek fordulnak elő: Andrássy út, Kinizsi és Madách utca (itt lakott Cholnoky Viktor), Lajos utca, Imre utca, Knézits utca, Váci utca, Cimbalom utca, Mester utca, Üllői út, Frank Jeremiás és neje utcája, Gyep utca, Angyal utca, Páva utca, Sas utca, Stefánia út, Dob utca, Baross utca, Viola utca, Abonyi utca.
A helynevek sajátos halmazát teszik ki a közszói elő- vagy utótaggal bíró utcamegjelölések: Dohány utcai zsidótemplom, Grauer J. 15-beli utcamérés, Mátyás utcai randevú, Ferenc körúti kéjencek, Váci utcai szépség, Budaörsi mulatozások, Eszterházy utcai lovarda, Koszorú utcai kocsma.
A regényben kevés a pontos címmel bíró helynév: Kegyelet utca 8.
A terek, körutak, térbeli formák megjelölése is számottevő a regényben: Bokréta tér, Bakáts tér, Múzeum-kert, Flórián tér sb.
A városokat, városrészeket szintén pontos nevükön nevezi meg: Ferencváros, Józsefváros, Rácváros, Kőbánya, Gellérthegy stb.
Számos utalás található más, főleg vidéki városokra: Szombathely, Pozsony, Karlsbad.
Egy-két példa akad nála az épületneveknek arra a magyar névkincsben egyébként is ritka típusára, amely vagy az épület tulajdonosára, vagy rendeltetésére utal, ritkább esetben megkülönböztető díszére, címére: Arany Kalapács, Utolsó Állomás (fogadó, a sírásók helye a temetések után), Kéli kocsmája, Ciprusz temet-kezési vállalat stb. Ezen felül vannak olyan épületnevek is, amelyek semmilyen rendeltetést nem fejeznek ki. Ezeket az alábbiakban az egyéb nevek elemcsoportjában taglalom.
5. 3. Egyéb nevek
Ezen a csoporton belül először az épületneveket, azon belül is a vendégfogadó- és szállodaneveket veszem sorra, mert ezek a leggyakoribbak, és utalnak Krúdy életszemléletére, stílusára. Ezek a következők: Grand Hotel Royal, Rudolf-szobor, Flórián-szobor, Zérus Aladár Tánciskolája, Emke-kávéház, Munk és Davidsohn irodája, József főherceg villája, Cérna és Társa üzlete, Páricien mulató, Márianosztra (vendéglő), Budapesti királyi ügyészség, Tigris vendégfogadó, Szent Margit zárdája, Császárfürdő, Vörösalsó vendéglő, Moulin Rouge kávéház, New York-kávéház, E.-kávéház, Rókus-kórház, Emke kávéház. Műveiben töméntelen vendéglő, kocsma, csárda, fogadó, kávéház, mulató és egyéb vendéglátóipari intézmény fordul elő, nevük fontosságára jellemző, hogy nemegyszer a regény vagy novella címébe kerülnek: Francia kastély, Zöld Ász.
Szórványosan előfordulnak egyéb költött intézménynevek is: Szent Margit zárdája, Cérna és Társa.
Manapság az intézményneveknek egyik fő típusa a történelmi személynevet tartalmazó, ún. emlékeztető név: Robespierre-klub, József-villa.
Krúdy műveiben viszonylag sok állatnév található, elsősorban lónév. Az író ismerte a lóversenyek világát. Ez a világ háttere több regénycímnek is: Őszi versenyek, Kékszalag hőse. Gyakran személynevekkel nevezi meg az állatokat. Erre a névtípusra nem találtam példát.
Személynevek:
Nõi nevek
Natalin szolgálólány
Margit rabnõ
Marica
Huszár Manci
Krúz Károlyné
Olcsavszky Olga
Radics Mária
Mari
P. Jánosné
P. Jánosné leánya
Kisfuvaros Rózsi
P. Margit
P. Erzsébet
Puskás Margit
Haverda Mariska
Férfinevek:
János
Sárgabajuszú Rómeó
Mikulás Miklós
Frank Jeremiás
Henrik
Lehel
Palacki
Alfréd postás
Zérus Aladár
Feri bácsi
Lipkai.
Összegzés
Krúdy névadása, névhasználata stílusának egyfajta keresztmetszete (J. SOLTÉSZ 1989: 464), így szükséges a stilisztika egyéb megállapításaival szembesíteni a névtani vizsgálódás eredményeit. Maga Krúdy is különös fontosságot tulajdonított a neveknek: „Hát lássa, én éppen azért jöttem ebbe a városba… Már régen elveszítettem a jó étvágyamat az élethez, az ételhez, az álomhoz: gondoltam magamban, hogy kell valahol keresni valakit, aki visszaadja a hitemet a déli harangszóba, aki megtanít arra, hogy miért kell örvendezni annak, mikor az első lámpavilág feltűnik a városban” (Aki az igazi nevünkön nevez végre: 137–38). Ahogy KOVALOVSZKY fogalmazott: Krúdy a névvarázsnak a rabja, íróink között a leginkább (688). Krúdy minden bizonnyal ismerte a neveket: a Krúdy-kutatók jövőbeni feladata ezek alapos feltárása, értelmezése.
Az írói névadás területén végzett munkámban a szerző névválasztását befolyásoló egyéni és szociokulturális hátteret is figyelembe vettem. Munkám legnagyobb eredményének tartom, hogy az írói névadás kutatásába vontam a szerző egyik regényét. A művészi ösztönösség és a nagymértékű tapasztalatokról szereztem beható ismereteket.
Hivatkozások
BORI 1977: Bori Imre: Krúdy Gyula. Forum Könyvkiadó, Bp.
CSIFFÁRY: Csiffáry Tamás: Magyar irodalmi helynevek. Helynévszótár és kronológia. Könyvmíves Könyvkiadó, Bp.
ERŐS 1985: Erős Zoltán: Magyar irodalmi helynevek A-tól Z-ig. Móra Ferenc Könyvkiadó, Bp.
FARKAS 1999: Farkas Edit: A földrajzi nevek atmoszférateremtő szerepe Ottlik Géza Iskola a határon című regényében. Névtani Értesítő 21. 305–310
FERCSIK–RAÁTZ 1997: Fercsik Erzsébet–Raátz Judit: Hogy hívnak? Könyv a keresztne-vekről. Korona Kiadó, Bp.
HAJDÚ 2003: Hajdú Mihály: Általános és magyar névtan. Osiris Kiadó, Bp.
HAJDÚ 1974: Hajdú Mihály: Magyar becézőnevek (1770–1970). Akadémiai Kiadó, Bp.
KÁLMÁN 1967: Kálmán Béla: A nevek világa. Gondolat Kiadó, Bp.
KOVALOVSZKY 1956: Kovalovszky Miklós: Krúdy Gyula és a nevek. In: Bárczi Géza, Benkő Loránd (szerk.): Emlékkönyv Pais Dezső hetvenedik születésnapjára. Akadémiai Kiadó, Bp.
KOVALOVSZKY 1934: Kovaloszky Miklós: Az irodalmi névadás. Kiadja a Magyar Nyelvtudományi Társaság, Bp.
KRÚDY 1968: Krúdy Gyula: Asszonyságok díja. Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp.
KRÚDY: Krúdy Gyula: Új pesti utcanevek. In: Bárczi Géza, Benkő Loránd (szerk.): Emlékkönyv Pais Dezső hetvenedik születésnapjára. Akadémiai Kiadó, Bp.
J. SOLTÉSZ 1979: J. Soltész Katalin: A tulajdonnév funkciója és jelentése. Akadémiai Kiadó, Bp.
J. SOLTÉSZ 1989: J. Soltész Katalin: Krúdy Gyula névadása. Nyr. 452–464.
PETHŐ 1999: Pethő József: Krúdy Gyula személynévadása első Szindbád-kötetében. Névtani Értesítő 21. 299–305.
PETHŐ 2000: Pethő József: Aki az igazi nevünkön nevez végre… Krúdy Gyula névadása a Szindbád megtérése című kötetben. Névtani Értesítő 22. 97–104.
SZILÁGYI 1989: Szilágyi Ferenc: Az irodalmi névadás Szabó Magda műveiben. In: Balogh János, Ördög Ferenc (szerk.): Névtudomány és Művelődéstörténet. A IV. Magyar Névtudományi Konferencia előadásai Pais Dezső születésének 100. évfordulóján.
POLÁNYI 1956: Polányi Géza: A főváros utcaneveinek alapos ismerője. In: Bárczi Géza, Benkő Loránd (szerk.): Emlékkönyv Pais Dezső hetvenedik születésnapjára. Akadémiai Kiadó, Bp.
ADDATÁR