Alabán Ferenc – Az értékek perspektívája (2)
(Szempontok a közép-európai régió integrációjának és változó irodalmi kommunikációjának értelmezéséhez)
Új irodalomtörténeti korszak
1990 után – a jelek és tények alapján – új irodalomtörténeti korszak kezdődik a közép-európai nemzeti és nemzeti kisebbségi irodalmak életében.
A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy egy-egy új irodalmi korszak kijelölésével (NB: az irodalomtörténeti periodizációval) meggondoltan kell bánni, mivel lényegének meghatározásakor figyelembe kell venni az alkotás folyamatának öntörvényű sajátosságait és meg kell különböztetni az alkotás folyamatában a művekben jelentkező változásokat, valamint magának az intézményrendszernek a változásait is szükséges feltérképezni. A szlovákiai magyar irodalmi és szellemi életnek ezeken a területeken is törlesztendő adósságai vannak. Szükséges újra értelmezni azt a kérdést, hogy a (kisebbségi) közösség és szabadság esztétikája között miért van fe-szültség, tudatosítva azt, hogy ebben a kisebbségi irodalomban is folyamatosan és hagyományosan valójában két alapvető irányzat jelenléte, olykor (elhallgatott, ese-tenként felszínre kerülő) konfrontációja észlelhető. Egyfelől egy olyan irányzaté, amelynek értékrendje központjában a nemzeti kisebbség, a közösség sorsa a meghatározó, másfelől egy olyan irányzaté, amely a személyiséget helyezi a cent-rumba. Nyilvánvalóan az óhajtott irodalmi harmónia csak akkor lehet igazi, ha az esz-tétikai többszólamúság maradéktalanul bontakozhat ki az egyes műfajokban, s tisztázódhat több nyitott kérdés, többek között az: vajon mindaz, ami újólag kezdődik jelenünkben – az összetartozás tudatának felerősödése –, milyen helyet kaphat a szlovákiai magyar irodalomban és magában az egyetemes magyar irodalomban. Vita alakulhatna ki arról a feltevésről is, hogy a kisebbségi irodalom az anyaországihoz képest jóval egyneműbb, hiányzik belőle az értékek többszólamúsága és színessége. Külön – még az előző észrevételhez kapcsolódó – elemzés és értelmezés tárgya lehetne, hogy a kisebbségi, regionális eszmények (felvidékiség, kisebbségi messianizmus, transzszilvanizmus …) pozitív, a megmaradást szolgáló morális hatásuk mellett, hogyan kerültek szembe olykor a kollektív érdek, az irány-zatosság „kötelező” érvényét el nem ismerő esztétikai szempontokkal, az ún. sza-badelvű és személyiségközpontú irodalmi törekvésekkel. Másfelől: vajon a szabadságesztétika valóban kizárta és kizárja-e azt, amit nemzeti kisebbségi etikának vagy esztétikának szoktak mondani, vagyis egyfajta kötöttségeket?
Hiányát érezzük, hogy nem íródnak a szlovákiai magyar irodalom és szellemiség jelenlegi létállapotát és viszonyrendszerét fejtegető és jellemző tanulmányok. Alig akadnak szakmai szemlék az utóbbi évtized szlovákiai magyar irodalom eredményes íróiról, kezdeményezéseiről és legjobb műveiről. Hiába van az új könyvek, az új költők, prózaírók jelentkezése, ha mindez túlzottan nagy csöndben történik. Mire figyelnek a szerkesztők, miért nincs több recenzió, esszé és kritika a hazai magyar irodalom terméséről? Miért hiányzik a rendszeres önzetlen szerve-zői és szerkesztői kezdeményezés és motiválás? Vajon igazuk lehet azoknak, akik azt állítják: ebből a szempontból bizonyíthatóan kedvezőbb volt a helyzet néhány évtizeddel ezelőtt, mivel az irodalmi rovatok szerkesztői nagyobb odaadással figyeltek a hazai magyar irodalomra és ügyeltek arra, hogy minél több kiadványról jelenjen meg ismertető írás és vélemény.
Szükségét érezzük egy nemzetközi szintű szakmai tanácskozás megrendezésének, melyen hazai és külföldi szakemberek átgondolnák, tisztáznák a közép-európai, így a szlovákiai (felvidéki) magyar irodalom történetére vonatkozó premisszákat, helytálló és komplex képet alkotnának az utóbbi évtizedek jelenségeiről és legfontosabb törekvéseiről, eredményeiről. Egy ilyen alkalom adna lehetőséget arra is, hogy a szlovákiai magyar költők, írók, kritikusok szemléletének elvi alapjai ugyancsak értelmezést nyerjenek.
A politikai rendszerváltás utáni szlovákiai magyar irodalomnak történeti és kritikai áttekintésére, megítélésére a jelenleg zajló magyar irodalmi integrációs törek-vések miatt is szükség van. Az egyetemes magyar (vagy az „egységes” magyar) irodalomról szólva, jelenünkben már mindinkább kétségessé válik az „egység” szorgalmazása, a nemzeti kisebbségi magyar irodalomnak ui. nem az alá-, ill. fölé rendelés szabja meg az anyaországhoz való viszonyát. Ennek szellemében újból mérlegelni szükséges a magyarországi és a szlovákiai magyar irodalom, illetve az összmagyar és a szlovákiai magyar irodalom kapcsolatának jellemző és egyben meghatározó értékviszonyát. Minden irodalom (műalkotás) újraértelmezi a saját hagyományait, s ezek az újraértelmezések jelentik azokat az értéktöbbleteket, amelyeket eo ipso a magyarországi irodalmi (és nemzet-) tudat a nemzeti kisebbségektől kaphat. Természetesen ez fordítva is érvényes, mivel a magyarországi hagyományértelmezések is releváló erejűek lehetnek a szlovákiai magyar írók és írói csoportosulások számára.
A kisebbségi magyar irodalmak kialakult összefüggésrendje, alapjai és kap-csolatai a legáltalánosabb szinten is bizonyítják, hogy ezek az irodalmak sokrétű, de nem másodrendű (irodalom)történeti képződmények. Meghatározó lényegükben nem is függnek más irodalomformációktól, nincsenek azoknak (sem belsőleg, sem formálisan) alárendelve, hanem relatívan önálló történelmi jelenségek, melyeknek lehetnek/vannak programjaik, kísérleteik, sajátos (létükből eredő) funkcióik és jellegzetes megnyilvánulásaik. Ezeknek a jegyeknek a felismerése és adekvát értelmezése fejlődésüknek a záloga és feltétele, egyben integrációs törekvéseiknek az alapja.
Magyar–szlovák viszony a kölcsönösség jegyében
Feltételezhetően olyan időszak következik el, amelyben új alapokra helyezett történelmi, filológiai, publicisztikai munkák, elemző cikkek és tanulmányok írása válik lehetővé és időszerűvé az új feltételek közé került közép-európai régió és ezen belül a mindenképp nagyobb figyelmet érdemlő magyar–szlovák kapcsolatok kér-déskörében is. A kutatás és az eredmények szempontjából ezen a területen sem mennyiségileg, sem minőségileg nem mondható kielégítőnek a tudományos alapo-kon nyugvó, elfogulatlan mércével mérő, hasonlóságokat, közös motívumokat és eredményeket vizsgáló elemző írások sora. A magyar–szlovák kapcsolatok kutatásában szinte nincs jelentősebb kivétel az egyes (irodalom, történelem, fordítás továbbá társadalomtudományi) tudományszakok között, csupán árnyalatnyi eltérések tapasztalhatók, elsősorban a mennyiséget illetően.
Ez alkalomból csupán egyetlen példát emelünk ki, mely a terminológia problematikáját is érinti. Magyar–szlovák vonatkozásban fogalmazza meg javaslatszerű megállapítását Käfer István egy 1995-ös tudományos konferencián: „A hungarológia és a szlovakológia mint tudományos diszciplínák lehetnének a szlovakológia, illetve a hungarológia sajátos területei. A hungarológia szlovák elemeit a szlovakohungarológia elemezné és a szlovakológia magyar elemeit a hungaroszlovakológia”. A megállapítás a felfedezés rátalálásán túl kiegészül azonban a következ-tetések célszerűségével: „Ily módon egyrészt nem választanánk szét néhány szerző, korszak, régió alkotásait, másrészt nem kényszerülnénk az uhorská literatúra – lite-ratúra Uhorska – literatúra v Uhorsku – azaz magyarhoni irodalom – Magyarhon irodalma – irodalom Magyarhonban terminusok használatára.” A szakterületek közül jellegénél fogva tipikusnak is mondható az említett összefüggés, mely kiaknázatlan lehetőségeket rejt magában, logikát és kölcsönösséget feltételez. A mi rendszerünkben – amely elsősorban a nyelvi és irodalmi kontextusra helyezi a hangsúlyt, s ennélfogva szűkebb a Käfer István által használt hungarológiánál és szlovakológiánál – hasonló az összefüggésrend. Mi magyar szlovakisztikáról és szlovák hungarisztikáról értekezünk, melynek kölcsönös viszonya szintén dialektikus alapokon értelmezhető, s rendszerünkben szervesen kiegészül a szlovákiai magyar szakmaiság funkcionáltságával. Ez azért is fontos, mivel a szlovákiai ma-gyarság alkotói részesei a mindkét irányba ható folyamatnak.
A szlovákiai magyar kisebbség létrejötte, kapcsolatrendszerének része nélkül a magyar/magyarországi szlovakistika alig motiválódna és eredményeiben szegényebb lenne. Másrészt: a szlovák/szlovákiai hungarisztika helyzetének is meg-határozója a szlovákiai magyarság (és szakembereinek munkája). Az irodalmi, nyel-vi, kulturális komparatisztika és kontaktológia tudományos, továbbá tudományos-népszerűsítő műfajait és publicisztikus változatait döntő részben szintén ugyanebből a kisebbségi közegből származó kutatók, tanárok, irodalmárok művelik.
A műfordítás szakterülete tér el leginkább a felvázolt képlettől, mivel e területen a szlovák műfordítók munkája alapvetően érvényesül a magyar irodalom termékeinek szlovákra való fordítása során. A szlovák szépirodalom magyar nyelv-re történő tolmácsolásában azonban ismét a szlovákiai magyar – műfordítással is foglalkozó költők és írók vállalják magukra a munka meghatározó részét. Ez a műfordítói „munkamegosztás” a vázolt alaphelyzetben – joggal feltételezhetően – nem tükrözi az európai jellegű vonások standard helyzetét, mint ahogy a magyar–szlo-vák kapcsolatok sajátosságai sem nevezhetők általánosan európai jellegadó vonásoknak. A műfordítás kérdéskörének ez a helyzete a következő sémába foglalható:
magyar művek szlovák művek
szlovák fordítása magyar fordítása
Ç Ç
szlovák műfordítók szlovákiai magyar
munkája műfordítók munkája
(kevés kivételtől (kevés kivételtől
eltekintve) eltekintve)
A műfordítás során valójában két kultúra rendszerének (kommunikációs és szövegszintjének) a szembesítésére kerül sor. A két kultúra rendszerének kölcsönös kapcsolata az átkódolás során döntő tényező az irodalmi kommunikációban, mivel eredményeképpen az átültetett szövegben mindkét kultúra elemei felbukkannak. A fordítás szövege szociális szinten is két struktúra kombinációja, s tematikai és sti-lisztikai szempontból az jellemzi, hogy két kultúra „kereszteződéséből” jött létre. A szlovákiai magyar műfordítók feladatának a sajátossága abban rejlik, hogy a szlo-vák eredeti művet úgy viszik át a magyar irodalom közegébe, hogy az a lehető legkevesebbet veszít általános, különleges és egyedi jegyeiből. Ez nemcsak abból adódik, hogy jól tudják a szlovák nyelvet, hanem abból is, hogy megbízhatóan ismerik a szlovák történelmi múltat, a jelen valóságát, a szlovák gondolkodásmódot, mentalitást és sorsalakító tényezőket.
A szerteágazó problémakör külön vizsgálódást érdemelne, itt csupán annyira jut terünk, hogy rámutassunk néhány tipikus problémára, amely befolyásolja a műfordítást. Nem okozna különösebb gondot annak a bebizonyítása, hogy a fordítók (idősebb) részének véleményeiből, vitáiból hiányzik az elméleti felkészülés. Nem is a nyelvészeti speciális kérdések taglalására, hanem a gyakorlatból leszűrt elemi tények általánosítására gondolunk. Azt tapasztaltuk, hogy az elméleti megalapozottság feltétele a jó minőségű fordításnak, az elmélet megóvja a fordítót a rossz szokásoktól, a konvencióktól és sztereotípiák alkalmazásától. Erre már a fordító- és tolmácsképzés tapasztalatai és tanúságai is bizonyítékként szolgálnak.
A kulturális értékek nemzetközi cseréjének kontextusában jelenünkben a műfordítás elsősorban dinamizmusával és népszerűségével hívja fel magára a figyelmet. A fordítástudomány interdiszciplináris jellegű, valójában az interdiszciplináris gondolkodás terméke, mely viszonyrendszerében már megfogalmazta az összehasonlító nyelvészethez, valamint az összehasonlító irodalomtudományhoz való kap-csolatát. Ezzel sajátos helyet biztosít magának a kultúra és az irodalom kontextusának rendjében.
* * *
Az Európai Unió (mely meghatározza a közép-európai régió jövőjét) ke-retében kialakuló viszonyrendszer a nemzeti és a kisebbségi kultúrák, irodalmak és társadalmak számára új lehetőségeket és perspektívát jelent. Ezek a tendenciák irányultságukkal befolyásolják a viszonyok további alakulását és az értékek közvetítését. Az irodalom kutatásának és elemző szempontjainak alkalmazkodnia szükséges az új fejleményekhez és feltételekhez általában, specifikusan pedig a kisebbségi irodalmak sajátosságainak vizsgálatakor kell elmélyítenie és kibővítenie módszereit. Az értékek differenciált kezelése és értelmezése – úgy tűnik, minden szélsőséges megnyilvánulás ellenére – egyre nagyobb teret kap, hogy az irodalom értékelése komplex módon érvényesülhessen.
Szakirodalom
Alabán Ferenc: Irodalmi érték és sajátosság, FiF UMB, Banská Bystrica, 2003
Chmel, Rudolf: Nagykövet voltam Magyarországon, Kalligram, Pozsony, 1997
Èepan, Oskár: Literatúra medzi centrom a perifériou In.: Literárne bagately, Archa, Bratislava, 1992
Dobos László: Gondok könyve, Madách, Bratislava, 1983
Ïurišin, Dionýz: A nemzetiségi irodalom mint irodalomtörténeti egység. In.: Kontextus. Madách-műhely 1985, Madách Könyv- és Lapkiadó, Bratislava, 1985
Fábry Zoltán: Hazánk, Európa. Válogatott tanulmányok (Szerk.: Simon István), Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1967
Fónod Zoltán: Körvonalak, Madách, Bratislava,1982
Fónod Zoltán: Szétszóródás után, Madách-Posonium, Bratislava, 1998
Für Lajos: Kisebbség és tudomány, Magvető Kiadó, Budapest, 1989
Görömbei András: Irodalom és nemzeti önismeret, Nap Kiadó, Budapest, 2003
Käfer István: A szlovako-hungarológia és a hungaro-szlovakológia a Pázmány-hagyományú egyetemeken. Mint előadás elhangzott Nagyszombatban a Trnavská univerzita által rendezett tudományos tanácskozáson 1995 novemberében. In Dona nobis pacem (Magyar–szlovák kérdések), Piliscsaba, 1998
Kell-e nekünk Közép-Európa? Századvég, különszám, Budapest, 1989
Kiš, Danilo: Kételyek kora, Fórum–Kalligram, Újvidék–Pozsony, 1994
Konrád György: Európa köldökén, Magvető, Budapest, 1990
Közép Európa a kapuk előtt, Savaria Univ. Pr., Szombathely, 2001
Közép-európai változatok. Álmok és realitások. Disputa a Tiszatájban (Szerk.: Olasz Sándor), JATE, Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszék, Szeged, 1993
A magyar irodalom története 1945–1975 IV. kötet. A határon túli magyar irodalom. (Szerk.: Béládi Miklós), Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982
Mályusz Elemér (szerk.): Erdély és népei, Maecenas Könyvkiadó, Budapest, 1999
Módos Péter: Az Unió és Magyarország, Beszélgetés Schöpflin György politológussal, Európai utas, 16. évf. 2005/1
Nemzetiségi magyar irodalmak az ezredvégen, Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 2000
A magyar irodalom története 1945–1975 IV. kötet. A határon túli magyar irodalom. (Szerk.: Béládi Miklós), Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982
Pomogáts Béla tanulmányai: Integráció, regionalizmus, kisebbségi kultúra. Nyelvünk és Kultúránk, 1999. október–december 108. sz., 24–32. o.
Három évtized. Nyelvünk és Kultúránk, 2000. április-június, 110. sz., 4–10. o.
Nemzet és irodalom. Nyelvünk és Kultúránk, 2000. október-december, 112. sz., 28–35. o.
Az erdélyi gondolat az ezredfordulón. Debreceni Szemle, 2001, 4. sz., 552–562. o.
Pomogáts Béla: Negyedik Európa, Gondolat, Budapest, 1992
Pomogáts Béla: Kisebbségben és magyarságban. Tanulmányok a szlovákiai magyar irodalomról, Dunaszerdahely, Nap Kiadó, 1997
Újvári Zoltán: Gondolatok az identitás vizsgálatáról, Debreceni Szemle, 14. évf. 2006/1
Zajac, Peter: Tvorivos regiónu. In Pulzovanie literatúry (Tvorivos literatúry II.), Slovenský spisovate¾, Bratislava, 1993