Hradil Mária versei

Neked mondom el

Neked mondom el
Te talán megértesz
A szívemben a szó
A szép a jó
Magányos vándor vagyok
Idegen mezőkön járok
Ahol
Nem nyílnak virágok
A hűvös harmat
Sem serkent megoldásra
Kiáltanom kéne
Ebbe az érzék nélküli világba
ahol a szeretetnek
Kihalt minden indája
Várom a jó szelet
amely messze elűzi
A sötét felhőket
Az idő oly kevés
És gyorsan fut tovább

Egy gondolat…

Egyre jobban
Szűkül a tér
Elmúlt a tavasz
A nyár
Az ősz
A tél.

Megújulást mi hozhat még?
Bimbós
Tavaszra vágyom
Virágos nyárra
A bölcs őszre
Mi sokáig maradna.