Cselényi László / A képzelet aritmiái, avagy Aki e verseket mind ellenírta
Az öregek
Mind elmennek a kis öregek
akiket az isten szeretett
és azok is akiket nem szeretett
mind elmennek a kis öregek
Egy egész falu kinn a temetőn
dédanyák nagyapák szeretők
az irgalmat hiába keresők
az egész falu kinn a temetőn
És mind elmentek a nagy öregek
azok is akiket nem szeretett
az isten és akiket szeretett
és mind elmentek a nagy öregek
Egy egész ország kinn a temetőn
politikusok dámák nagymenők
az értelmet hiába keresők
egy egész ország kinn a temetőn
Egy egész földrész kinn a temetőn
városatyák kurvák aranylesők
a létezés-kutatást rendelők
egy egész földrész kinn a temetőn
Az egész bolygó kinn a temetőn
bankvezérek királyok verselők
az örökélet titkát keresők
az egész bolygó kinn a temetőn
A történelem kinn a temetőn
prédikátorok fáraók kerge fők
a halálba önként menetelők
a történelem kinn a temetőn
A világegyetem kinn a temetőn
filozófusok megváltók lenge nők
a létezés értelmét nem lelők
a világegyetem a temetőn
Mind elmennek a kis öregek
akiket az isten szeretett
azok is akiket nem szeretett
mind elmennek a kis öregek
És mind elmentek a nagy öregek
és azok is akiket nem szeretett
az isten s azok is akiket szeretett
mind elmentek mind az öregek
(1960-as évek)
Dimenziók
Töredék a 60-as évek elejéről
Valaha már úgy emlékszem éltem valahol
Galliában bodza voltam vadrózsabokor
Indiában búza voltam foszlós lány kenyér
Nílus-parton lebegtem a hullámok hegyén
Volga-parton pihentem a muzsik homlokán
Ázsiában mongolok közt szült meg ősanyám
Kínában rabszolga voltam Bábelben hadúr
Velencében gyöngéd hangú könnyes trubadúr
Egyik korból a másikba futok rohanok
s valaha már úgy emlékszem ezt a dallamot
eldudoltam ezredévek között figyelek
s valaha már úgy emlékszem ezt a szigetet
megcsodáltam nyílott rajta szegfű rezeda
margaréta s ott is karcsú volt a dereka
a lányoknak illatoztak mint a rozmaring
lobogott az izmos vállamon a selyeming
Egyik korból a másikba s az űrben utazok
s valaha már úgy hiszem Szókratész is vagyok
a teret átloholtam a méregpoharat
kiittam nemegyszer s végül ugyan mi maradt
emlékül a létről pitypang űrben libegő
sötét anyag fekete lyuk meggörbült téridő
Az Ararát Latin negyed Pacifique Grand Canyon
Valaha már emlékszem élveztem mind nagyon
Befejezve 2010-ben
Hatvannyolc
Roppanó gerincek csillár-dömperek
Palarétek árama szikra-hegyvidék
Katalógus ösztönök bőrbeteg hívek
Kitelepített platánok csil lapult porok
Kávéscsésze balkonok műanyag-perek
Ágyucső-védte konok erkély-kábelek
Csokoládé-boltozat szigetelt ölek
Hőmérő-kompjuterek hernyótalp-törek
Magnetofon-szakadék csilla píthatatlan
Kielégült börtönök váltig virradatban
Katlan-éhes otthona gesztenye-hajó
Függönyhéj-menyasszonya csil lapítható
Benne tízezer fokon pálinka-kötény
Előtte szeder-korom muzsika-kötél
Bőre vastag rétege szeretet-szegek
Villanykörte étele kirakat-perek
(1968)
Kierkegaard-szonda
Kierkegaard-szonda Léda-undor / függöny-szonáta céda-zsuppok
Beckett-kreálta Véda-boglya / ágyéka bágyadt lét-lepelnek
Ő meg csak állt ott mint a lésza / zsilipei csapostul nyitva
bükköny-ciráda csésze-csörte / zúdul rajtam keresztül benned
Undorral fordul ki a gyomra / széna-árnyékban kéjjel basztak
Stockhausen-kirágta tyúkól / háztető-terc ágyék-poszáta
Végtelen perc e háztető-tercs / tüdőbajára síp-szerelme
szerencse hogy nincs aki ássa / lámpással kéne szétkeresni
Ő meg csak áll ott m int a létra / kezét-lábát szétvetve áll ott
ágyék-apáca csont-atomliszt / Lautréamont-csömör avult gól
A gödröt három túzok ásta / kicsinyeit kirakva sorra
képtelen terv e háztető-terv / zsilipei fehére fosztva