Szüret – szemezgetés az elmúlt hetek irodalmi híreiből (április)
Grecsó mellett elférsz?
A karácsonyi könyvkiadási hullám elülte után 2011 első negyedében a kortárs magyar próza állóvizét a leginkább Grecsó Krisztián új regénye kavarta fel. A Mellettem elférsz példátlan reklámhadjárat kíséretében látott napvilágot: már megjelenése napjaiban recenzálták a Népszabadságban (Benedek Szabolcs így írt róla: „Grecsó a tőle megszokott módon lankadatlan mesélőkedvvel, pontos nyelvhasználattal, biztos kézzel teremt hiteles világot, amelynek ajtaján belépve föltárul előttünk a magyar vidék úgy, ahogyan az elmúlt majdnem egy évszázad során láthattuk valameny-nyien – csak talán kevésbé mertünk megmerítkezni benne”), számtalan hír, tu-dósítás, interjú látott vele kapcsolatban napvilágot a különféle fórumokon. Nádasdy Ádám többek között a következőket állapítja meg a kötetről: „Fortyog és bugyog az élet Grecsó tűzhelyén, hol a közepén, hol a szélén, a végére besűrűsödik, mint a szilvalekvár. Édes? Savanyú? Nem tudom. Szeretem.” A szerző interaktív interjút is vállalt a regényről a facebookon: a Magvető mintha ezen a Grecsó-köteten tesztelné a legújabb könyvpiaci reklámmódszereket. Grecsó maga egy interjúban úgy vall a könyvről: fontosak voltak számára a legutóbbi regény, a Tánciskola írásakor szerzett tapasztalatok, s ezúttal minden mágikus-misztikus elemet kiiktatva akart mesélni, mivel ráébredt, hogy a történet maga is életképes lehet, a mágikus-misztikus elemek nélkül. A Tánciskola kritikai fogadtatása inkább tartózkodó volt, a legtöbb kritikus a mitológiai elemek nemegyszer öncélú túlburjánzását kifogásolta. (Lásd A rokonok sátántangót járnak című kritikánkat az Irodalmi Szemle 2009. 11. számában). A Mellettem elférsz című regény afféle családtörténet (családregény?), amelybe a szerző bőven szőtt bele önéletrajzi motívumokat, szokása szerint.
Amerikaiak
Az elmúlt időszakban jelentős teret kapott a közelmúlt amerikai irodalma a magyar könyvpiacon (lásd ehhez Szeretetről, cinizmusról, tengeri uborkáról című cikkünket az Irodalmi Szemle 2011. 3. számában). A Magvető 2010 végén indította útjára a háromkötetesre tervezett Raymond Carver-életműsorozatot a Kezdők című kötettel, amely a legendás amerikai minimalista novellista „vágatlan” novelláiból tartalmazott egy csokorra valót. Máris napvilágot látott a sorozat második kötete, Befognád, ha szépen kérlek? címmel, amely eredetileg Carver debütáló kötete volt 1976-ban. Csuhai István az ÉS-ben megjelent kritikájában felveti, úgy tűnik, „a háromkötetesre tervezett új magyar Carverkiadás első két darabja, a tavaly ősszel megjelent Kezdők és a most egészen friss Befognád, ha szépen kérlek? arra szövetkezett, hogy a »minimalizmus« Carverre tapadt címkéjét körömmel aprólékosan végleg lekaparja az íróról”. A Magvető a „lelki nyomor és nyelvi gyönyörűség” szlogennel hirdeti a kötetet. A másik jelentős amerikai újdonság Cormac McCarthy Vad lovak című regényének megjelenése. Az út című posztapokaliptikus vízió után most újra egy westernszerű opust olvashatunk a sajátságos stílusú, központozást mellőző, komor, profetikus hangvételű, monoton mondatait fáradhatatlanul halmozó amerikai írótól, mint a Véres délkörök című regény esetében. Hogy sok újdonságra nem számíthatunk a Véres délkörök után, már a reklámszlogen jelzi: „A Határvidék-trilógia véres nyitánya.”
Bodor 75
A kortárs magyar irodalom egyik ikonikus alakja február 22-én ünnepelte hetvenötödik születésnapját, aminek kap-csán számos rendezvényen foglalkoztak a szerző életművével. Bodor Ádám alkotókedve szemlátomást töretlen. Bár legutóbbi kötete, Az utolsó szénégetők című tárcaválogatás (lásd Zátonyok árnyai című írásunkat az Irodalmi Szemle 2011. 1. számában) régebbi, a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján írt szövegeit tartalmazza, várhatóan számíthatunk még vadonatúj Bodor Ádám-műre is: számos részlet jelent már meg különféle lapokban egy Verhovina madarai munkacímű készülő regényből, amelyet mint a „Verhovina madarai című cik-lust” emlegetnek a folyóiratok hasábjain. Bodor Ádám-rajongóknak különösen ajánljuk többek között az utóbbi években az ÉS-ben megjelent Balwinder utolsó kívánsága, illetve a Svantz állatorvos című írásokat, amelyeknek a legemlékezetesebb Bodor Ádám-szövegek között a helyük, s egyúttal sok hasonló jó szöveget kívánunk még magunknak és a közép-európai mitológiák egyik legkiválóbb ismerőjének és ábrázolójának számító szerzőnek.
MaNcs-lista
A Magyar Narancs február 24-i számában megjelent a Minimum tizenegyes névre hallgató irodalmi sikerlista legújabb része. A MaNcs listája az utóbbi évek egyik legfigyelemreméltóbb irodalmi szemlézése, amelyet huszonhat kritikus pontozása alapján állítanak öszsze, külön a magyar irodalom és külön a fordításirodalom újdonságaiból. A legújabb lista élén Térey János áll, akinek 2010 végén megjelent Protokoll című verses regénye osztatlan kritikai sikert aratott (lásd lapunk 2011. 3. számában Koncz Tamás róla szóló írását). A Protokoll könnyed, mégis nagyszabású kötet, igazi átfogó vállalkozás, amelyben elfér egymás mellett – nem, Grecsó még nincs a listán – az Anyegin-tematika és a szlovák–magyar nemzeti ellentét ábrázolása. A lista második helyét a hetven-öt éves Bodor Ádám foglalja el, Az utolsó szénégetőkkel, őt pedig egy fiatal költő, Nemez Z. Márió követi, Bauxit című verseskötetével. Két kalligramos kiadványt is beszavazott a zsűri, mégpedig Borbély Szilárd verseskötetét (A Testhez, 4.), illetve Lovas Ildikó regé-nyét (A kis kavics, 5.). Ott vannak még többek között Krasznahorkai László, akinek Állatvanbent című kötete (6.) nem jelent nagy újítást pályáján, s nyomába sem ér a korai nagyregényeknek vagy a 2008-as Seiobo járt odalent című elbeszéléskötetnek, a kritika azonban eddig meglehetősen pozitívan fogadta (talán az egyedüli kivétel Darvasi Ferencnek a Bárkaonline-on megjelent, A pusztulás újabb Krasznahorkai-víziója című szigorú hangvételű írása), Spiró György Tavaszi Tárlat című, nagy visszhangot kiváltott ötvenhatos regényével (7.) vagy éppen Győrffy Ákos, akinek Havazás Amiens-ben című kötetéről (10.) eddig meglehetősen kevés írás jelent meg, amelyek vagy elragadtatással (Babiczky Tibor a Népszabadságban: „Ha ezek után olyan piszlicsárénak tűnő dolgokról kellene szót ejteni, mint az irodalmi kánon vagy az esztétikai érték, akkor azt mondanám, hogy a legnagyobbak közt van a helye”), vagy kifejezetten becsmérlően (Báthori Csaba a revizoronline.com-on: „De mi szúr szemet legelőször? A szövegek formai hevenyészettsége, súlyosan felróható lazasága, egyszersmind hamis mesterkéltsége”) nyilatkoztak róla.
SZALAY ZOLTÁN