Tóth Krisztina versei

    Szünet
        Verem a Gergőt, a Gergő kékül,
        megharagszik, aztán kibékül.
        Ver a Gergő és ideges leszek,
        kezdődik újra az egész jelenet.

        Jön a tanár, hogy mi van, gyerekek?
        Úgy látszik, már játszani se lehet,
        most én ütnék pont a Gergő fejére,
        de rövid a szünet, mindjárt vége.

    Megfelelési vers

        A boltosok azt szeretik,
        aki jó hangosan köszön,
        és minden nap bevásárol,
        nem csak kedden-csütörtökön.

        Az ellenőr azt szereti,
        aki kezeli a jegyét,
        nem futkos a mozgólépcsőn,
        nem marad utána szemét.

        A nagypapák azt szeretik,
        aki nevet minden viccen,
        egyedül megy le focizni,
        ott vetődik, nem a liftben.

        A nagymamák azt szeretik,
        aki állandóan éhes,
        és ha jó kövérre híztál,
        lelkendeznek: jaj de édes!
        A rokonok azt szeretik,
        aki nem kérdezi, mi az,
        nem nyúl semmihez, csak bámul,
        éjjel-nappal udvarias.

        A menzások azt szeretik,
        akinél elfogy a leves,
        a tanárok azt szeretik,
        aki lány vagy szemüveges.