László Noémi versei

Kurjantások

Pitypang, pinty, páva, tulipán:
ha megkapnám, megtartanám.

Kútkáva, gém, palástszegély:
cibálja cifra szenvedély.

Rokolya, sátor, rózsafánk:
leszek bohó, mohó, falánk.

Szeder, cseresznye, málnavér:
szívem-szám megülte a dér.

Félsz

Nem félek semmitől,
semmitől félek,
nyugodt vagyok, mert
nem rág a méreg.

Nyugodt vagyok, mert
tombolni kár,
bóbiskol bennem
a bánatmadár.

Bóbiskol bennem
a karmos sötét,
érzem, a szárnyát
hogy tárja szét,

hallgatok, hátha
nyugton marad.
Tartsd te is otthon
vészmadarad.

Víz

Locsogó fényesség, tavi tükör,
most zúdult le az ég üstjeiből,
most omlott le a nap tűzkatlanából,
azért világol.

Susogó síkosság, folyami ár,
dübörög sziklák lábainál,
araszol rétek szirmai közt,
viszi a szöszt.

Hullámzó hatalom, sós végtelen,
megnyílik, bezárul végzetesen,
morajlik, habot vet, apad és árad,
eljön utánad.