Tóth Krisztina verseiből

Agyatlan vers
Elvesztettem a tornazsákomat,
a kulcsomat, a pulóveremet.
Sapkából, sálból már sokat,
mert ennyit megjegyezni nem lehet.

Kérte anyu, hogy tartsam fejben,
de a fejem is pont elhagytam.
Az öltözőben felejtettem,
a szekrényemben. Vagy nem abban?

Az agyam ott maradt a polcon,
innen erednek a hiányok.
Nem agyalhatok ezen folyton,
csókolom, jó napot kívánok.

Tisztasági vers

Folyton akarnak valamit,
tisztára, mint egy börtön.
Miért fáj nekik, ha fekete,
miért kell levágni a körmöm?
Sose láthatom mekkora,
pedig ez érdekelne:
meg bír-e nőni mondjuk úgy
fél- vagy egyméteresre.

A másik meg a fogmosás,
a fogkefe, a fogkrém.
Pedig három-négy hét után
én lehetnék a fogrém.
A bűzös szájú szörnyeteg,
a sárga fogú cápa,
aki a családtagjait
ha szólnak, mélybe rántja.

Folyton akarnak valamit.
Tisztára, mint egy börtön.
Megyek, a fürdőszoba-
büntetésem letöltöm…
Legyen meg, amit mondanak,
a körmömet sikálom,
nyomok rá fogkrémet, sokat,
a fogam meg levágom.

Koszos vers

Akinek a füle nem koszos,
az az ember énnekem gyanús.

Ha nem sáros a cipője se,
lábát a szobámba ne tegye.

Ha a ruhája is rendes,
nem lesz nekem rokonszenves.
Ha még a haja se zsíros:
a külseje roppant kínos.

Menjen innen az a tiszta,
ne is kéredzkedjen vissza,

menjen haza és fürödjön,
ide többet sose jöjjön!

Lusták dala

Gyere lusta, feküdj mellém,
kezdjünk együtt lustálkodni,
és csak lógjunk itt egész nap,
mint kötélen fél pár zokni!

Gyere, bújj be mellém, lusta,
mondjuk el, mit nem csinálunk!
Most arról készüljön lista,
mi minden nem lesz ma nálunk!

Nem lesz itt ma nyelvtanlecke,
olyat lusták nem csinálnak.
Cerka se lesz kihegyezve,
és az öltözés is várhat.

Lego nem lesz itt ma rendben,
nem lesz mosdás, nem lesz séta!
Nehogy már mozdulni kelljen!
Elterülünk, mint a béka.

Szemetet ma nem viszünk le,
piszkos edényt nem mosunk el.
Aki fel próbálna hívni,
csak csöngessen, annak úgy kell!

Ez a lusták napja, vagy mi,
átalusszuk az egészet,
tessék minket békén hagyni,
ágyba kérjük az ebédet!