Balázs F. Attila – Levélváltás

——- Original Message ——-
From: C.
To: D.
Sent: Thursday, April 26, 2012 10:55 PM

Kaptam egy e-mailt Mahatma Ghandi gondolataival a negatív energiákról, a veszekedésről, a bizalmatlanságról és a gyűlöletről. Tudom, nem véletlen, hogy épp most kaptam. A sors már sokszor lépett közbe, amikor elvesztettem a józan ítélőképességemet, és negatívvá váltam. A negatív gondolatok és a gyűlölet olyan, mint a bumeráng – visszaüt.
Így hát feladom a harcot. Már rég meg kellett volna tennem, mert erőszakkal nem lehet senkit sem megtartani.
Nem haragszom többé, és téged is arra kérlek, hogy felejtsd el a rosszakat, ne gyűlölj, mert azzal csak magadnak ártasz hosszú távon. Mint ahogy én is hiába kiabáltam rád, magamnak ártottam elsősorban.
Remélem, sikerül a békét behozni az életembe. Az energiáimat ezután csak pozitív dolgokra fogom irányítani. Remélem, lesz erőm. Jó éjt! Akár elfelejtesz, akár megbocsájtasz, legyen veled a béke, a megnyugvás és az alkotás ereje. Puszi.

——- Original Message ——-
From: D.
To: C.
Sent: Sunday, April 29, 2012 11:35 PM

nem azért nem jelentkezem, mert más van, hanem azért, mert rendbe kell hozni a lelkem, sokat alszom, olvasok, a friss levegőn vagyok, és pozitív emberekkel próbálok beszélgetni, akik pozitív energiájukkal hatnak rám. Ez lehet Uli, vagy lehetnek ezek a gyerekeim, lehet Elena vagy a húgom; tudom, engem féltenek, és nincsenek ellened. Idő kell. Egyszerűen végzem a dolgom, mindent, ami elmaradt, mivel annyi energiám sem volt, hogy a mindennapos ügyekkel foglalkozzak. Lassan erőre kapok, megpróbálok előre nézni. Te is cselekedj így. Nem szabad arra gondolni, ha a másik nincs, akkor hűtlen. Ez baromság. Akkor igazi a szeretet, ha tudod, a másik csinálja a dolgát, s ha valamikor összetalálkozol vele, nem az az első kérdés, kivel voltál, te kurva, hanem az, hogy szívem, hogy vagy, hogyan telt a napod, mesélj. Szép napot!

——- Original Message ——-
From: C.
To: D.
Sent: Sunday, April 29, 2012 11:50 PM
Én kicsit árulásnak tartom mással megbeszélni a kettőnk dolgát. És beszélgetni sincs kedvem senkivel. A munkába menekülök és az írásba. Az ember ki tudja írni magából a keserűségét. Persze, nem vagyunk és nem is lehetünk egyformák. Én megol-dom, mert alapjában véve erős vagyok, a gondjaimat. De a szárnyaimat elvesztettem. Elfogadhatóbb leszek mindenkinek, de már nem leszek igazán én. Eddig igyekeztem mindent látni, tudni, megérteni. Most az ellenkezőjét fogom magamra erőltetni. Picit vakság lesz, de célravezető. Az indiaiak azért nem féltékenyek, mert első pillanattól a karma részének tartanak mindent, azt is, ami bántó számukra. Kimegyek a napra, de az időmet nem vesztegetem senkivel. Mindig időszűkében vagyok. Gondolkodtam rajtad is, ilyen szemmel, gyűlölet nélkül. Megértettem, hogy vagy elfogadlak olyannak, amilyen lettél, vagy továbbállok, de nem várhatok el tőled semmit, amit nem adsz magadtól. Aki a lejtőn van és nem ért le az aljába, azt nem szabad megállítani, hiszen csak onnan tud újból a magasba törni. Ha meg nincs a lejtőn, akkor nem akar többet nyújtani, mint ami neki jó. Ezt vagy el tudjuk fogadni, vagy nem. De követelni nem szabad. Ha ez így van, hiába is kérnélek én, vagy más arra, hogy ne reagálj újra úgy a fejleményekre, mint akkor, amikor a férjedről megtudtad a hűtlenséget. Mert nem igaz hogy kell, nem igaz hogy jót tesz a kaland. Csak áltatjuk magunkat vele. A lelkiismeretünket altatjuk el. Te egész életedben a saját utadat jártad, és mint a szerencsés emberek, mindent helyénvalónak találtál. Megdöbbentett, de ugyanakkor irigyeltelek is azért, amikor azt mondtad: nem bánsz semmit az életedben. Én az életem több mint felét bánom. Mindig a pokol árnyékában éltem, jutott bőven a lángjaiból. De ez az én bajom. Legyen szép napod!

——- Original Message ——-
From: C.
To: D.
Sent: Friday, May 06, 2012 07:33 PM

a szív talán még elviselné a kettős játszmát, de a gyakorlatban idegölő, mert mindig sakkozni kell, és színházat játszani, magyarázkodni, füllenteni. És ez felőrli a tettest is, és a környezetét is. Majd mindkét kapcsolatot. A háromszögeknek nincs jövőjük, csak mindig jelen idejük. A János-féle randevúknak sem volt semmi vará-zsuk; minden titkos kapcsolat egy idő után: csalódás. Ezért válassz magadnak olyan valakit, akit nyíltan felvállalhatsz. Ha nyugalomra és boldogságra vágysz. A kaland olyan, mint a fűtetlen váróterem. Szép napot! Felvállalhatót.

——- Original Message ——-
From: D.
To: C.
Sent: Friday, May 06, 2012 08:40 PM

Nincs kaland, és nincsenek titkos találkozások. Nem is lesznek egyhamar. Csak te voltál, téged felvállaltalak. Te engem kevésbé. És nem hittél. Vége a játszmának, sajnos. Ne jelentkezz többet.
——- Original Message ——-
From: C.
To: D.
Sent: Saturday, May 07, 2012 08:10 PM

Eső

a víz
szemüvegedre tapad
lépkedsz
óriáscseppben
bizonytalanul

ő kávét főz
kesudiót rágcsál
Klimt-album
az asztalon
Ravelt hallgat

nem vár rád
nem rád vár

——- Original Message ——-
From: D.
To: C.
Sent: Sunday, May 11, 2012 10:11 PM

Azt hiszed, vicceltem, amikor azt írtam, hogy ne küldj semmit? Hát nem tréfa volt, és nem holmi női praktika, hogy kicsit figyelj rám. Nem akarlak látni, nem akarom olvasni a neved, nem akarok tudni rólad! Próbáltalak törölni, de nem megy.
Komolyan gondolom! Felejteni akarok, perceket, órákat, napokat, villanásokat, ébredéseket, örömöket, mámort, törölni akarok mindent.
Milyen egyszerű lenne, ha úgy működnék, mint egy számítógép. Fáj valami, nem tetszik, csak lenyomnám a delet billentyűt, és minden eltűnik, végérvé-nyesen. Kár, hogy ez csak fikció, pedig milyen egyszerű lenne minden. Sajnos, a kuka marad, és tárol minden törölt információt, eseményt, mint a lélek. Sokszor azt hiszem, már rég túl vagyok mindenen, már nem fájhat, már nem bánthat semmi, és mégis, elég egy kép, egy illat, egy mozdulat, és újrakezdődik minden. Miféle technikával, praktikával lehetne az érzéseimet kitörölni, megtisztítani?
A gép talán igen, de a lelkem nem engedi törölni a múltat. Felbukkan vá-ratlanul, üzeneteket küld. Megkérdezi, akarom-e archiválni! Dehogy akarom, tiltakozok ezerrel, és megteszem a megsemmisítő lépéseket. Megpróbálok nem gondolkodni, alkohollal rongálom a memóriámat, kezdek becsípni, talán sikerül, most már jó lesz, megnyugodhatok, töröltem mindent, most legalábbis így hiszem.
Holnaptól új élet vár rám!