Irodalmi Szemle 2013. október – Lecsap ránk a Téboly! (Teljes)

Az Irodalmi Szemle októberi számának tematikus blokkja a tébolyról szól. Mivel az írókat, költőket a „népnyelv” gyakran szent őrülteknek nevezi, a téma – úgymond – adja magát. A lap szerkesztői tudományos igénnyel szedték össze filozófusok, színikritikusok, irodalomtörténészek írásait a témában.

A teljes lapszám itt:

Olvasható néhány eklatáns példaként kínálkozó szerző (Sylvia Plath, Csáth Géza) műveivel foglalkozó tanulmány is.
A lapszám gerincét egy új hazai magyar dráma, Forgács Miklós Áruló vagy, Halász! című műve adja. A szerzőnek (lapunk egykori munkatársának) ez az első közlése hazai magyar irodalmi folyóiratban. Rendező szakon végzett a pozsonyi színművészetin, jelenleg a kassai Thália Színház dramaturgja. Ez alapján joggal feltételezhetjük, hogy írás közben már látja is szereplőit a színpadon, és tudja, mi kell a közönségnek. „Ebben a darabban minden nyelvből van. Forgács egyedül a nyelv teremtő erejére támaszkodva hoz létre mindent. Ez a bizonyos teremtő erő pedig – drámáról lévén szó – a kimondott szó, a beszéd teremtő ereje. A nyelv a testre, illetve a testi folyamtokra korlátozódik és kopírozódik, így a beszéd minden teremtő és többletereje ellenére is azonos önmagával: maga sem több, mint testi folyamat, a test mélyéről születő, feltörő áradás” – olvasható a szerkesztői előszóban.

A keddi pozsonyi lapbemutatón kiderült, hogy az egyébként rendkívül közvetlen, élvezetesen sztorizó Forgács Miklós mennyire eltávolítja magától saját darabját. Az est egy pontján olyan benyomást keltett, mint aki feladatul kapta egy mű megrendezését, amelyet szerinte lehetetlen színpadra állítani. Mintha egy „tébolyodott író” darabjából kellene előadást csinálnia. A rendezők ilyenkor gyakran hosszas vitákat folytatnak a szerzőkkel, hogy elmagyarázzák nekik a nyilvánvaló tényt: ami „papíron” működik, nem biztos, hogy színpadon is megállja a helyét. Forgács Miklós, aki bevallottan inkább képekben gondolkodik, mint hús-vér emberekben, ezen az estén önmagának és a közönségnek magyarázta el ezt az ellentmondást. Szerinte inkább filmet vagy számítógépes játékot kellene készíteni drámájából, amelyet egyéként két alkalommal már játszott Kassán a Teatrovás független színházi kezdeményezés. Az egyébként hatszereplős darabot ketten adták elő: maga a szerző és Cibula Péter színész.

Az Áruló vagy, Halász! Grendel Lajos egyik korai novellája alapján (Egy este Amerikában, 1979) született. Forgács Miklóst 25 éve foglalkoztatta a szöveg, amelyet végül trambulinnak használt saját élményeinek megfogalmazásához. Az est végén a pozsonyi HomoDram csoport két tagja felolvasószínházi formában mutatott be egy jelenetet a darabból, bizonyítva annak színpadra alkalmazhatóságát. Kíváncsian várjuk, milyen jövője lesz Forgács „szóözönének” a színház világában.

Tartalom

• Bataille, Georges: A kínszenvedés (próza, Szabó László fordítása)
• Marcelli, Miroslav: Miért őrültség? (tanulmány, Németh Ádám fordítása)
• Darida Veronika: A színház: égő tébolyda (tanulmány)
• Kosztrabszky Réka: Élet az üvegbura alatt (tanulmány)
• Szabó Réka: Ópium, téboly… avagy mi lett veled, szegény Gizella (tanulmány)

FREUDI HUMOR

• Freud, Sigmund: A humor (tanulmány, Pál Katalin fordítása)
• Mélyvíz (előszó az Áruló vagy, Halász!-hoz)
• Forgács Miklós: Áruló vagy, Halász! (dráma)
• Deres Kornélia: Családi porció; Kampócskák (versek)
• Markó Béla: Átjárás; Ugyanúgy; Születésnapi mondat Annának (versek)
• Lessing, Doris: Egy magyar baráthoz (vers, Nagypál István fordítása)
• Allúvium
• Ferenčuhová, Mária: French Window; A gyerekek mindig a szünidőre várnak; m.z.; városterv 1; városterv 2; városterv 3 (próza) (versek, Merva Attila fordítása)
• Tóth Kinga: ALL MACHINE: Lovag; Kehely; Aranytojás (versek)
• Fellinger Károly: Eklekti-kuss; Konstatálva; Kiválasztott; Agglegény; Egyszer; Meglékelt emlék; Formában (versek)
• Mán-Várhegyi Réka: Répásmegyer 2000: A nyúl halála (novella)
• Vilikovský, Pavel: Kutya az úton (regényrészlet, Garajszki Margit fordítása)

SZERZŐINK: Bataille, Georges (1897–1962): francia író, filozófus; Csanda Máté (1986): teoretik (Pozsony); Dari- da Veronika (1978): fenomenológus, esztéta, dramaturg (Budapest, Magyarország); Deres Kornélia (1987): költő, színikritikus, szerkesztő (Budapest, Magyarország); Fellinger Károly (1963): költő (Jóka); Ferenčuhová, Mária (1975): költő (Pozsony); Forgács Miklós (1973): író, dramaturg, rendező (Léva); Freud, Sigmund (1856–1939): osztrák pszichiáter, filozófus; Garajszki Margit (1983): kritikus, műfor- dító (Pozsony); Kosztrabszky Réka (1987): kritikus (Budapest, Magyarország); Lessing, Doris (1919): brit író; Mán-Várhegyi Réka (1979): prózaíró, szerkesztő (Budapest, Magyarország); Markó Béla (1951): költő, író, politikus (Bukarest, Románia); Merva Attila (1978): kritikus, műfordító (Pozsony); Nagypál István (1987): költő, író, műfordító, szerkesztő (Budapest, Magyarország); Németh Ádám (1984): fordító (Pozsony); Pál Katalin (1984): irodalomtörténész (Szeged, Magyarország); Szabó László (1953): műfor- dító (Debrecen, Magyarország); Szabó Réka (1986): kritikus (Vágsellye/Nyitra); Tóth Kinga (1983): költő, énekes, tanár (Budapest, Magyarország), Vilikovský, Pavel (1941): szlovák prózaíró (Pozsony)