Fekete Anna: Irodalom és idegenség 2. / (Költözőben)

Tíz nap versek és halottak között.

Micsoda szabadság, nemde? Szörpmaradékok,

levelek, anyakönyvek. Makacs, beszáradt lekvárok,

és a halott költőknek tett ígéret: magyarok maradunk

rendületlenül, mindörökre. Térülnék-fordulnék,

mert zavar a nagy rendület, találok is egy üveg pálinkát,

ami már-már elvörösödik szégyenében. És hátra van

apám könyvtára – el kell adnom: költőhúst kilóra

vagy bizományba. Még vannak szárnyak is, alig kopottak,

és az a láthatatlanná tevő tinta, ami nehéz, mint a lelkifurdalás

vagy a rejtőzködés. És a nevem hozzá, egyben vagy szótagokban,

nyomtatott vagy dőlt betűkkel, ahogy a vevő akarja.

De mit tehetnék? Csak húsz kilót visz el a repülőgép.