Mila Haugová versei Merva Attila fordításában

Natasha Barova felvétele

(D-NEK AJÁNLOM)

önfenntartási ösztön bennünk: a víz testében (a női testben)
kezdem elveszíteni magam (álmomban szarvasünő úszik a tóban)
egy irracionális állat

lebegés a víz membránján: szemben velem
az állat aki nincs (de akkor is szerettük)
olyan érzésem volt hogy halhatatlan vagyok:

a férj szerelmének hiánya semmivel sem pótolható…
ahogy a szülők is nyomokat hagynak gyerekeikben
rejtélyes idő sötét ijesztő óceán melynek határait

csupán Isten ismeri

Mi az hogy verset írni? Felépíteni belülre még egy testet?

ADRIAI-TENGER:
BAŠKA 1989

A homok finomabb mint a levetett kígyóbőr
Melyet a szigeten találtunk: téglafalak
Egy valaha volt csodaszép házból: felkelünk az árnyékból
Egymás kezét fogjuk és a tengerbe sétálunk
Bokáig derékig vállig: megállunk:
Te nem tudsz úszni visszamegyünk: három héttel azelőtt
mielőtt hirtelen a túlsó partra mész ugyanazt álmodom
(majdnem) a tengerbe sétálsz bokáig derékig vállig
Végül eltűnik a sötét fejed hullámzó hajad
szétterül a felszín felett
a parton állok mozdulatlanul ruhák nélkül
a forró homokban: Isola Sacra
az örökre távolodó sziget együtt a
képeddel: a megálmodott elszakadás

A sötét tavaszi földben állok
Akár a tengerben: bokáig térdig
Torkig (anyám kérdi: hol voltál?)
Itt ott mindenhol
Majd a férjemmel két követ (kagylót) bámulok
A tenger mezején
Fűszálak élei a szélben remegve hullámzanak:
Ezután téli szemekkel nézzük
A tenger acélhártyáját: magasra fagyott
Égbolt: máshol vagyunk: mások mindketten
A tenger egyszerre mint egy fekvő hegy…

A sziget melyen szeretkeztünk
Hullámokká változik
Megtalálom a szavakat a tenger hallgatásához
Lélegzetvétel a homokos tengerfenékről felbukva
Ó hogyan ölelni téged a végtelen vállak szélén

Mi ketten a tengerfenékről
A lélek és a test lélegzetvétele…
A tenger és az ő mély zokogása…

Megjelent az Irodalmi Szemle 2024/7–8. nyári duplaszámában

Haugova, Mila (1942, Budapest)

Költő, műfordító.

Merva Attila (1978, Dunaszerdahely)

Műfordító, irodalomtörténész.