Németh Zoltán kiállításmegnyitója Gužák Avarka Klaudia festményeihez
Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves Vendégeink!
Egy kiállítás megnyitásakor többnyire azt kérdezzük, hogy mit látunk. Gužák Avarka Klaudia képei előtt állva azonban talán még fontosabb az kérdés, hogy mit kezd velünk az, amit látunk. Ezek a festmények ugyanis olyan belső tájakat nyitnak meg, amelyek egyszerre ismerősek és idegenek. A valóság és a képzelet, az emlékezet és a mítosz határára vezetnek bennünket.
Nem véletlen, hogy a művek a Personal Mythology című bristoli csoportos kiállításon is helyet kaptak. A tárlat központi gondolata az volt, hogy a kortárs művészek saját, személyes mitológiákat teremtenek: olyan képzeletbeli világokat, amelyekben visszatérő motívumok, antropomorf lények, folklórból ismerős alakok és álomszerű tájak segítik az identitás, az emlékezet és a belső tapasztalatok megértését. A kiállítás különböző művészi nyelveket kapcsolt össze, miközben közös kérdést tett fel: hogyan válik a személyes élmény egyetemes jelentésűvé? Az itt kiállító fiatal művészek alkotásait az egyedi perspektívákból sarjadó mitológiateremtés formálja egy nagy kiállítássá. A folklórtól a pszichedelikus világokon át a bestiáriumig, a textilhasználattól a kollázson át a bábozásig: a Magánmitológiáknak semmi sem szab határt. De valahol talán erről is szól a mitológiateremtés, folyamatos határalakításokról az egyes világokon át, illetve azokon belül egyéni viszonyrendszereket teremtve.
Gužák Avarka Klaudia képei kérdéseinkre nem fogalmakkal válaszolnak, hanem színekkel, formákkal és alakokkal. Festészetében a természet eleven szereplő, a növények, az állatok, az emberi test és a különös, mesebeli lények ugyanannak az organikus világnak a részei. Mintha minden alak folyamatos átváltozásban lenne, mintha a képek azt mondanák, az identitás olyan folyamat, amely által egy csodavilágba léphetünk be. Bevallom, ebben a kontextusban számomra új jelentést nyer az evolúció. Gužák Avarka Klaudia képei olyan lényeket teremtenek, amely lehetőségként benne voltak az evolúcióban, nem véletlenül fontosak ezeken a képeken az átváltozások. Mintha minden alak mozgásban lenne. A test növénnyé válik, a növény arcvonásokat kap, az állat emberi tekintettel néz vissza ránk. Ezek egyrészt fantasztikus lények, másrészt annak a felismerésnek a képei, hogy az élet különböző formái között sokkal több a rokonság, mint a különbség. Csodavilág, mesevilág, paralell evolúció – kérem, tekintsék meg Gužák Avarka Klaudia magánmitológiájának darabjait!
Németh Zoltán (Kéménd, 1970)
Költő, irodalomtörténész, a Varsói Egyetem professzora, a Bázis Egyesület társelnöke, az Irodalmi Szemle főszerkesztője. A fotót Mariia Kashtanova készítette