Géczi János verse

Irene Vrettou felvétele

HIMNUSZ A TENGERBEN

Tengernek ölén állok én,
derekamig ér a sós víz.
Kezem a farkamon pihen,
Halleluja, te vad, te nagy.

Halleluja, te nagy, te vad,
te szent, te sós, te végtelen!
A hullám nyalja a fejem,
a mélybe ránt a kegyelem.

Marokra fogom magamat,
a víz segít, a víz vezet.
Mozdul a karom, s velem
mozdul az egész tengerég.

A halak nézik odalenn,
a csérek fenn keringenek.
Isten lát, de nem ítél,
bólogat, fiam, élvezzél.

Hab csapkodja a hasamat,
a só a bőröm csípi már.
Mint a korall, kemény vagyok,
s lüktet bennem a dagály.

Jön, jön, érzem, érzem, árad,
a gerinc tövéből feltör.
Kiáltok, s kiált vissza a szél,
a víz, az ég, a mindenség.

S kilövell belőlem hevesen
a tengerbe a tengerem.
Fehér csíkot húz a kékben,
s elkeveredik velem.

Halleluja, te nagy, te vad,
már egy, egy, egy vagyok veled!
A magom úszik, él, keres,
s lesz belőle újabb sziget.

Ámen. Ámen. Úgy legyen.
A tenger tudja a nevem.
Ha meghalok, ide temess,
a vízbe, hol magam szeretem.

Géczi János (1954, Monostorpályi)

Író, költő, szerkesztő, képzőművész.