Németh Zoltán laudációja Gužák Avarka Klaudia Szemmel tartva-díjához

Fotó: Bázis

Vannak alkotók, akik szavakkal festenek, és vannak festők, akik képeikben történeteket mesélnek. Gužák Avarka Klaudia azon ritka művészek közé tartozik, akik számára a két nyelv – a költészeté és a képzőművészeté – nem válik el egymástól, hanem közös gondolkodási térben formálódik. Versei és képei ugyanannak az érzékeny, belső látásnak a különböző megnyilvánulásai.

Költészete az emlékezésből indul ki, amely a tudás archeológiájának köszönhetően a személyes múlt felidézésétől sokkal távolabbra vezeti olvasóját. A gyermekkor, a család, a természet, a test vagy az idő motívumai nála egy olyan sajátos képi világ részévé válnak, amely titokzatos, bizarr, sőt kísérteties. Verseiben a hétköznapi tárgyak és helyzetek váratlan jelentésekkel, a gyermekkor és a családi emlékezet jelentéseivel telítődnek, amelyben mindig ott sejlik valami kimondhatatlan, zavarbaejtő feszültség.

Papírbaba című verse így kezdődik:

„Kicsivel azután értem haza, hogy elvitték a házunkat.
Egy teherautó után kötötték, úgy húzták el.
Egy darabig bambán néztem utána.

Fél óra sem telt el, és hoztak egy másikat: egy ugyanolyat.”

Zaštava-í című verse pedig így:

„Lassan beletúrok a hajadba
és az ujjaim által képzett barázdákba
vetőmagokat szórok.
Paradicsommagokat,
narancsfa magokat,
városmagokat, autómagokat.”

Mindkét vers aztán egy egész világot állít elénk, épít fel szavakból téglánként, rejtett zugokkal, titokzatos részletekkel és emlékekkel. Ugyanez a belső figyelem jellemzi vizuális alkotásait is. Festményei, grafikái, sőt tetoválásai nem versek illusztrációi, hanem autentikus képi megszólalások – a már említett titokzatos-bizarr-kísérteties jelzőháromszögben, amelyet egy negyedik egészít ki, ez pedig Gužák Avarka Klaudia vizuális alkotásainak szürrealitása. Olyan alkotóról van szó, aki a vizualitás kérdéseit a szövegben gondolja tovább, a szövegek sejtelmes világát pedig vizuálisan is újraépíti. Mint látható, nála intermedialitás egyenesen alkotói létmódként funkcionál.

A Szemmel tartva-díjat azért alapította Mizser Attila és Nagy Csilla, az Irodalmi Szemle főszerkesztője és szerkesztője, hogy a laphoz kötődő fiatalok teljesítményét elismerje, hogy rájuk irányítsa a figyelmet és egyúttal a következő évben szemmel tartsa pályafutásukat. Gužák Avarka Klaudia ezer szállal kötődik a laphoz: versekkel van jelen az Irodalmi Szemle 2026/5. és 2023/1. lapszámban, Próféciák címmel 2021. augusztus 6-án Várhosszúréten az ARTér táborban nyílt kiállítása. Az Irodalmi Szemle 2021/4. számát pedig Gužák Avarka Klaudia képeivel illusztráltuk.

Gužák Avarka Klaudia művészete a csendet, a szemlélődést és a figyelmet választja egy zajos világban. Finom elmozdulásokkal, érzékeny képekkel és pontosan megformált nyelvvel. Költészete és képzőművészete arra tanít bennünket, hogy a világ legfontosabb történései sokszor a legapróbb részletekben, a legcsendesebb pillanatokban válnak láthatóvá. A Szemmel tartva-díj ezt a különleges látásmódot ismeri el, azt a következetes és sokoldalú alkotói munkát, amelyet a szó és a kép egymást erősítve hoz létre. Szeretettel és örömmel gratulálok a díjazottnak!

Németh Zoltán (Kéménd, 1970)

Költő, irodalomtörténész, a Varsói Egyetem professzora, a Bázis Egyesület társelnöke, az Irodalmi Szemle főszerkesztője.  A fotót Mariia Kashtanova  készítette