Németh Zoltán köszönti Garaczi Lászlót 70. születésnapja alkalmából!

 

Találkozás egy fiatalemberrel

 

Garaczi 70

 

A magyar irodalom legfiatalabb alkotójával

először mondjuk Kőszegen vagy Sopronban találkoztam,

1990.június 9-én 14.23 perckor:

„garaczilaczi másnéven: dolmányos vérdudu. A kenderma-

gos tollforgatók családjához tartozó, újvilági faj.”

Tartsd a szemed a kígyón, A terület visszafoglalása a madaraktól,

20 éves voltam ekkor, és azonnal tudtam,

hogy szenvedélyes viszony következik,

hiszen mély, családi kapcsolatok fűztek a zoológiához.

Éppen ezért egyáltalán nem véletlen,

hogy 6 évvel később a tatai JAK-tábor melletti aszfaltpályán

majdnem elájultam, amikor megláttam Őt.

És igen, pontosan így képzeltem,

laza, lezser cselek, futballpoénok,

de mikor elválasztják a labdától,

már nem törődik vele,

hanem a csicsergő madarakat kezdi nézegetni.

Én próbáltam olyan lenni,

mint ez a dolmányos fiatalember,

de nem sikerült.

Szlengszótárakat vásároltam,

éjjelenként végignéztem a Beavis és Butt-Head összes

adását,

hogy úgy tudjak írni, mint ő.

Nem jött össze, vidéki voltam és határon túli,

sőt túl öreg Garaczihoz képest,

vagy talán még pontosabb, hogy túl régi,

nem éreztem könyveinek mozgó, dinamikus nyelvét.

Ezt a csalódást csak néhány apró mozzanat

próbálta feledtetni.

Egy-egy kritika, amit írtam róla,

egy irodalomtörténeti passzus,

meg egy emlékezetes beszélgetés,

amelynek moderátora voltam,

és a felolvasott Garaczi-novellán fuldokolva nevettünk

a szerzővel és a közönséggel.

De ez sem tudta enyhíteni,

hogy míg én szakadatlanul öregedtem,

addig Garaczi Laci továbbra is maradt a legfiatalabb magyar író –

folyamatosan, évtizedek óta.

Ilyen fiatal íróként érkezett meg 56 évesen

Nagy Ildikó Noémivel és Erdős Virággal

a besztercebányai Bél Mátyás Egyetem

Hungarisztika Tanszékére,

majd a Červený Rak (Vörös Rák) vendéglőbe,

ahol a nagy író a jégkorong-világbajnokság

szlovák-cseh mérkőzésén legeltetve a szemét

kijelentette:

„Ilyen jó pizzát még nem ettem.”

Én boldog voltam, azt hittem, ez kapcsolatunk csúcsa,

örök és visszavonhatatlan emlék lesz.

Mit sem sejtettem arról,

hogy Garaczi-ügyben a sors még tartogat egy csavart számomra.

Hosszú, nehéz évek jöttek,

ami alatt az élet megtanított asztaliteniszezni,

majd az „Ipoly Ipolybalog Tornaklub” egyik legjobb játékosává válva

bronzérmet szereztem a Besztercebányai kerület IV. ligájának

TOP12-versenyén,

illetve elnyertem a Szlovákiai Magyar Írók Társasága

1.Őszi Írófesztiváljának asztalitenisz-kupáját Rimaszombatban.

Pingpongtudásomnak köszönhetően

a József Attila Kör szigligeti táborainak egyik sztárjává váltam,

és bár középszerű, valamint egyre idősebb,

35-40 éves költőként senkit sem érdekeltem,

de asztaliteniszezőként végre felhívtam magamra Garaczi figyelmét is!

Zaklatott napok következtek,

röpködtek a szerelmes varázsszavak: Ma Long, Felix és Alexis Lebrun,

Szőcs Bernadette, Truls Möregårdh, Póta Georgina, szemcse és fű,

tollszár és antispin, Fazekas Lizett, Miwa és Tomokazu Harimoto,

lollypop szerva, András Csaba, Bruna Takahashi,

kattintásainkkal kétszer leégettük a Facebookot és a YouTube-ot,

Laci közben pingpongversenyt nyert Pesten,

és mi tíz éve folyamatosan egyeztetünk egy közös meccsről,

miközben az asztalitenisz új fajtáit találjuk ki:

– asztalitenisz zakóban-nyakkendőben,

– pingpong a víz alatt,

– pingpong könyvvel,

– pingpong bekötött szemmel,

– pingpong időutazással (a saját korábbi ütésedet kell visszaütni),

– kvantumpingpong (a labda csak akkor létezik, ha mindketten ránézünk),

– zen pingpong (a cél, hogy senki ne nyerjen)

– Kafka-pingpong (a szabályokat senki sem ismeri, de mindenki vét ellenük)

– Borges-pingpong (a labdának mindig ugyanoda, de egy másik asztalra kell érkeznie)

– Beckett-pingpong (várjuk a szervát, ami soha nem jön)

– dadaista pingpong (minden pont után új szabály születik)

– vakondpingpong (az asztal tele van földdel),

– vakondpingpong 2 (az asztal tele van vakondokkal),

– botanikai pingpong (cserepes növények között),

– archeológiai pingpong (homokból kell kiásni a labdát minden szerva előtt),

– archeológiai pingpong 2 (csontokkal teli asztal),

– irodalmi pingpong (a poén csak akkor számít, ha tudsz mondani egy idézetet a másik által említett szerzőtől),

– bürokratikus pingpong (minden szerva előtt ki kell tölteni egy űrlapot),

– Bulgakov-pingpong – a labda fekete és macska alakú,

– Örkény-pingpong – egyperces mérkőzés,

 

és így tovább.

 

 

Németh Zoltán (Kéménd, 1970)

Költő, irodalomtörténész, a Varsói Egyetem professzora, a Bázis Egyesület társelnöke, az Irodalmi Szemle főszerkesztője.  A fotót Mariia Kashtanova  készítette.