Géczi János verse

Irene Vrettou felvétele

SÓTÉRKÉP

A tenger bennünk létezik: könnyeinkben, vérünk sótartalmában, sejtjeink ősi emlékezetében. Ez a könyv térkép azokhoz a partokhoz, ahol a test találkozik a vízzel.

Apály és dagály váltakozása rajzolja ki az ember történetét, a préselt hínár erezete ugyanazt a mintát követi, mint a tenyér vonalai. A sókristály egy-egy elhallgatott szó.

A Balaton nádasa összeér az óceánok mélységével, a kert ásónyoma a tengerfenék árkaival. Biológus szemmel nézni, költő nyelvén nevezni meg: minden csepp egy múlt, minden hullám egy jövő.

E ciklus búvárnapló és herbárium. Alámerülés a test sós vizébe, hogy megtaláljuk benne az első tengert, azt, amiből mindannyian vétettünk. Apály A visszahúzódó víz üres partot hagy, iszap, csigaház, gyerekkori nyarak lenyomata. Itt kezdődik az emlékezés. A hiány térképe, ahol a lábnyom őrzi a test melegét, de a tenger messze jár. és só A test belső tengere. Könny, vér, izzadság, a só útjai a bőr alatt. Erotika és anatómia, seb, csók egyetlen mondatban. Ahogy a rózsa tüskével rendelkezik, a szerelemnek is létezik sótartalma. Mar, de életben tart. és ár Poszeidón átszántja a kertet, Aphrodité tajtékból lép ki a parti kövekre. A történelem hullámverése kimossa a nádtorzsok közül a csontokat, az istenek lábnyomát, a háborúk hordalékát. Senki partja nem magánterület. és nyílt víz. Az öregedés sodrása, amikor nem evezünk, csak hagyjuk, hogy sodorjon a víz. Feloldódás: só a sóban, csepp a tengerben. De minden feloldódás új koncentráció.

A Sótérkép légzőgyakorlat. Víz alá visz, és megtanít kopoltyúval olvasni.

ELŐSZAVAK

1.

Mielőtt a tengerbe belépnél,
hallgasd meg, mit suttog a szél:
minden cseppben a tested emléke él,
férfié, nőé, ki ölelt, ki remélt.

Ne gondold, hogy a víz ártatlan, tiszta.
A víz a legrégibb szerető, a pimasz:
nyal, harap, behatol, majd visszaszívja
magát, s ott hagyja a térképét rajtad.

Ez a könyv nem vers. Ez áradás.
Dagály, mi combok közül tör elő,
s apály, mi után a bőröd csupa ránc,
sós, miként a könny, a gyönyör.

Ha félsz, tedd le. Ha szomjazol, igyál.
A víz nem kérdi, készen állsz-e.

2.

A víz nem felejt, de folyton visszatér,
kimossa partra a testedet.
Hiába törlöd le, hiába temeted el,
nem felejt, csak folyton visszatér.

Ágyékodból ered, szemedből csorog,
férfimag és nőár egybevegyül,
combok közt apad és újra felcsorog,
a víz nem felejt, de folyton visszatér.

Könyv ez? Nem. Tenger. Lapozz, ha mered.
Minden oldalon egy hullám temet el,
s minden hullám után megszületsz.
A víz nem felejt, csak folyton visszatér,
sós csókkal mossa partra a testedet.

3.

A víz te vagy, hogy meztelenül állsz.
Csorog a bőrödön, nézd csak.
Minden csepp régi szeretkezés.
A víz te vagy, ha meztelenül állsz.
Férfi voltál? Nő voltál? Mindkettő.
A tenger nem kérdi, csak magába zár.
A víz te vagy, ha meztelenül állsz.
Só csorog a bőrödön, nézd csak.

Só csorog a bőrödön, nézd csak.
Ez a térkép, amit a vágy rajzolt rád.
Nyelvemmel olvasom, ujjammal írom.
Só csorog a bőrödön, nézd csak.
Dagály volt, apály lesz, de te maradsz,
vizesen, fényesen, mint az első napon.
Só csorog a bőrödön, nézd csak.
Ez a térkép, amit a vágy rajzolt rád.

Géczi János (1954, Monostorpályi)

Író, költő, szerkesztő, képzőművész.