Gyurász Marianna verse

Alagi Mihály felvétele

mínusz 12

ez is egy formája az időutazásnak,
állítja az őszes, éles szemű úriember a kávézóban,
ristrettót kér, csak röviden és velősen, elvégre délután van,
ilyenkor, hogy közeledik a napnyugta, már nem kertelünk

meséljen, dottore, kérlelem,
és ő mesél

azt mondja, ragyogó, tavaszi nap volt
mikor útra kelt a jövőbe
Pavia robogó útján

kicsit mintha a Vissza a jövőbe
(biztosan láttam azt a filmet, többször is,
ezt ránézésre eldöntötte rólam)
forgatókönyvébe cseppent volna,
el tudja képzelni, hogy lángolt az út a kerekei alatt,
ahogyan egyre gyorsult, gyorsult,
hogy aztán
tizenkét évvel később ébredjen fel

(bár, hogy egészen pontosak legyünk,
akkoriban egy ideig meggyőződése volt, hogy egy ködös,
októberi napon történt az utazás – és,
mivel ez egy rendkívül komplex esete az idő
önmagába való csavarodásának,
ez, voltaképpen
úgyszintén igaz)

vidéki, fiatal, feltörekvő orvos volt,
két iskolás korú fiúval

a két férfit, akik pár pillanattal később
az ágya mellett álltak,
nem ismerte fel

hiába ismételték elcsukló hangon, hogy
apa, apa,
még hónapokig nem tudott érzelmeket
kötni az arcokhoz

a felesége (megöregedett)
mesélte el neki,
hogy főorvos lett,
ezt nem volt elég elhinnie:
újra iskolapadba kellett ülnie,
megtanulnia tizenkét év tudományos áttöréseit és
egyre csiszolódó vagy teljesen új
technikáit

azt, hogy az anyja meghalt,
azóta sem bocsátotta meg az időnek,
Pavia aszfaltjának
vagy az anyjának

de a legkevésbé azt bocsátotta meg az időnek,
amit vele tett:
65.235 gondosan elolvasott elektronikus levélváltás után látta be,
hogy egy faszkalap lett

nem ült újra iskolapadba,
hogy ezt megtanulja, mert
nem szeretett volna faszkalap lenni

nehéz volt, persze, ezt a számára ismeretlen foltot a téridőben,
társadalmunk szociális szövevényében
egy ilyen váratlan időutazás után feltölteni,
megbirkózni a felelősséggel, elvárásokkal,
felnőtt fiúkkal,
egyre nyikorgóbb, fájó ízületekkel
úgy, hogy mindeközben
nem egy faszkalap

de ez a legnagyobb törekvése, meséli a dottore:
ez, meg persze, hogy pénzt keressen a történetével,
mert hát, valljuk be, mindennapinak nem nevezhető,
rendkívül izgalmas, és, ő ebben is hisz,
tanulságos

tanuljon belőle, szinyóra, meg írjon, mondjuk
egy verset,
keressen vele maga is pénzt

bólogat,
már az üres csészéből kortyolva képzelt kortyokat,
én pedig

lázadón rendelt
gyenge lattém szorongatva
már csak azon gondolkodom, vajon
a már meglett, ötvenes főorvos úr,
aki balesetet szenvedett Pavia robogó útján
hová utazott az időben,
miféle múltban vagy
jövőben találta váratlanul magát?

és vajon, mindennek ellenére
azóta is egy
faszkalap?

Gyurász Marianna (1991, Komárom)

Költő, író, molekuláris biológus. Első kötete 2022-ben jelent meg Már nem a mi völgyünk címmel a Kalligram gondozásában.