Filip Németh versei Merva Attila fordításában

Arnold Eszter felvétele

IPARI PARK

az utca az utolsó kerítést követően véget ér
ott ahol látszólag üres táj volt
megállsz

egyre közelebb és közelebb
jönnek

még közelebb

csikorgással
és dörgéssel
közelednek
acél héjaik
gyártósorokkal és présgépekkel odabent

leárnyékolják a lakótelepet
elfoglalják a külvárost
melynek köszönhetően tudod
hogy a kilométerek rövidek
ameddig ellátni
elérni
aszfaltút
menetel szembe

szélesség és hosszúság eltűnik
a bádogfalak között
a légtechnika alatt
láthatatlan alkatrészek
illesztődnek egymásba
reggeli éjjeli délutáni

neki köszönhetően a kertek zöldség helyett
tele vannak koncentrált szabadidővel
és a hobbymarketek akciós ajánlatainak
kemény munkával megszolgált giccseivel

KÉMÉNY

emlékszel a kéményre
itt állt valahol

pionír
először a nevét festették le
később az egészet kiradírozták
dinamittal
a happening az egész lakótelepet kihúzta a mezőre

a körülötte álló többi épület
még mindig áll
elfeledetten
senki sem volt hajlandó lebontani
vagy tatarozni őket

ha hosszabb ideig bolyongsz az üröm és a lapulevelek között
tégladarabokba rúghatsz
maradványok
vedd a kezedbe
és rakd el az elmédbe őket

a kémény helyén
már csak te állsz

TÉR

a levegő bágyad
önmagukba zárt beton felkész elemek
közömbösséget árasztanak

szétszóródunk
mint a gyerekjátékban
csak az árnyékban lépkedj
mert megégeted a talpad

álmodozol
hova állítani fel a barikádokat
hogyan lehetne ezt itt elfoglalni
kivel
és ki által

több tonna földet vágysz ide hozni
esőkkel megöntözni
vad faféléket és rovarokat beengedni
és ültetni
és vetni

az elvakított szemeid előtt tűnik el minden
a tűzforró sima lemezen

egy slendrián résből
karcsú
szár nő
apró rügy
a jövőd
a betonon
csírázik

Megjelent az Irodalmi Szemle 2024/7–8. nyári duplaszámában

Németh, Filip (1985, költő)

Merva Attila (1978, Dunaszerdahely)

Műfordító, irodalomtörténész.