A csöndháborítás lehetetlensége

Soóky László: A nagy (cseh)szlovákiai magyar csönd. Benkő Géza rendezésében és előadásában

Befogadói hozzáállás és nézőpont kérdése, hogy a múlt és a jelen kettőse közül melyikhez kapcsolja inkább a néző Soóky László A nagy (cseh)szlovákiai magyar csönd című darabját, az pedig végképp személy- és véleményfüggő, hogy a jövőhöz való kapcsolás lehetőségének felvetése mennyiben tűnik helytállónak. Benkő Géza rendezése és játéka nyomán egy múltbeli léthelyzet jelenetei sorjáznak, szociografikus lenyomatát adva egy letűnt kor mindennapjainak, de ha visszametsszük és lefejtjük a konkrétumokat, a mindenkori kisember vagy az egyszerű ember sorsa rajzolódik ki.

A tragikomikus monodráma cselekményét pontosan meghatározott hely- és időkoordináták fogják keretbe, az ebben a mikrokörnyezetben élő különböző rendű és rangú emberek életének egy-egy mozzanatát villantja fel, s éppen a szűkre vett perspektíva révén sikerül még érzékletesebbé tenni az egyén tehetetlenségét az átvonuló korokkal, rendszerekkel, sőt a feje felett átlépő határokkal, a lába alól kimozduló talajjal szemben. A nagy horderejű társadalmi mozgások egyfajta paradoxonára világít rá az előadás: miközben e jelenségek a társadalmi közeg teljes vagy jelentős mértékű átalakítására tesznek kísérletet, bizonyos szintek és mélységek után elveszítik hatóerejüket. Ennek illusztrálásaként jelennek meg sorra a színészi előadás nyomán mások mellett a hasznot lesők és pénzzel üzérkedők, a kocsmában iszogatók, az egyházak helyi képviselői előtt magyarázkodók, az özvegyasszonyok után kajtatók, a focimeccsen tombolók meg a szomszéddal perlekedők. Ahogy a tájoló darabok jelentős hányadát, úgy a jelen előadást is a minimalizmus felé tendáló színpadkép jellemzi, ezáltal pedig a színészi játékon túl a kevésszámú megjelenő tárgyra fokozott figyelem összpontosul, értelemszerűen felerősítve jelentésformáló hatásukat. A tragédiakiváltó szerepbe kerülő műanyag poharaknak és az italozás további kellékeinek fókuszpozícióba állítása újabb értelmezési utakat nyit meg, ahogyan egy sapka vagy egy szék is a darab kontextusában válik illusztrációs jeggyé.

Benkő Géza alakítása nyomán a kisközösség egy tagja kerül központi szerepbe, de mégsem az egyén sorsát mondja el A nagy (cseh)szlovákiai magyar csönd. S még csak nem is konkrétan azoknak az embereknek a története, akiknek az alakja szintén megidéződik konkrétan vagy anekdoták révén, hiszen a darab jelentésmezeje az általános felé tágul. Ezeknek a mondhatni archetípusoknak a sajátos identitással, a kisebbségi lét és a szocialista tömbön belüli élet deformációival járó esetein, a hétköznapi történetmesélés mintájára helyenként kissé konfúzzá váló eseményeken nevet fel a közönség, illetőleg azokon a tragédiákon, amelyeket még el lehet nyomni és kendőzni humorral. És valahol itt keresendő az a válaszvonal, amelyen túl az élet zugaiban és pincéiben meghúzódó csönd hirtelen előtűnik.

A vajdasági magyar színházi világban valamelyest is jártas néző mindeközben akaratlanul is Szerbhorváth György bizonyos szempontból már kultikusnak is mondható, a monodráma és a stand up comedy közötti mezsgyén létrejövő darabjaira asszociál, és éppen az elsőre lokálisnak tűnő kódrendszerek feloldhatóságát bizonyítja, hogy ideilleszthető egy magyarországi sajtószervnél a Van-e valami bejelentenivalója? kapcsán megjelent gondolatsor: „A Monarchia él, és benne az abszurd meg mi ugyanolyanok vagyunk Pozsonytól Szabadkáig. Európának ezen a más nemzetek felett ítélkezni nem rest felén, ahol a kisembernek sosem lesz köze a saját sorsához, Szerbhorváth írása mindig aktuális marad.”*

Soóky László darabjának cselekménye a múltbeli meghatározottsága miatt – látszólag – közvetlenül nem mondhatja magáénak a stand up comedy egyik fő sajátosságát, az aktualitások tematizálását, viszont már a címben szereplő zárójeles megoldás is utalhat arra, hogy a jelen valóságában is ugyanúgy ott ül az a bizonyos csönd, búgásának és nyekergésének egységességét államhatárok nem zavarhatják meg, csak épp a csöndszín variálódhat.

Rizsányi Attila

fotók: Haiser Hajni

Soóky László: A nagy (cseh)szlovákiai magyar csönd

Rendezte és játssza: Benkő Géza

Dramaturg: Varga Emese

ősbemutató: Komárom, Tiszti Pavilon, 2016. február 27.