Ilyen (is) volt – Már nem készülünk a Könyvfesztiválra (3. rész)
Az elmúlt hétvégén egy szlovák irodalmi miniállam formálódott a budapesti Millenáris beléptetőkapui mögött, ahol a szlovák és a magyar egyenrangú kommunikációs eszközként volt használatos. Ez a szubjektív visszatekintés természetesen közel sem látja át az állam valamennyi működési mechanizmusát, de a maga elfogult hangján megpróbálja megragadni négynapos létezésének hangulatát.
Először is a B1 standot az sem tudta mellőzni, aki akarta, hiszen ahhoz, hogy a könyvkiadók kínálatának közelébe férkőzhessünk, kénytelenek voltunk elhaladni mellette. A pódiumon pedig folyamatosan történt valami – hol érdekesebb, hol unalmasabb bemutatók, beszélgetések. A színvonalbeli eltérések beismerése mégsem tekinthető degradálónak, hiszen az ilyen jellegű események vélhetően nem a pontosságról, sem a tökéletes megtervezettségről szólnak. Sőt a pontatlanság és a spontaneitás szinte elvárható. A lényeg sokkal inkább az, hogy aki ott volt, az adott feltételek között jól érezhette magát. Márpedig az érdeklődők mellett szinte mindenki ott volt, aki a mai szlovákiai irodalmi színtéren számít – magyarok és szlovákok egyaránt.
Számos szlovák szerző mutatkozhatott be, akár önálló kötetével, akár valamelyik antológia közreműködőjeként. Közülük elsősorban Veronika Šikulovát emelném ki, aki a 2015-ös Anasoft litera győztese volt Hiányos fiasítás (Medzerový plod) című kötetével, az előző ajánló felsorolásából viszont sajnálatos módon kimaradt. A L’Harmattan Kiadónál megjelent regény péntek késő délutáni bemutatóján a szerző és a fordító, Mészáros Tünde mellett Závada Pál író és Fekete Ibolya filmrendező is részt vettek, a beszélgetést pedig Görözdi Judit irodalomtörténész vezette. Veronika Šikulová és Fekete Ibolya között a generáció- és a szakmabeli különbségek mellett párhuzam is vonható, a szülő halálának feldolgozása miatt. Egyebek mellett erről esett szó a nagy érdeklődést kiváltó eseményen.
Alapvetően érvényes volt a szabály, miszerint a délutáni programok több nézőt vonzottak, míg a matinék, főleg ha elzárt termekben zajlottak, bármilyen érdekesnek is ígérkeztek, nem tudtak bevonzani néhányfősnél szélesebb közönséget. Így aztán egy-két esetben előfordulhatott, hogy többen ültek a pódiumon, mint a nézőtéren. Persze túlzás lenne állítani, hogy ez volt a jellemző. A XX. és XXI. századi antológiák, vagyis a Modern dekameron és a Férfi, nő, gyerek bemutatóján például nemhogy ülőhelyet, de állóhelyet is alig lehetett találni, az élő szerzők jelentős része pedig meg is jelent az eseményen. A B1 stand környékén szinte bármikor össze lehetett futni többek közt Marek Vadasszal, Víťo Staviarskyval, Michal Habajjal vagy Daniela Kapitáňovával, akik az egész hétvégét a Könyvfesztiválon töltötték, de akár Grendel Lajost, Pavel Vilikovskýt, Závada Pált vagy Esterházy Pétert is láthatta, aki jókor járt arrafelé. Rudolf Chmel Szlovák kérdés ma című kötetének bemutatója mindenképpen ilyen eseménynek számított, amikor az asztal mögött a szerző, Szigeti László, Martin Bútora és Martin M. Šimečka, a másik oldalán pedig az utóbbi jelentős szerzőkön kívül például Komoróczy Géza, Hunčík Péter, Adam Bžoch és Marta Součková is helyet foglalt.
A szombati időjárás-változás nem kedvezett a kinti programoknak, ezért aztán vasárnap nagyobb tömeg koncentrálódott az egyébként is tömött belső terekbe. Ide szorult Koloman Kertész Bagala Irodalmi Cirkusza is, amelynek hangeffektusait elnyelte a sokaság, a zsivaj. Ezt követően került fel a pont a szlovák stand programjának – esetünkben – j-jére, amikor is Karádi Éva hetvenedik születésnapját és a Lettre Internationale századik, befejező számát megünneplendő elhangzott Vlado Janček alkalmi verse és annak három magyar változata G. Kovács László, Mészáros Tünde és György Norbert fordításában és előadásában. A költeménynek egyébként 14+1 magyar fordítása született – utóbbi az eredetinek a magyar fonetika szerint átírt és kommentárokkal ellátott verziója Hizsnyai Tóth Ildikótól –, és ezeket egy kisfüzet-formátumú számozott kiadványban meg is jelentették.
Hálátlan feladat válogatni a rengeteg esemény közül, kiemelni valamelyiket a programok sorából, ezért magam is igyekeztem inkább valamelyest a hangulat érzékeltésére szorítkozni.
Ahogy az várható volt, érdemesnek bizonyult szlovák irodalom iránt érdeklődőként a Könyvfesztiválra látogatni, mert azon túl, hogy a kiadványokat és a programokat illetően bőven volt miből válogatni, az élő szlovák irodalommal, egy izgalmas, változatos, folyamatosan új irányokat kereső jelenséggel nyílt lehetőség találkozni. Találkozni. Legyen ez a kulcsszó. Kultúrák, irodalmak és egyének párbeszéde zajlott az elmúlt hétvégén Budapesten, amelyben a szlovákok és – talán nem szerénytelenség ezt állítani – a szlovákiai magyarok játszották a főszerepet. Ha viszont a főszerepek között van főbb, az – Karádi Éván és Deák Renátán túl – mindenképpen a fordítóknak jár. Kívánjunk sok szerencsét annak, amit útjára indítottak! Én itt ezennel megtettem.
Paszmár Lívia
Fotók: Gabriela Magová