Háy János: Lerázza; Mi a fájdalom; Megélni; Vízre; Egyedül; Gyerekvers (versek)

LERÁZZA

Lerázza magáról, mint
kutya a vizet, és azzal
szembesül, hogy épp az
a fájdalom, ami érte,
talán meghalt valaki
időlegesen vagy végleg,
nem érdekli.

Annyi fájdalom van,
mért pont ez, gondolta,
és épp a tükörbe nézett,
mért pont ez érdekeljen.
Ml A FÁJDALOM

Mi a fájdalom, kérdezte magától,
mert láthatóan, mondani sem kellett,
fájt.
A térdére kenőcsöt kent, hogy az
legalább kevésbé, de volt, ahová
nem lehetett, s hogy a fájdalom egy
üzlet, mennyi is volt ez a krém, s
hogy tulajdonképpen, ő is üzletel a
fájdalommal. Mindent meg lehet
venni, a bort, mikor az utcán koldul,
az érzelmet, ha épp nem ott,
mindent, ami épp nincsen, s hogy
végül is a gyógyszergyárak, sem
feleslegesen termelnek.
MEGÉLNI

Megélni, hogy a férfi mindig
ott van mellette, hogy úgy
történnek a dolgok, hogy
nincsenek tervezve, hogy nem
abban az egy órában, amikor
meg volt beszélve, a gyerek az
oviban, ő meg ma a munkából
kicsit késhet, vagy erre a napra
kikérte magát, hanem este,
bármelyik napon, mert mindig
ott van épp mellette, s
megtörténhet az egész, csak
úgy véletlen.

VÍZRE

Vízre írta a nevét.
Ősz volt.
A víz már hideg volt, de
nem annyira, hogy
legalább időlegesen
belefagyjon.
EGYEDÜL

Egyedül lenni valahol
messze, és érezni,
hogy nincsen hazám,
nincs az a ház, nincs
az a fa és nincsen az a
lány.

Hogy mi az az otthon,
s most épp mitől más,
csak azt érzi, hogy
hiába technika,
visszamenne oda.
Talán meghalt, talán él
még, mert kérdezi
kisfiam ettél, s veszel
magadra meleg ruhát.
Oda visszamenni, ahol
nem csak egy telefon,
hanem tény lesz, van
az a lány.
GYEREKVERS

Úr isten,
ne menj oda Zolika, ott darazsak vannak.
Úr isten,
nem menj oda Zolika, mert leesel.
Úr isten,
nem menj oda Zolika,
mert telemegy a cipőd homokkal.
Úr isten,
ne menj oda Zolika,
mert az a gyerek egy bacilusgazda.
Úr isten,
mibe ültél Zolika, ez egy kaki, biztos kaki.
Úr isten,
meneküljünk Zolika, ez egy
játszótér!