Kali Ágnes: Irodalom és démonok II. / ópia

Julija Svetlova felvétele

fn. az a kettős intenzitás, amikor valakinek a szemébe nézel, és egyszerre tolakodónak és kiszolgáltatottnak érzed – a pupilla csillogó, feneketlen és áttetsző – mintha egy ház ajtaján a kulcslyukon átnézve látnál valakit ott állni, de nem tudnád megmondani, hogy kintről befele vagy bentről kifele nézel.

az éjszakákat a tenger partján betonba öntik
arctalanná torzul az ébenfekete szerelem
törött tükröket árul a konstancai kaszinónál
madarak alszanak a tengerben
szárnyuk  pikkelyesedik

ezt az éjszakát betonba fogják önteni
mondod és elengeded a kezem
ez nem halál csak a mondástávolság határa

Kali Ágnes (Sepsiszentgyörgy)

Ikrek, Kolozsváron él, dramaturg, verseket ír