Nagy Kata versei

Borsos Zoltán: 02112 FAMOUS LAST WORDS

Hűség

Hiszed-e, hogy Isten
minden egyes álmunkat összegyűjti?

Az 5000 éves emberpár fekszik így
egymásba kapaszkodva az Ipari Park
alatti kettős sírban,
okkergyöngyökkel gyökérhajzatukban,
kagylóval bordakosarukban.
Felhúzom térdem térdeid közé
Szarvashegy lehunyt szemhéja alatt
a tágas pupillasötétben
is igen jól látlak.
Kék agavé,
fűszál-teagőz
nyári szántás föld-öröme,
ár vagy apály leszel
a halál után?
Nincs benned semmi állati.
Kicsi kereszteket rajzolok
dobogó melledre,
tudd, hogy
szíved csúcsfényéről
újra fölismerlek és veled leszek
teljes.

A termékenység vége

 „Most, hogy kígyó-alakot öltök,
Mosolyom végzetes.”
(Ted Hughes)

A rókák a mangrove-erdőben vártak rám,
emberi arcuk saras, bundájukból nem szivárog
az ösztönös félelem. Én vérzek, ahogy bírok.

Apró karmaimmal fölhasítom magam és
a halál kicsi almáját húzom elő a sebből.

A szárazföld a tengerbe igyekszik. A gyökerekről
víz csöpög.

Mi, aki mind sokáig bíztunk Istenben,
okos fejeinkkel a csillagok felé bökünk,
reménykedünk,
hogy a teremtés idő előtt befejeződik,
a szomjas szemek előtt csordul le majd
az erdő vörös sója.

Garam Gergő fotója

Nagy Kata (1986, Dunaújváros)

Költő, tanár, a József Attila Kör elnöke. Első kötete Inkognitóablak címmel jelent meg 2016-ban, amelyet abban az évben a Horváth Péter Ösztöndíj hármas fináléjába választottak.