Veres Erika: Duett a sárban (részletek)

liaye/lomography felvétele

 

 

 

cserépsíp szikkadt
vázába halt légytetem –
halk zümmögése a
hézagok közt remeg tovább
mint eltévedt róka
a faluszélen vagy
surrogó magnószalagról lekopott szavak

elfelejtettük megnyomni a gombot,
rekedt őrjöngésben duzzad a hang.
soha nem lesz már (tökéletes a) csönd.
egy lyukas agyagdarab, szívkamrák –
örök helyei a létnek,
amit kutathatnak eljövendő idők
kíváncsi kezű zajos gyermekei.

.                        *

pokrócot tüzel szobám falán
a bukó nap
gyerekhangok zörgetik
lent az ablakrácsokat
feléd fordulva várják
belső magjaim jöttödet

csíksodronyban kaffog hajszínem órája
kifésültük belőle árnyalatait.
ütemzavaros lépésekkel küldi
katonáit a mulandóság
e naponta megrendezett felvonulásra,
de hamar elmossa őket egy térbe kivetített
szöveges üzenet.

ami marad: a tárgy –
sötét vackában remeg
mint egy porszívó.
tehetetlen és buta,
mégis Ágnest idézi.

.                        *

ami változatlan – a test nyugalma

természetes és valós a hús,
négyzetméterenként meredő erő,

körszemed karéja diósul
ludak fehér vászna viszket
mossuk magunkat egymással –
igelitzacskóban legalább két test.

a parton kék-fehér csigaház rezonál –
homokszemcsék között
centrumát kereső spirál
vagy táguló koncentrikus körök

vézna fércek lógnak öltönyöd zsebéről. Ki menti meg az elkopott prófétát, s hol áll meg a vándor
egy korty vizet inni? Kiapadt kútnál rágógumiszerűvé rózsaszínült pelikán mond imát, csőrét
széttátva köhög, színével áttaszít a homokvihar dúlta másvilágra.

ami változatlan – a test nyugalma

.                        *

(.) és csak egy órája hogy az elmúlt
pillanat
lobog köröttünk fájdalma.
kendő alatt, burokban.
hennával agyagvörösre szikkasztott
gyökerem radixszá azonosul.
lebegő libidó kert a képzelet,
és szétrepedt. lepkevarázs,
játszik, elszáll. értem/-d.

szerény idő. ablakkeret
mögül lesed: utcaforgalom. szürke
kapu, barna redőny. áporodott
szobaszagra ajtót nyitó kéz.
ágyneműtartó. eladtuk
vagyonod. novembertől március
közepéig.

.                        *

Hipóval mosott, átizzadt inged gombját fogó cérna
vagy
egy másik táj elhalványult lazasága-e
vonzza vidékemet (mágnesként rajongó
pólus)?
ízed tulipánpollen,
szagod szürke kosszal tömött
pórus.
négyszögletes érzelmeid koppanó nincse. szótlan arcod. halk homlokod. vezeklésem végtelen
bilincs_e (?)

.                        *

fekete mennyezetről visszacsikorgó
nap-narancs, űrbéli csillár
bont szárnyat
ásványvíz és bonboníz lepi el a számat

kergettem a májusi csaják
harsogó zöld raját,
tapasztottam szitakötőszárnyat
hüvelyk- és mutatóujjam közti bágyadt
folyású augusztusi patakban

és ástam gödröt szeptemberi kertbe:
előkerült el nem kapott csaják teste
de betemettük ismét –
csak a körömfesték
rögfekete színe
hozza néha felszínre
májusi örömre öltött
ciklikus gyászomat

félig te, félig a kárhozat kotor át innen a zodiákus körbe,
görbe lábbal lépek előre
elhalványulnak a graffitijelek
azbesztfalon stagnáló gondolatmenet

 

 

Megjelent az Irodalmi Szemle 2018/11-es számában.

 

 

 

Veres Erika (1986, Érsekújvár)

Költő, műfordító, az Istanbul Üniversitesi doktorandusza. Első kötete idén jelenik meg a Kalligram Kiadónál, Duett a sárban címmel.