Magolcsay Nagy Gábor: Tanösvény a Spitzbergák alatt (versek)

Bedynski Krisztián felvétele

Päijänne

Ez a táj többet ér, mint az oxigén.
Érzem a tajga pulzusát, járásom alatt fölremeg
jégránc, jégtükör mélyén elvirágzik a képzelet.
Agricola nyelvkatakombái szaporodnak
bennem: láznevek, szennyeskedő éjjelek –
hibbant versmalom növekszik bennem,
amely kiűzi tüdőmből a levegőt,
és egy holdontúli sikolyba temeti
néhány perc alatt.

Vaasa

A hajnal fészkében heverünk.
Belehallgatok a szélbe, a lángoló öbölbe,
amikor özönvízzé növekszik bennem
hiányzó biztonságérzeted.
Már nem hazudok és nem érzek semmit.
Árnyékomon átesik a századik hegygerinc,
és mi a hajnal fészkében heverünk,
mint az elmélkedő kövek,
mint az anyaghoz visszatérő beszéd.

Megjelent az Irodalmi Szemle 2019/7-8-as számában.

Fotó: Egri Szín

Magolcsay Nagy Gábor (1981, Miskolc)

Költő, zenész.