Seres Lili Hanna: Irodalom és biztonság IV. / Akkor miről?

natasha-barova felvétele

…na igen, amikor meglátta apámat az iskolaszínpadon, anyám úgy nevetett, hogy megindult a szülés. Nevetésre jöttem a világra. Kamaszkorom óta gyakran gondolok erre. Hogy mennyire nem stimmel. Na mindegy, csak a mai röhögőgörcsötökről jutott eszembe. Kérsz teát? Nem, mi, csak a kóla. Én minden napot kamillateával indítok. Tisztaság, nyugalom, egészség. Aztán főzök egy zöldteát, azt hozom be, energia, frissesség, veletek a toppon kell lenni. De hát persze mindegy, így sem bírom. Ne bámulj, nem illik. Jaj, hogy nem elég az a nyolc-kilenc óra, amit bent töltök, még ez is… Neked meg el kell viselned a sóhajtozásaimat. Nehogy azt hidd, nem vagyok ám olyan öreg. Nekem ez az első rendes munkahelyem. Csak már úgy ki vagyok ábrándulva, mint ha ötven éve csinálnám. Bocs, hogy pont neked mondom ezt, de hát te is utálod a sulit, nem? Sorstársak vagyunk, édesem. Szólj, ha mégis kérsz teát. Ez most levendulás-fahéjas, ránk fér a nyugalom. És érted, karácsonyi ízű. Remélem, nektek szép karácsonyotok lesz. Bár ahogy anyádékat ismerem, na, bocsánat, nem mondok ilyeneket, de ha még pár órát itt ücsörgünk, nem fogom megállni. Na mindegy. Nekem haza kell mennem a szüleimhez. Mármint karácsonykor. Megint nézel, hát igen, vannak szüleim. És igen, nincsen barátom. Párom, férjem. Látod, nem vagyok olyan öreg, hehe. A helyzet az, ha már itt tartunk, és na, nagylány vagy már te, és okos is, szóval a vőlegényem elhagyott. Sok vagyok, ennyit mondott, érted, ennyit, a szarházi, sok, hát ő meg kevés, olyan kevés, a kisujjamig se ér fel. Mondom ezt úgy, hogy, ne tudd meg, de, igen, igen, nagyon szerettük egymást. Mindegy, nem megyek bele. Sok év óta ez lesz az első karácsonyom nélküle. Az első újra a szülőkkel, csak a szülőkkel. Örülnek nagyon, hát gondold el. Szerették a Balázst, de engem jobban szeretnek. Kényeztetnek. El fognak halmozni ajándékkal és finom ételekkel. Elképesztően kellemetlen és szomorú lesz. Remélem, nektek jobb lesz, csak az apádat ne engedjétek be a lakásba. Hallod? Ne nézz így rám. Tudom, vagyis gondolom, hogy szereted, de ez nem erről szól. A nevelőapád még mindig kisebb állat, na, ne fintorogj. A rohadt életbe, a filter. Nem szeretem túláztatni. Na gyere, töltök neked is. Ne is beszéljünk a családról, mi? Akkor miről? Karácsony… Legalább egy ideig nem találkozunk. Na, úgy értem, nem kell bejönni. Jó lesz? Azért a kötelezőt olvasd el. Én igyekszem. Szerintem te tudod. Te és Dóri és Anett és Kitti, és talán az Ábris. Ti tudjátok. Hát látjátok, miket adok fel a kötelező kötelezők mellé. Amiket élveznétek is! Amiket akkor írtak, amikor már éltetek! Amihez lehetne közötök. Ha nem a kurva mobilokat nyomkodnátok. Bocsánat, na, most már vége a napközinek is, lehet egy kicsit káromkodni. Nézd, már mennyi az idő. Elképesztő, hogy anyád mindig lemerül. Hát ő is mobilozik takarítás közben, vagy mi? Soha nem lehet elérni. De legalább ilyet nem csinál gyakran. Egyébként köszönöm, hogy abbahagytad a gyerekes siránkozást, hogy engedjelek haza egyedül. Te nem ilyen vagy. Milyen a tea? Figyelj ide. Jön a téli szünet, év vége van, fogadj el néhány tanácsot. Legyél bizalmatlan a fiúkkal. Tudom, most mind hülyék és gázak meg ilyenek, de egyszer csak nagyon fontosak lesznek. És sose fogod magad elég jónak érezni. Hát én most szólok neked, ünnepélyesen, és halálkomolyan: elég jó vagy. Sőt. Túl jó. A fiúk viszont… Mindegy, a lényeg, hogy legyél óvatos. De hát jónak mondom, az apád és a nevelőapád példáján is tudsz tanulni. Következő tanács: olvass. Ne rakj ki magadról olyan képeket az Instagramra, amiket később megbánnál. Ne bánts másokat, mert azt is megbánod később. Állj ki inkább mellettük. Na jó, abbahagyom, sok vagyok. Te is biztos ezt gondolod. Mind ezt gondolják. Csak a szüleim nem. Meg az igazgató. De őt hagyjuk is. Az is egy állat. Te nem is tudod… Vigyázz a férfiakkal. Édesem, muszáj elmondanom… Ha nem most, hát mikor. Gondolj rám és rá majd karácsonykor, a fa alatt, ugye lesz fátok? Mondj el egy imát értünk, ugye hiszel Istenben? Na szóval, édesem, nekem lett volna egy gyerekem. Ne nézz így, igen, biztos nehéz elképzelni engem anyaként. Mindegy, nem megyek bele. Most már soha nem fogom megtudni, Balázs vagy az igazgató, na, igyál, kihűl a tea, szerintem így is jó lett, hogy öt percnél tovább hagytam benne. Szerinted megpróbáljam újra anyádat? Ne, mi? Nem foglak hazaengedni egyedül, arról ne is álmodj. Még várunk félórát, és legfeljebb hazamegyek veled én. Legalább elbeszélgetünk, mert például…

Seres Lili Hanna (1993, Budapest)

Író, költő, szerkesztő