Mezei Gábor: Irodalom és örökség I.

Jens Mattke felvétele

a.1. átmeneti maradék

mióta nem vagy itt, elkeveredtek
a dolgaid, a közösek, emlőseinkkel,
élősködőinkkel, a hang: kitin pattan
a körmöd alatt. két körmöd között.
ahol ülsz, az ágyon, ahogy készülődsz,
irritál minden, ami eddig körbevett,
héj édes termést, hiába zörgő levelek
mélyén. mert hiába a várakozás is,
hogy majd mind lehullanak, és egyedül
maradsz a még meleg napfényben,
odakint, ahol ami jelentéses, majd
mindig fenyegető, ahol észrevenni
magadon fogod a váratlan és a veszélyes
közötti észrevehetetlen árnyalatokat.
miközben épp ettől szorongsz, a világ,
ami tiédnek hazudja magát, innen nyílik,
ebből az egyre szűkebb résből, pedig
kirakatairól állítja, saját ablakaid,
ülj mögéjük, ülj le egy korty borra,
egy levesre, ebédelj, menj tovább,
de honnan, a kezed, a kanalad, a szád,
a mozdulataid leszakadnak rólad miattuk.

morzsák és szálak: az üveg bőröd
határain. az asztal túl alacsony, a polc,
alul, a lábai között, a sípcsontodba akad.
a kilátás kényelmes, az utca végre üres,
fa a padka mellett, a hely nevét próbálod
nem felismerni belülről, visszafelé.
megvárod, elmegy-e ezzel az idő,
zsebedhez nyúlsz, észreveszed,
nem akarod, körbenézel, apró győzelem.
aztán a bukás, kezedben telefonnal
eszedbe jut a szó, amit az orvos mondott,
régen, a baleseti sebészeten, maga
megskiccelte a sípcsontját. egy fénycsík,
a lakkozott asztalon, mintha megcsúszna,
ha nézed, az árnyékot issza, de semmi
mozgás. ülhetsz-e itt mégis, alibi nélkül,
végig.

Mezei Gábor (1982, Gyöngyös)

Költő, szépirodalmi szerkesztő.