Gózon Ákos: Egy rejtegetett érem felfedezése / A Kovács Lajos Emlékkönyvről

A kicsi szép. Ezzel az általam nagyon kedvelt Ernst Friedrich Schumacher-könyvcímmel kezdődik az a kötet, amelynek bemutatója a 2019-es év egyik legemlékezetesebb kulturális eseményét varázsolta a megőrzendő szakmai élményeim közé. Pedig az idézet voltaképpen nem is teljesen helytálló…

A könyv, amellyel a közönség egy november közepi, borongós nap estéjén ismerkedhetett meg a dorogi művelődési házban, a két éve elhunyt ízig-vérig polihisztornak, Kovács Lajos írónak, helytörténésznek, tanáregyéniségnek állít emléket. A kollégái-barátai: Bombitz Attila és Dankó József által szerkesztett albumban több mint három tucat írás mellett rengeteg fénykép, valamint Kovács Lajos saját pályaképének naplószerű összefoglalása és legendás Nevető félreértelmező szótára idézi fel hirtelen félbeszakadt munkásságát.

Már a könyvbemutató előkészületei meghatóak voltak: a rendezvényre nem egyszerűen érkeztek, hanem szinte áramlottak az érdeklődők, az amúgy nem kicsi ünnepi teremben az eredetileg elhelyezett széksorokat újabbakkal és újabbakkal kellett kiegészíteni, míg végül elfogytak a mozgósítható ülőalkalmatosságok, s a későn érkezők csak állóhelyről köszönthették a kötet megjelentét. Nem volt véletlen ez a nagy érdeklődés: a pilisi-gerecsei kisváros életének leghűségesebb és legtermékenyebb krónikása több mint félszáz helytörténeti könyvet szerkesztett. Újraértelmezte a bányásztelepülés múltját, lefejtette róla az évtizedeken át rávont, ideologikus vörös mázt, s az internacionalista ködösítés helyett a világos tényeket és az egyértelmű helyi értékeket állította a középpontba. Nevéhez fűződött többek közt a művészetben Berlinben, Nizzában és Párizsban sikereket arató Rauscher György festőművész; vagy a tudománytörténetben az első magyar bányamérnök doktor, Schmidt Sándor újrafelfedezése a nagyközönség számára.

E hatalmas, a helyi kincseket kereső életmű összefoglalására valóban helytálló a bevezetőben idézett schumacheri gondolat: small is beautiful – a kicsi szép…

De, ugyanakkor, íróként, szépirodalmi szerkesztőként – a Kincskereső folyóiratnál vagy az Új Forrásnál; továbbá a művészeti ismereteket és készségeket fokozottan megbecsülő Zsolnai-módszert a gyakorlatban megvalósító pedagógus kutatóként, tevékenységével országos hatást tudott elérni. S mindezeken túl: Kovács Lajosnak volt még egy arca, egy rejtőzködő, s immár egyetemes énje. Amely éppen e kötet előkészítése kapcsán derült ki. A szerkesztők szinte a nyomozás izgalmával mesélték el, miként leltek rá a család engedélyével megnyitott számítógépe mélyén lappangó kéziratokra. Nem véletlen, hogy Kovács Lajos 70. születésnapjáról olyan folyóiratok emlékeztek meg idén ősszel, többek között, mint a Forrás, a Kortárs, az Új Forrás vagy a Székelyföld. Ahogyan bő két évszázaddal ezelőtt Kis János lelkész révén előkerültek az asztalfiókból Berzsenyi Dániel versei, úgy bontakozik ki szemünk láttára egy jelentős költőnk alakja – sajnos, esetében immár csak halála után. Erőteljes, mély líra körvonalazódik eddig már napvilágot látott verseiből: „Az utókor fiókjában – mint rejtegetett érem – maradtam köztetek, a szegénység a bérem” – írta 2006 ködös karácsonyán önmagáról, művészetéről.

Ez a rejtegett érem lassacskán napvilágra kerül. Reméljük, hogy a „kicsi szép” melegségéből egy nagy adag fényt az egyetemesség számára is felmutatni képes ragyogása kellő és méltó visszhangra talál majd!

(Szerk. Bombitz Attila, Dankó József. Dorog Város Önkormányzata, Dorog, 2019)

Tags: Gózon Ákos